– Az Eötvös Collegium diákja, majd később igazgatója lett. Kérem, beszéljen a pályafutásáról és a családjáról is.
– Kaposváron születtem, és a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Egy segédmunkásév után kezdtem el az egyetemet, az ELTE magyar–történelem szakán szereztem tanári diplomát az Eötvös Collegium diákjaként. Aztán visszakerültem Kaposvárra, ahol a volt alma materemben tanítottam 12 évet. Tizennyolc évesen ismertem meg a feleségemet, 57. éve vagyunk házasok. Négy gyermekünk közül hárman szintén a Táncsics Gimnáziumban érettségiztek. Büszke vagyok arra, hogy diákként, tanárként, szülőként is ismerem és szeretem ezt az intézményt, amelyben voltam már az év tanára, de az év öregdiákja is. Később, 1976 és 1984 között a kaposvári Tanítóképző Főiskolán kortárs magyar- és világirodalmat tanítottam, majd meghívtak az Eötvös Collegium igazgatójának. Docensként szemináriumokat vezettem az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékén 1984 őszétől 1992 őszéig. Kisdoktorimat Kaposvár XX. századi irodalmi-művészeti életéről, kandidátusi dolgozatomat a népi írók harmadik nemzedékéről, kiemelten Sipos Gyula munkásságáról írtam. Több száz írásom egy része húsz könyvben is megjelent. 2009-ben szülővárosom díszpolgára lettem. Bevallom, hogy a gyerekeimről, az unokáimról eddig még nem kellett számot adnom.
– Csak azért kérdezem, mert ön a családjával nem az európai „trendit” követte. És a kaputól a kerti asztalig sem egy kutyafalka kíséretében jutottam el. A kerítése is olyan vendégcsalogatóan alacsony, hogy húsz évvel korábban könnyen átugrottam volna…
– Akkor vegyük sorra. A fiam történész, az MTA doktora, az ELTE professzora, a felesége közgazdász, négy gyermekük van, és a napokban várják a harmadik unokát. Ikerlányaim egyike angol–történelem szakos tanár, a férje vegyész, és az ELTE docense. Nekik öt gyermekük van. A másik ikerlányom gyógyszerész, a férje mérnök-közgazdász. Két gyermekük is családos, várják második unokájukat. A legkisebb lányunk már Pesten, az Eötvös Gimnáziumban érettségizett. Az ELTE diákja volt, férje a Gazdasági Egyetem oktatója. Ők öt fiú és két lánygyermeküket nevelik. Nekünk megadatott tehát az, hogy harmonikus házasságban élő négy gyermekünk 9 lány- és 9 fiúunokával, majd 5 dédunokával ajándékozott meg. Harminc fővárosi év után költöztünk Piliscsabára, ahol mindegyik gyerekünk már egy telekre építkezve lakik húsz éve. Emeletes házakban laktunk mindig, a természetet a balatoni nyaraló jelentette, de immár hatodik éve szó szerint „megházasodtunk”, azaz kertes ház van a fejünk felett. A négyszáz négyszögöles kert és a naponta megjelenő családtagok elfeledtették velünk a Covid-karantént. A fiatalok között öt orvos és két gyógyszerész vigyáz ránk. Szóval a jó Isten érdemeimen felül szép és nagy családdal ajándékozott meg, melynek ma is a feleségem az összetartó ereje.