„A filozófia a művészet ágaként tekintve filozófiaművészet. Hogyan is foghatunk hozzá értelmezéséhez?” – indul el a szerző azon a különös úton, amely egy kortárs dilemma filozófiai vetületeinek bemutatását kínálja olvasóinak. Boros János Filozófiaművészet című könyve egyszerre mozog a filozófiai gondolkodás, a művészetelmélet és a társadalomfilozófia területén, mindezt nem kaotikus gondolatok összevisszaságában, hanem rendezett szellemtörténeti reflexiókkal kísérve teszi – és ezzel nyújtja az olvasónak azt, ami több a válasznál: a kérdésteremtés lehetőségét.
Akkor mégis, mi értelme a műnek?
Szokásos önmagáért való kérdés-válasz mű lenne? Ebben a kérdésben pedig a XXI. századi elkényelmesedett ember sivársága is visszaköszönhet, de válaszoljuk meg: nem! A töprengés, amennyiben az önmagáért való gondolkodás útján járna, könnyen üressé válhat a gondolkodásról vallott gondolat értelmében, főleg, ha végigkíséri a modern világukban nem ismeretlen jelenség: a korábbi korok történeti-szellemi eredményeiből fakadó ismeretek hiánya. Ez a rosszabb eset lenne, ahol a rosszabb persze relatív, az egyén csak körbe-körbe jár a történelem kérdései fölött, mindig ugyanazokat gondolva, bár nem mindig ott, de mindig ugyanúgy elrontva – mennyi ilyen hamvában holt, vagy épp ellenkezőleg, eredetiség nélkül piedesztálra emelt bukott angyalt láttunk a magyar szellemi tér újkori megnyilvánulásaiban? Pedig Hérakleitosz óta tudjuk: „Ugyanazokba a folyamatokba lépünk, és mégsem ugyanazokba lépünk, vagyunk is, meg nem is vagyunk”.
Az értelmezés hatalma
Derrida, a dekonstrukció atyja nélkül ma mindenképp másképp, vagy sajnálatos módon, épp ugyanúgy beszélnénk a nyelvről. Derrida óta pedig különösen igaz, hogy a filozófia költészet, poézis – ám tegyük hozzá gyorsan, nem minden költészet filozófia. Ahogy a dekonstrukció a francia nyelvi téren kívüli művelése is nehézségekbe ütközik, pedig ennek magyar nyelvre átültetett kísérlete talán akciódúsabb is lehetne, hogy máris jelezzük az olvasóban felbukkanó hiányérzetet, ennek ellenére, vagy épp ezért, a kortárs filozófiában a nyelv által megszabott értelmezési keretek problematikaként való viszontagságos megjelenése is gazdag irodalmat tudhat magáénak – bár azzal is szembesülhetünk, hogy az angolszász dekonstrukciós kísérletek csak gyenge utánzásai a francia iskolának.