Nacsinák Gergely András reneszánsz történetei

Kortárs irodalmunkban teljesen egyedi hangvételű és témájú az Éjszakai vadászat, minden kíváncsinak és buzgó keresőnek kötelező.

Mindig is izgattak a valódi keresésről tanúskodó, kalandos, vargabetűs életutak. Persze a jó könyv úgy is jó, ha szerzőjéről mit se tudunk, ám némely esetben még békés, posztmodern világunkban is izgalmas fűszerként hathatnak egy életrajz morzsái. Kabátzsebbe való, puha fedeles kötet véználkodik kezemben, borítóján Polo Ucello Éjszakai vadászat című festménye, a könyv címe ugyanez. Alcím: Három reneszánsz történet, a szerző pedig Nacsinák Gergely András, akinek ez első szépirodalmi kötete. Egyébként lassan két évtizede publikál főleg művészettörténeti és egyháztörténeti tárgyú tanulmányokat, esszéket, fordításokat – legutóbb a Széltornya című, kitűnő, gondolatébresztő esszékötetéhez volt szerencsém. Első ízben pedig két vers szerzőjeként találkoztam vele: a Reggeli reggae és az Égigéző a Misztrál együttes előadásában, mondhatni, slágereként tett szert országos ismertségre. Írt ezeken túl számos prédikációt is, hivatására nézve ugyanis görögkatolikus pap. Mielőtt megjárta a kilkisi teológiai iskolát és a thesszaloniki Arisztotelész Egyetem teológiai karát, valamint pappá szentelték, a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanult – érdeklődése még ott fordult a görög ortodox ikonok felé, amik továbbvitték megismerési útján.

Vékonyka a kötet, de hosszabban el lehet vele piszmogni, mint sok vaskos társával. Olvasása valóságos jelfejtés, vagy álomfejtés, ha úgy tetszik, hiszen itt katedrális kupolája épülhet álomból, freskó bukkanhat föl a semmiből (?) a kolostorkerengőn, és a pápai legátus arról értekezik pár pohár bor után a tolmácsával, hogy a szabad szellem a teljes megismerés csillapíthatatlan vágyától űzve kutat át mindent Isten és a semmi között...

Nacsinák írásait olvasva kézenfekvő első benyomás Szerb Antal, illetve Umberto Eco írásművészete. Szerb Antaltól két szépirodalmi csúcsműve közül most ne a könnyed, frivol, tobzodó humorú Pendragon-legendára gondoljunk, hanem a humort szintén nem mellőző, de jóval sötétebb, komorabb Utas és holdvilágra. És Umberto Ecónál se a „slágerkönyvre”, a Rózsa nevére, hanem a jócskán komplikáltabb Tegnap szigetére, vagy a Baudolinóra.

Az Éjszakai vadászat alcíme, mint mondtam: Három reneszánsz történet, és a meghatározás nem hazudik. Többnyire a Mediterráneumban járunk, illetve egy kicsit a Magyar Királyságban is, találkozunk mindazzal, ami hosszú ideig az emberiség technikai csúcsteljesítménye volt, vagyis hajóval és várral-katedrálissal, meg a szellemi alakzatokkal, teológiával, retorikával, festészettel, és persze minden emelkedettség alatt-mellett ott hömpölyög minden lehetséges disznóság is, a görög bordélyoktól a velencei kuplerájokig.

A Szárnyak egy Ucello-festmény, a perspektíva, az isteni arányok kérdéseit járja körül egy beszélgetésben, aminek tulajdonképpen gyónásnak kéne lennie, de valahogy mégse válhat azzá. Nacsinák kötetének egészét jellemzi, hogy többnyire beszélgetéseken vagy belső monológokon keresztül zajlik a cselekmény, de ez ne riasszon el senkit. Valódi nyelvi gyönyörben van részünk:

„…veszélyes ragályt hozunk magunkkal, ami mellett elbújhat a fedélközben tomboló pestis: savat, amely mindenestül szétmarja majd a vén Arisztotelész hátán ácsolt büszke teológiát, s vele mindent, amit a világról tudni vélünk. Itt hajózik velünk Platón örök álma az Egyről. A csomagok mélyén Proklosz lapul, és a mindenen túliság pogány eszméi. A kajütökben a teremtetlen világosság e világi látomásának prókátorai hortyognak. Itt hozzuk Hermészt, Orpheuszt, Zeuszt, Zarathusztrát.

Ez a hajó az első. De jönnek majd utánunk más hajók, megrakva könyvekkel, haldoklókkal, bolondokkal és filozófusokkal.” A második novellából, számomra a kötet kulcsából az idézet.

A Szavak (Marco, 1437–38 – a minden cím után zárójelben álló név a főszereplőé, az időpont pedig a cselekmény ideje), a ferrarai zsinatot (avagy firenze–ferrarai zsinatot, avagy bázel–ferrara–firenzei zsinatot, csak hogy bonyolítsam mindazok dolgát, akik hozzám hasonlóan tényleg utána akarnak nézni) megelőző hajóútról szól. A pápai legátus, Nicolaus atya, a bázeli zsinat küldötte fogadja föl a címszereplő tolmácsot, hogy Gemisztosz úrral, a görög küldöttel folytasson teológiai vitákat. Utóbbi is valós személy, Georgiosz Gemisztosz Pléthon, bizánci filozófus, neoplatonista. A tolmácsot nem érdekli sem zsinat, sem teológia: egy szép lábú velencei kurtizánnal akar találkozni, akibe még Bizáncban szerelmesedett bele, útközben mégis kénytelen, már csak kínjában is, belemenni bizonyos végső (végeláthatatlan) kérdésekbe:

„Mint egy vadászat, éjszaka, mondom én. Olyan nekem a ti teológiátok. Adva egy se vége-se hossza roppant rengeteg: hallgatag vadon, ősöreg fák állnak benne, és a fák közt némaság honol. Ebben vadásztok ti, hajtók és fegyveresek, ebben a rengetegben űzitek az Istent, fáradhatatlanul mind tovább és tovább, de a vaksötétben céltalanul surrannak a kilőtt nyilak, és a kurjantások elhalnak a lombok közt; zsákmány sehol, legfeljebb ha egymáson üttök halálos sebet az őrjöngő hajsza közepette.”

Az utolsó történet a Falak (Il Grasso, 1416), melynek egyik főhőse mindenkinek ismerős lehet, akinek polcán ott lapul a Régi magyar mondák gyűjteménye: Pokoljáró Tar Lőrincet ugyan itt nem ezen a néven emlegetik, de ettől csak még izgalmasabb a vele való találkozás. Egy egészen különös szerelmi háromszögről is szól ez a novella, csak hogy tovább borzoljam a kedélyeket.

Mikor tudósember szépirodalmat mível, mindig adódik a kérdés: mennyit kéne tudni az olvasónak a szerző elképesztő műveltségéből, hogy élvezhesse a művet? Jóhiszeműen állítom: a negyede sem kell, ha az olvasóban kellő kíváncsiság ébred, hogy akár utána is nézzen a dolgoknak, afféle szellemi nyomozást folytasson. Miközben Nacsinák látásmódjában épp az az izgalmas, hogy nem sematizálja figuráit holmi regényes, középkori alakokká. Épp úgy egy vívódó, átmeneti kor szülötteit látjuk, amilyen a jelenünk is. Mindenki választ keres kérdéseire, és nehéz eldönteni: a kérdés vagy a válasz a bonyolultabb.

Kortárs irodalmunkban teljesen egyedi hangvételű és témájú az Éjszakai vadászat, minden kíváncsinak és buzgó keresőnek kötelező.

Nacsinák Gergely András: Éjszakai vadászat. Liget, 2020, Budapest