Kieslowski, aki az erkölcsi nyugtalanság lengyel filmes irányzat köpönyegéből bújt ki, életének utolsó filmje, amelyet egyébként már Franciaországban forgatott, a jó és a rossz harcáról szól. A filmrendező valószínűleg azt akarta ábrázolni filmjében, hogy minden törvény és parancsolat fölött áll a szeretet. Ha szeret az ember, akkor ösztönösen betartja a tízparancsolatot (amelyet tízrészes sorozatban dolgozott fel a lengyel televíziónak 1987–88-ban), nem kell tételesen gondolkodni rajta, a szeretetnél jobb iránymutató nincsen. Ami viszont nem azt jelenti, hogy nem hibázhat az ember, de a szeretet ereje révén azt is tudja, mikor hibázik, csak sokszor nincsen elég lelki ereje azonnal helyrehozni a bajt. Az igazán zavarba ejtő Kieslowski ördögi bírója, aki összehoz és szétválaszt olyan embereket, akik nincsenek tisztában a szeretet erejével.
Kieslowski trilógiájának befejező darabja a testvériség témáját dolgozza fel. Ami közben meg nincsen. A filmen nem látunk testvériséget, ezen a lányon kívül senki nem foglalkozik a másikkal, a világ darabjaira hullott, a szerelmes fiút két perc alatt csalja meg a lány. Sok minden van ebben a filmben, de szeretet az éppen nincsen. Az Irene Jakob által alakított mérhetetlenül magányos nőt se szereti igazán senki.
Kieslowski trilógiája arról szól, hogy a szabadság (Három szín: Kék), egyenlőség (Három szín: Fehér) és testvériség (Három szín: Piros) klasszikus fogalmai értelmezhetetlenek korunkban. A szeretet felől lehetne megközelíteni világunkat, de ez nem olyan egyszerű az ördög birodalmában. Bár azt is látjuk, hogy az általa előidézett katasztrófa során a Három szín történeteinek főszereplői megmenekülnek. Ők ugyanis képesek voltak szeretni. Úgy látszik, az ördög nem kapott teljesen szabad kezet. Szerencsére.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!