Fele se vicc, ha itt ilyen egy szilveszter!

Rossz a lábát a faluba most már biztos be nem teszi, még a vírus is fejvesztve menekült el.

Eger, 2018. augusztus 20. Tűzijáték Egerben a nemzeti ünnepen, 2018. augusztus 20-án. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Csendes, meghitt szilveszterre készültünk életünkben először, a háromszéki falusi házunkban, ahová a vírus űzött ki.

Hogy mindent tökéletesen csináljunk, már hetekkel ezelőtt elkezdtük a készülődést: időben kitakarítottunk mindent, megmostunk mindent, megfőztünk és előkészítettünk mindent.

Kora délután még arra is jutott időnk, hogy óévi búcsúztató gyanánt felmásszunk a közeli dombokra kutyát sétáltatni. Idillikus minden, vakítóan kék az ég, hét ágra süt a nap, s a nagy elégedettségben harangocskák hangját is hallottuk a távolból.

Csak nem a mennyország? – képzelődtünk, s abban a pillanatba agyunkba hasított a felismerés, hogy talán egy eszténa lehet a messzeségben. Lenézünk a mélybe a hangforrás felé, s látjuk, hogy vészesen közeledik felénk egy juhnyáj.

Valami azt súgta nekem, hogy azonnal meneküljek a kutyánkkal együtt, míg párom nem találta ily vészesnek a dolgot. Egy idő óta, ahogy telnek az évek, egyre óvatosabbá váltam. Egyre inkább igyekszem megelőzni a bajokat, mintsem, hogy elébe menjek. Nyakamba vettem hát a lábam, és „szégyen a futás, de hasznos” jelmondattal rohanni kezdtem a kutyánkkal együtt. Az autó még jó távol volt, mikor visszapillantva, a domb tetején megláttam a győztesen ugató ebeket. Meg se tudtam számolni, hányan voltak, mert egy kész falka volt. Csak üvöltöttem az emberemnek, hogy ha kedves az élete, és a jövő évet is meg szeretné ismerni, akkor szaladjon. Szót is fogadott most az egyszer, élete legkeményebb sprintjét nyomta le, nyomában az ordas kutyákkal. Az utolsó pillanatban ültünk be az autóba, melyet körbezártak a vicsorgó pásztorkutyák. Megúsztuk ezt a partit, otthon fáradtságtól ájultan omoltunk az ágyba.

Éjfél volt, amikor iszonyatos zajra ébredtünk. Mi van, rendes feltámadás? A szomszédunk kamionja egyfolytában tülköl, s mikor kinyitom az ajtót, hogy kinézzek… a kutya kétségbeesetten betör a lábunk között a házba, a macskánk pedig ránk mászva, keresztül-kasul a hálószobánkba menekül, és befúrja magát a paplanok közé.

Fele se vicc, ha itt falun ilyen egy szilveszter! Hát a falusi emberek sem tudják, hogy az állatok ilyenkor félnek?

Miután végighallgattam minden közeli és távoli szomszédom, sőt az egész falu tűzijátékát, petárdázását, kereplését, tülkölését, robbantgatását, ostorcsattogtatását, átszól a szomszéd a kerítésen nagy kedélyesen: – Na, ilyen jól még sohasem telt a szilveszter, a mostani robbantgatásokkal biztosan elűztük a gonoszt a háztól. Rossz a lábát a faluba most már biztos be nem teszi. Innen még a vírus is fejvesztve menekült el.

Remélem igaza is volt. Boldog új évet mindenkinek!