Mindenki önmaga körül pörög, mint egy búgócsiga

A mai kor gyermeke lúzernek gondolja a veronai fiatalokat, mert nem igazán érti, miért nem húznak el otthonról, ha ilyen mérgező a légkör.

A tárcaíró már igencsak unja, hogy Rómeó és Júlia történetét bekebelezte a popkultúra. Temérdek sláger, kósza kis dallam, súlytalan történet lett már belőle. Arról már nem is beszélve, hogy a mai kor gyermeke lúzernek gondolja a veronai fiatalokat, mert nem igazán érti, miért nem húznak el otthonról, ha ilyen mérgező a légkör. Azt persze a tárcaíró se tudja így hirtelen megmondani, miként fogna bele abba, hogy elmagyarázza, Shakespeare korában nem lehetett csak úgy elhúzni, majd dolgozni valamit, hogy meglegyen a betevő, főleg nem egy tizennégy éves leányzónak, ha jól tudja a tárcaíró Júlia korát. Azért nehéz belekezdeni ebbe a magyarázatba, mert az a fiatal, akinek kiegyensúlyozott a műveltsége, szépen építkezik a tudása, egyszerűen tudja és érzi, hogy a veronai fiatalok drámája nem abban áll, hogy nem jöttek rá arra, hogy „el kellene húzni” valahová. Persze azért meg kell hagyni, a tárcaíró mindezen igencsak jól szórakozik már napok óta, pedig inkább zokognia kellene, amikor ilyen műveletlenséggel találja szemben magát. Másrészt mindez jó példa arra is, hogy a világ semmit nem változik már évszázadok óta, a fő gond ugyanis nem azzal van, hogy „elhúz” vagy „nem húz el” otthonról a két veronai fiatal, hanem azzal, hogy senki nem tud a saját egóján felülemelkedni sem a drámában, sem manapság. Mindenki pörög önmaga körül, akárcsak egy búgócsiga.

A probléma nem azzal van, hogy a fiatalok otthon maradnak-e vagy sem
Fotó: HBO

Mindez onnan jutott a tárcaíró eszébe, hogy a minap látta Michael Nunn 2019-es Rómeó és Júlia: A szavakon túl című balettfilmjét, amely végre nem a popkultúra sajátságosan primitív és szomorú terméke, hanem igazi gyöngyszem. A feldolgozás Szergej Prokofjev partitúrája alapján készült, és annyira gyönyörű jelmezekben balettoznak a táncosok, hogy még a ruhákra kevésbé érzékeny tárcaírónak is feltűnt a szemet gyönyörködtető látvány. Szó – szerencsére – nem hangzik el, csak a látvánnyal táplálkozhatott a kultúrára éhes nézők sora. Bár a tárcaíró szerint olyan nagy szükség nem volt rá, de a kameramozgás, a képváltások dinamikája, az előtérrel, középtérrel és háttérrel való játék igazán modernné tette a filmet. Fiatalossá, fiatalok széles tömegeinek élvezhetővé. Az Angol Királyi Balett legjobbjai táncolnak nekünk, de nemcsak táncolnak, hanem varázsolnak is. Elvarázsolnak. Aki szépet akar látni, nézze meg ezt a Rómeó és Júlia-feldolgozást, illetve klasszikus balettelőadást. Kevésszer láthat szebbet ember a földön, mint amikor Rómeó és Júlia szerelmi táncát balettozzák tehetséges fiatalok, és húsbavágóan fájdalmas, amikor a balett nyelvén mondják el a szenvedélyes Mercutio és a kötözködő Tybalt halálát Rómeó elkárhozásával egyetemben. Mert ez a balett arról is szól, hogy az emberi rossz természet miatt elátkozott lett a világ, ahol a szép és nemes értékeknek pusztulniuk kell. És miközben mindezt nézte a tárcaíró az Angol Királyi Balett legjobbjainak előadásában, megnyugodott. Mert rájött, hogy vannak olyan mozdulatok, amelyek sora csak az angyaloktól származhat, látványa ugyanis közvetlenül a lélekhez ér.