Nacsinák Gergely András reneszánsz történetei

Kortárs irodalmunkban teljesen egyedi hangvételű és témájú az Éjszakai vadászat, minden kíváncsinak és buzgó keresőnek kötelező.

Az Éjszakai vadászat alcíme, mint mondtam: Három reneszánsz történet, és a meghatározás nem hazudik. Többnyire a Mediterráneumban járunk, illetve egy kicsit a Magyar Királyságban is, találkozunk mindazzal, ami hosszú ideig az emberiség technikai csúcsteljesítménye volt, vagyis hajóval és várral-katedrálissal, meg a szellemi alakzatokkal, teológiával, retorikával, festészettel, és persze minden emelkedettség alatt-mellett ott hömpölyög minden lehetséges disznóság is, a görög bordélyoktól a velencei kuplerájokig.

A Szárnyak egy Ucello-festmény, a perspektíva, az isteni arányok kérdéseit járja körül egy beszélgetésben, aminek tulajdonképpen gyónásnak kéne lennie, de valahogy mégse válhat azzá. Nacsinák kötetének egészét jellemzi, hogy többnyire beszélgetéseken vagy belső monológokon keresztül zajlik a cselekmény, de ez ne riasszon el senkit. Valódi nyelvi gyönyörben van részünk:

„…veszélyes ragályt hozunk magunkkal, ami mellett elbújhat a fedélközben tomboló pestis: savat, amely mindenestül szétmarja majd a vén Arisztotelész hátán ácsolt büszke teológiát, s vele mindent, amit a világról tudni vélünk. Itt hajózik velünk Platón örök álma az Egyről. A csomagok mélyén Proklosz lapul, és a mindenen túliság pogány eszméi. A kajütökben a teremtetlen világosság e világi látomásának prókátorai hortyognak. Itt hozzuk Hermészt, Orpheuszt, Zeuszt, Zarathusztrát.

Ez a hajó az első. De jönnek majd utánunk más hajók, megrakva könyvekkel, haldoklókkal, bolondokkal és filozófusokkal.” A második novellából, számomra a kötet kulcsából az idézet.

A Szavak (Marco, 1437–38 – a minden cím után zárójelben álló név a főszereplőé, az időpont pedig a cselekmény ideje), a ferrarai zsinatot (avagy firenze–ferrarai zsinatot, avagy bázel–ferrara–firenzei zsinatot, csak hogy bonyolítsam mindazok dolgát, akik hozzám hasonlóan tényleg utána akarnak nézni) megelőző hajóútról szól. A pápai legátus, Nicolaus atya, a bázeli zsinat küldötte fogadja föl a címszereplő tolmácsot, hogy Gemisztosz úrral, a görög küldöttel folytasson teológiai vitákat. Utóbbi is valós személy, Georgiosz Gemisztosz Pléthon, bizánci filozófus, neoplatonista. A tolmácsot nem érdekli sem zsinat, sem teológia: egy szép lábú velencei kurtizánnal akar találkozni, akibe még Bizáncban szerelmesedett bele, útközben mégis kénytelen, már csak kínjában is, belemenni bizonyos végső (végeláthatatlan) kérdésekbe:

„Mint egy vadászat, éjszaka, mondom én. Olyan nekem a ti teológiátok. Adva egy se vége-se hossza roppant rengeteg: hallgatag vadon, ősöreg fák állnak benne, és a fák közt némaság honol. Ebben vadásztok ti, hajtók és fegyveresek, ebben a rengetegben űzitek az Istent, fáradhatatlanul mind tovább és tovább, de a vaksötétben céltalanul surrannak a kilőtt nyilak, és a kurjantások elhalnak a lombok közt; zsákmány sehol, legfeljebb ha egymáson üttök halálos sebet az őrjöngő hajsza közepette.”

Az utolsó történet a Falak (Il Grasso, 1416), melynek egyik főhőse mindenkinek ismerős lehet, akinek polcán ott lapul a Régi magyar mondák gyűjteménye: Pokoljáró Tar Lőrincet ugyan itt nem ezen a néven emlegetik, de ettől csak még izgalmasabb a vele való találkozás. Egy egészen különös szerelmi háromszögről is szól ez a novella, csak hogy tovább borzoljam a kedélyeket.

Mikor tudósember szépirodalmat mível, mindig adódik a kérdés: mennyit kéne tudni az olvasónak a szerző elképesztő műveltségéből, hogy élvezhesse a művet? Jóhiszeműen állítom: a negyede sem kell, ha az olvasóban kellő kíváncsiság ébred, hogy akár utána is nézzen a dolgoknak, afféle szellemi nyomozást folytasson. Miközben Nacsinák látásmódjában épp az az izgalmas, hogy nem sematizálja figuráit holmi regényes, középkori alakokká. Épp úgy egy vívódó, átmeneti kor szülötteit látjuk, amilyen a jelenünk is. Mindenki választ keres kérdéseire, és nehéz eldönteni: a kérdés vagy a válasz a bonyolultabb.

Kortárs irodalmunkban teljesen egyedi hangvételű és témájú az Éjszakai vadászat, minden kíváncsinak és buzgó keresőnek kötelező.

Nacsinák Gergely András: Éjszakai vadászat. Liget, 2020, Budapest