Lehet-e lelke a mesterséges intelligenciának?

– Mindig azon voltam, hogy elektromos impulzusokká alakítsam az agyműködést. Nem sikerült. Az ember érzelmei tele vannak önellentmondásokkal. Szeretünk valakit, miközben gyűlöljük, amit tesz. Egy gép ezt nem tudja kezelni – magyarázza a tudós férfi Wally Pfister Transzcendencia című 2014-es sci-fijében. – Te tudod? – kérdez vissza Evelyn. – Igen – válaszolja magabiztosan a jó barát. Ugyanis arról van szó, lehetséges-e, hogy lelke legyen a mesterséges intelligenciának. A film az utolsó pillanatig azt próbálja bizonygatni, hogy lehetséges. Nagyon leegyszerűsítve úgy, hogy lemásolják egy ember agyát. Esetünkben egy tudós agyát kell gyorsan lemásolni, akit lelőnek egy konferencián a mesterséges intelligencia megteremtése ellen harcoló fiatalok. Hogy a nézőnek jó nehéz helyzete legyen, Johnny Depp alakítja a tudóst, akivel már az első percekben könnyen lehet azonosulni. Így a Johnny Depp által alakított figura lelkén alapuló mesterséges intelligenciával is könnyű azonosulnunk.

Ahogy a tudósfeleség, Evelyn – akit Rebecca Hall játszik nagy bociszemekkel – is repdes a boldogságtól, hogy mégsem halt meg a férje, hiszen itt van vele, benne van a vincseszterben, vagy a jó ég tudja, hol. És innentől kezd igazán nyugtalanítóvá válni az egész, a nézők napokig gondolkodhatnak a látottakon. Ha egy embernek lemásolják minden gondolatát, emlékét, akkor lemásolták a lelkét is? Ennyire egyszerű lenne az egész? Gondolataink, ­emlékeink összessége vagyunk csupán? Nagyon különös ez a felvetés, már csak azért is, mert ha egy mesterséges intelligencia garázdálkodik az emlékeink között, akkor az a megfelelő válaszokkal nagyon ügyesen át tudja verni a szeretteinket.

Gépisten. A Johnny Depp által alakított figura lelkén alapuló mesterséges intelligenciával is könnyű azonosulnunk
Fotó: Pro Video Film Distribution

Viszont ha egy tudós agyával és intelligenciájával indul neki az interneten való tanulásnak egy mesterséges intelligencia, akkor rendelkezni fog a szelektálás nem is olyan egyszerű képességével, és nem kell néhány évnek eltelnie, hogy eljöjjön a földi paradicsom. Látjuk is a filmben: a sánta járni tud, a vak visszanyeri a szeme világát, a nanotechnológia révén a kis nanorobotok megjavítanak mindent és meggyógyítanak mindenkit. Persze mindjárt be is épülnek az ember agyába, hogy kapcsolatban legyenek egymással. És újra zavarba ejtő, amit lát a néző, mert ki ne akarna egy olyan világban élni, ahol bárkit meg lehet gyógyítani, ahol lényegében megszűnik a betegség, a szegénység és az éhezés. Másrészt azonnal felkapjuk a fejünket, amikor egy meggyógyított beteg azt mondja Evelynnek, hogy ő a halott férje, benne van a fejében, és milyen jó, hogy végre újra megérinthetik egymást. Ilyen egyszerű is ez. Mindenki meggyógyul minden betegségből, a mindenhol jelen lévő egészen picinyke kis nanorobotok meg összekapcsolják az egész emberiséget, hogy végre eredményesebben működjenek együtt.

A film egyik legemlékezetesebb pillanatában a katonaság vezetője igencsak egyszerűen elemzi a kialakult helyzetet. – Ez így nem fog menni, be sem engedi a lányt. Mert csak egy gép, nem szereti igazán. Nekünk elég is ennyi. Támadunk – mondja, és kiadja a parancsot. A Johnny Depp által alakított mesterséges intelligencia, aki ekkorra már készített is magának egy olyan testet, mint a régi volt, nem akarja Evelynt is lemásolni, mert túl gyorsan ver a lány szíve, izzad, vagyis arra a következtetésre jut (egyébként tegyük hozzá, teljesen jogosan), hogy a lány retteg tőle, rosszban töri a fejét. A filmnek temérdek tanulsága van, de az egyik biztosan szembetűnő: senki és semmi, még egy minden erőforrást használó és az emberiség történetének minden információjával szabadon rendelkező mesterséges intelligencia sem lehet transzcendens. Mert Isten csak egy van.