Karácsonyi lakomák után: nyelvi finomságok

Érdemes figyelnünk édes anyanyelvünk finomságaira, hiszen annyi minden zavar bennünket egymás megértésében.

Fotó: Breuer Csilla

Finom lakomákon, de legalábbis étkezéseken vannak túl az emberfia nyelvének ízlelőbimbói az ünnepek idején. A cím leírása közben azonban édes anyanyelvünk finomságaira gondoltunk. Az e téren elkövetett vétségek nem mérhetők össze a mázsás súlyú helyesírási hibákkal, szólástévesztésekkel, de azért jó, ha ügyelünk rájuk. Ráadásul beszédünk/írásunk nemcsak szebb, hanem pontosabb is lesz. S ez utóbbi manapság fontosabb az eddigieknél, hiszen annyi minden zavar bennünket egymás megértésében.

Itt vannak mindjárt az ilyenkor esedékes újévi számvetések. Az egyikben azt olvastam, hogy „Felejthetetlen év volt 2020.” Ráadásul még igaza is van, valóban nehezen (ha egyáltalán) lesz elfelejthető a Covid–19 éve. De akinek van füle a hallásra, érzi, hogy itt valahogy sántít a közlés. Felejthetetlennek általában pozitív dogokat szoktunk nevezni. Felejthetetlen az első szerelmünk, az első csókunk, et cetera. „Felejthetetlen 1919.” (már megint az a fránya 19-es szám!) hangzott az átkosban készült film címe. És a filmátvételi bizottság sem a Lenin fiúk vérengzéseire, Szamuelly akasztásaira gondolt, hanem az akkor dicsőített Tanácsköztársaságra. S ahogyan 2006 szemkilövető napjaira sem mondjuk, hogy felejthetetlenek voltak. Bár igaz: nem felejthetők.

AbszolutE. Mondhatnánk ez utóbbi mondatról. Az e-t azért írtam nagybetűvel, mert újabban mindig elhagyjuk. Talán azért, mert néma e-nek gondoljuk, amit nem ejtünk? Inkább hanyagságból. Pedig az abszolute az azt jelenti, hogy abszolút módon, míg az abszolút azt hogy teljesen. Például – ha már Szilveszter előtt vagyunk – az abszolút alkohol azt jelenti, hogy teljesen az alkoholról van szó, nincs benne négy százalék víz, mint az úgynevezett tiszta szeszben. A két szó nem cserélhető fel tetszés szerint. Finomság, de különböztessük csak meg a kétféle szóhasználatot.

Ugyancsak nem cserélhető fel a miatt, a végett-tel. (Igaz, ez a hiba már közelíti a mázsát.) Az előző okhatározó, a másik célhatározó. Bár van, amikor mindkettőnek van értelme. Leltár miatt (tehát az okból, mert leltár van), is írhatjuk, hogy zárva egy bolt, de leltár(ozás) végett is (a célból, hogy zavartalanul meg lehessen tartani a leltár(ozás)t. Igaz, boldogult olvasószerkesztőm azt mondogatta: Leltár végett van bezárva a bolt, de a (hamis) leltár miatt van bezárva a boltvezető…

Nem sokban különbözik egymástól a leírásban a látszólag és a láthatólag. Pedig gyökeresen különböznek. A látszólag azt jelenti, hogy a valóságban nincs úgy valami, csak úgy látszik, mintha úgy lenne. A láthatólag pedig azt, hogy szemmel láthatóan, nyilvánvalóan. Éppen hogy ellentéte egymásnak a két szó. Mégis gyakran olvasom sporttudósításban (is) „Látszólag nagy fölényben játszott a 6-0-ra győztes csapat.” Az eredményből ítélve láthatólag eredményesen fociztak. Ebben az esetben is ellentétébe is fordulhat az eredeti közlendő: Láthatólag terhes volt, pedig csak meghízott.

Nem úgy, mint az idejekorán esetében. Az értelmező szótárban ez azt jelenti, hogy: időben, idejében, a kellő időben. A mai szóhasználatban viszont egyre gyakrabban úgy látszik, hogy éppen ellenkezőleg: túl korán történik valami. Igaz, például e mondat értelméből nem az következik, hogy még a tűzvész előtt menekült volna ki: Idejekorán menekült ki az égő házból. Tehát zavart a legtöbb esetben nem okoz.

Apropó, okoz! Nüansznyi (már megint ez a francia!) eltérés, de legjobb tudomásom szerint bánatot okozunk, de örömet szerzünk valakinek. Noha mind a kettőben megvan az, ami okot ad egyik vagy másik érzésre, de igényes nyelvhasználó figyel erre a parányi különbségtételre. Tehát ha már örömet szereztünk környezetünknek a karácsonyi ajándékokkal, ne okozzunk bánatot, hogy Szilveszterkor leisszuk magunkat!