– Mindig azon voltam, hogy elektromos impulzusokká alakítsam az agyműködést. Nem sikerült. Az ember érzelmei tele vannak önellentmondásokkal. Szeretünk valakit, miközben gyűlöljük, amit tesz. Egy gép ezt nem tudja kezelni – magyarázza a tudós férfi Wally Pfister Transzcendencia című 2014-es sci-fijében. – Te tudod? – kérdez vissza Evelyn. – Igen – válaszolja magabiztosan a jó barát. Ugyanis arról van szó, lehetséges-e, hogy lelke legyen a mesterséges intelligenciának. A film az utolsó pillanatig azt próbálja bizonygatni, hogy lehetséges. Nagyon leegyszerűsítve úgy, hogy lemásolják egy ember agyát. Esetünkben egy tudós agyát kell gyorsan lemásolni, akit lelőnek egy konferencián a mesterséges intelligencia megteremtése ellen harcoló fiatalok. Hogy a nézőnek jó nehéz helyzete legyen, Johnny Depp alakítja a tudóst, akivel már az első percekben könnyen lehet azonosulni. Így a Johnny Depp által alakított figura lelkén alapuló mesterséges intelligenciával is könnyű azonosulnunk.
Ahogy a tudósfeleség, Evelyn – akit Rebecca Hall játszik nagy bociszemekkel – is repdes a boldogságtól, hogy mégsem halt meg a férje, hiszen itt van vele, benne van a vincseszterben, vagy a jó ég tudja, hol. És innentől kezd igazán nyugtalanítóvá válni az egész, a nézők napokig gondolkodhatnak a látottakon. Ha egy embernek lemásolják minden gondolatát, emlékét, akkor lemásolták a lelkét is? Ennyire egyszerű lenne az egész? Gondolataink, emlékeink összessége vagyunk csupán? Nagyon különös ez a felvetés, már csak azért is, mert ha egy mesterséges intelligencia garázdálkodik az emlékeink között, akkor az a megfelelő válaszokkal nagyon ügyesen át tudja verni a szeretteinket.
Fotó: Pro Video Film Distribution
Viszont ha egy tudós agyával és intelligenciájával indul neki az interneten való tanulásnak egy mesterséges intelligencia, akkor rendelkezni fog a szelektálás nem is olyan egyszerű képességével, és nem kell néhány évnek eltelnie, hogy eljöjjön a földi paradicsom. Látjuk is a filmben: a sánta járni tud, a vak visszanyeri a szeme világát, a nanotechnológia révén a kis nanorobotok megjavítanak mindent és meggyógyítanak mindenkit. Persze mindjárt be is épülnek az ember agyába, hogy kapcsolatban legyenek egymással. És újra zavarba ejtő, amit lát a néző, mert ki ne akarna egy olyan világban élni, ahol bárkit meg lehet gyógyítani, ahol lényegében megszűnik a betegség, a szegénység és az éhezés. Másrészt azonnal felkapjuk a fejünket, amikor egy meggyógyított beteg azt mondja Evelynnek, hogy ő a halott férje, benne van a fejében, és milyen jó, hogy végre újra megérinthetik egymást. Ilyen egyszerű is ez. Mindenki meggyógyul minden betegségből, a mindenhol jelen lévő egészen picinyke kis nanorobotok meg összekapcsolják az egész emberiséget, hogy végre eredményesebben működjenek együtt.
