„Élj bölcsen, ne gyorsan!”

Ha létezik megrendítő olvasmány, akkor Csáth Géza bármelyik műve az.

„Élj bölcsen, ne gyorsan”, inti édesapja már egy korai levelében (egészen kivételes apai szeretetről tanúskodnak ezek a levelek, és olyan életbölcsességről és -tapasztalatról, amely keveseknek adatik meg: id. Brenner József azonban így sem tudta megmenteni a fiát, sőt az kifejezetten az ellenségét látta benne egy idő után), ugyanerre inti kérlelve, könyörögve és fenyegetőzve (még az öngyilkosságot is kilátásba helyezve) öccse, Brenner Dezső, és egy idő után Kosztolányi is, de válaszleveleiben

Csáth mindig talál valami kapaszkodót, ami miatt akkor és ott még éppen nem lehet megkezdeni az elvonást, mindig tud magyarázatot adni a visszaesésekre.

Közben gombafelhőként növekszik gyanakvása feleségével, Olgával kapcsolatban (ijesztően katartikus például a búcsúleveleket olvasni, amelyben tulajdonképpen az egész világot és mindegyik levelezőpartnerét, barátját és családtagját megvádolja, hogy hagyták belemenni ebbe a házasságba, és – némi logikai döccenőt láthatunk itt – ezáltal a morfium rabjává tették, és gyilkosságra, öngyilkosságra kényszerítik…), hogy végül mindannyian rádöbbenjünk: a szenvedélybetegségnek és az elharapózó elmebajnak ilyen szintjén – Csáth Kosztolányihoz írt szavaival élve – „nincs segítség”.

Smaragd asztal. Csáth Géza válogatott levelezése. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta: Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály. Magvető Kiadó, Budapest, 2020.