A lényeget épp csak megvillantó kétperces írások

Kevés tudományos munkát lehet akkora élvezettel olvasni, mint H. Nagy Péter könyveit – a Karanténkultúra és járványvilág után most itt van a Mikromechanizmusok,

Forrás: facebook

Kevés tudományos munkát lehet akkora élvezettel olvasni, mint H. Nagy Péter sorra megjelenő, sziporkázó könyveit – a Karanténkultúra és járványvilág című, egészen különleges művével kapcsolatban már örvendeztem ennek, de most itt van a Mikromechanizmusok, amelynek már az alcíme felcsigázza a képzeletet: „Kétperces írások ­sf-művekről”. Igen, az egyperces mintájára itt van a kétperces, és ez már önmagában örvendetes újdonság… és a science fiction művekből sosem elég!

Mint azt megszokhattuk, H. Nagy Péter – miután választott egy sokatmondó és sokat előrejelző mottót a világhírű magyar tudóstól, Barabási Albert Lászlótól: „A hálózatok mindenütt jelen vannak. Csak a szemünket kell nyitva tartanunk, hogy észrevegyük őket” – igen bonyolult és a mottóra nagymértékben visszautaló jelölésrendszert használ az egyes szövegek esetében, amelyik alapszinten a „minden mindennel összefügg” elfáradt szavakkal írható le, haladó szinten viszont így (idézet a könyv elején található Használati útmutatóból): „Ez a könyv 77 írást tartalmaz 7 ciklusra osztva. Minden írásban az olvasó talál egy (vagy több) kódot, amely két számból áll. Az első valamelyik ciklus sorszámát, a másik pedig a cikluson belüli helyét jelöli. Az azonosítókódok funkciója az adott írás összekötése más írásokkal. Ha tehát az olvasó követi a kódot, akkor az olvasott szöveghez köthető más írások olvasásával haladhat tovább. Ha nem követi a kódot, akkor egyszerűen továbblapozhat vagy találomra is kiválaszthatja a neki megfelelő témát, mivel az írások sorrendje nem kötött.” (Tiszta „Kaland, játék, kockázat” játék, én mondom.)

Mindennek pedig az a magasabb rendű értelme, amit az Előszó ír le: „E könyvecskében szereplő írások az internetkultúra termékei. Rövidek, gyorsan átfuthatók, általában egyetlen problémára vagy mintázatra összpontosítanak. Ezzel együtt viszont kontextusépítők is, erősíthetik egymás stratégiáit.”

Erősíthetik egymás stratégiáit – ez tehát a kulcs. Ezután pedig jönnek a kötet írásai, tényleg csak néhány szóban, felvillanó, szinte bonmot-szerű mondatban írnak le, mutatnak be ­science fiction műveket (és örömteli, hogy ezek sosem tartalmi összefoglalók, illetve sommás értékítéletek): úgy képzelem, hogy a lenyűgöző olvasottsággal felvértezett szerző fejében rendszerré álltak össze az elolvasott könyvek, és ő miután ezeket a talált tárgyakat alaposan megtisztogatta, most felemeli, a fény felé tartja őket, és az érdeklődő olvasók tekintetét ráirányítja egy-egy jellemző pontjukra, jellemvonásukra. (Persze a még érdeklődőbb olvasóknak néma kézjelekkel megmutatja azt is, merre haladjanak tovább, ha a témában akarnak még olvasni, elmélyülni.) Bonyolult, de mégis letisztult szövet képződik ezáltal, és persze szinte azonnal kikényszerít legalább egy újraolvasást.

Egy szó mint száz: hihetetlen intellektuális kaland a Mikromechanizmusok bármelyik módszertannal megvalósuló olvasása, és felbecsülhetetlen értéke az okos és a lényeget épp csak megvillantó, a továbbgondolást lehetővé tevő utalások mellett az, hogy egy komoly könyvtárnyi, egymással alaposan összefüggő művet mutat be, amely akár évekig képes olvasni- és újraolvasni valót adni az érdeklődőknek.

H. Nagy Péter: Mikromechanizmusok. Kétperces írások sf-művekről. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2020.