Az ördög nem kapott szabad kezet

Krzysz­tof Kieslowski halála előtti utolsó elkészült filmje a Három szín: Piros egy vallási tézismű, bár erre nem azonnal jön rá az ember.

A lány, aki a megtestesült szeretet Fotó: Rialto Film

A Három szín trilógia befejező darabja a Piros. Külön is teljesen jól értelmezhető, bár a katartikus befejezés utal a többi rész szereplőire is egy pillanat erejéig. Valahol azt nyilatkozta Krzysz­tof Kieslowski, hogy a változás nem filmjei hatására lesz, hanem ember és Isten kapcsolatán múlik. – Szeretném, ha ma este pontosan elmesélné a múltkori álmát, amit említett

– mondja Valentine a csodálatos és szerfelett tehetséges Irene Jakob alakításában Krzysztof Kieslowski Három szín: Piros című 1994-es filmjében.

– Negyven-ötven éves lehetett, boldognak láttam – válaszolja a bíró, akit Jean-Louis Trintignant játszik úgy, hogy arcának minden rezdülése jelentőséggel bír.

– És ebben az álomban rajtam kívül más is szerepelt? – kérdezi újra a fiatal nő.

– Igen – mondja az idős úr.

– Ki? – kérdez vissza a nő.

– Maga felébred és rámosolyog valakire, aki maga mellett fekszik. Nem tudom, ki az.

– És ez valóban így lesz? Húsz-huszonöt év múlva?

– Igen.

– Mi mást tud még ezenkívül? Ki maga?

– Egy nyugdíjas bíró.

A néző az egész film alatt zavarban érezheti magát, mert az szinte biztos, hogy a lány, aki a megtestesült jóság és szeretet, az ördöggel találkozik. Kies­lowski halála előtti utolsó elkészült filmje ugyanis egy vallási tézismű, bár erre nem azonnal jön rá az ember. Élete utolsó munkáiban Kieslowski kegyetlen kritikát gyakorol a kora felett.

A lány, aki a megtestesült jóság és szeretet, az ördöggel találkozik
Fotó: Rialto Film

Egyrészt azért, mert Három szín című trilógiájának mindhárom részében egy idős, hajlott hátú asszony a szelektív hulladékgyűjtőbe be akar dobni egy üres üveget, de nem éri fel. Az elgondolás, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot jó, csak egy élhetetlen világban majdnem mindegy. Ebben a részben Valentine, aki temérdek jósággal és szeretettel él a Földön, segít neki. Ahogy a kutyán is segít, mert elüti az autójával, később kiderül, hét kutyakölyök van a hasában. Aztán a kutyanyakörvön lévő címen keresi a gazdáját, meg is találja, egy bírót, aki viszont azt mondja, hogy tegyen vele, amit akar. „Ha a lányát ütöttem volna el, akkor is ezt mondaná?” – kérdez vissza Valentine. „Nincs lányom” – válaszolja a nyugdíjas bíró, aki egyébként azzal foglalkozik, hogy illegálisan lehallgatja a szomszédait. Igazi, szeretet nélkül élő önző figura. A nőnek pél­dául azt akarja elmagyarázni, hogy csak azért mentette meg a kutyát, hogy ne álmodjon véres kutyafejjel.

Kieslowski, aki az erkölcsi nyugtalanság lengyel filmes irányzat köpönyegéből bújt ki, életének utolsó filmje, amelyet egyébként már Franciaországban forgatott, a jó és a rossz harcáról szól. A filmrendező valószínűleg azt akarta ábrázolni filmjében, hogy minden törvény és parancsolat fölött áll a szeretet. Ha szeret az ember, akkor ösztönösen betartja a tízparancsolatot (amelyet tízrészes sorozatban dolgozott fel a lengyel televíziónak 1987–88-ban), nem kell tételesen gondolkodni rajta, a szeretetnél jobb iránymutató nincsen. Ami viszont nem azt jelenti, hogy nem hibázhat az ember, de a szeretet ereje révén azt is tudja, mikor hibázik, csak sokszor nincsen elég lelki ereje azonnal helyrehozni a bajt. Az igazán zavarba ejtő Kieslowski ördögi bírója, aki összehoz és szétválaszt olyan embereket, akik nincsenek tisztában a szeretet erejével.

Kieslowski trilógiájának befejező darabja a testvériség témáját dolgozza fel. Ami közben meg nincsen. A filmen nem látunk testvériséget, ezen a lányon kívül senki nem foglalkozik a másikkal, a világ darabjaira hullott, a szerelmes fiút két perc alatt csalja meg a lány. Sok minden van ebben a filmben, de szeretet az éppen nincsen. Az Irene Jakob által alakított mérhetetlenül magányos nőt se szereti igazán senki.

Kieslowski trilógiája arról szól, hogy a szabadság (Három szín: Kék), egyenlőség (Három szín: Fehér) és testvériség (Három szín: Piros) klasszikus fogalmai értelmezhetetlenek korunkban. A szeretet felől lehetne megközelíteni világunkat, de ez nem olyan egyszerű az ördög birodalmában. Bár azt is látjuk, hogy az általa előidézett katasztrófa során a Három szín történeteinek főszereplői megmenekülnek. Ők ugyanis képesek voltak szeretni. Úgy látszik, az ördög nem kapott teljesen szabad kezet. Szerencsére.