23°C Jácint 2022. augusztus 17. 
Mała Zagłada. A címben szereplő főnév, a zagłada (jelentése: végzet, megsemmisülés, roncsolás) „népirtás” szavunk funkcióját is betölti a lengyelben. „Mala”, avagy „kis” népirtás? Létezik ilyen? Postcriptum. A tömeggyilkosság részletei – e címszó alatt veszi sorra az írónő könyve utolsó lapjain, mi történt Sochy házaival.
„Egyes számú ház. Mielnik család – minden leégett, meghaltak a szülők és két Józefówból menekült kislány. Megmenekült Zbyszek (tizenkét éves) és Tadzio (kilencéves). Zbyszek egy aknától pusztult el az erdőben egy évvel a tűz után.
[…] Tizenegyes számú ház. Szawaráék – megölték a szülőket és a tizenhat éves Felát […] A tizennyolc éves Jutynka várandós volt, a hasán sérült meg, később világra hozta a szellemileg fogyatékos Haniát. A ház nyugati részén lakott a másik Szawara fivér, őt megölték, meghalt a felesége, a Ferenc családból való Maria, két kislány maradt: Janka (ötéves) és Czesia (hároméves), ők az én két nagynéném… Minden leégett.”
A „leégett” itt nem valami tűzvészre utal. 1943. június 1-jén hajnalban a megszálló német erőkhöz tartozó Ordnungspolizei (a Harmadik Birodalom rendőrsége) az SS tagjaival és németekkel kollaboráló orosz vagy ukrán katonákkal a falu házait felgyújtotta, s legyilkolta kis híján a teljes lakosságot a nőkkel és gyermekekkel együtt. Mintegy 180-200 embert mészároltak le „pacifikálás” címen. A falusiak ugyanis kapcsolatot tartottak az erdőben bujkáló ellenállókkal.
Egyetlen lendülettel elmondott történet Anna Jankóé. A szerző a tömeggyilkosságot annak idején kislányként túlélő, ezért a mészárlásra csak bizonytalanul emlékező édesanyjának meséli el, amit a család történetéről megtudott. Bővebben, amit a falu kiirtásáról tudott meg. Így sem jó, tágítsuk a kört: amit a Dél-Lengyelországban zajló „debellációról” (elüldözés, megsemmisítés) megtudott. Ugyanis a térségben számos falu teljes lakosságát kitelepítették s oda német családokat hoztak. Ezek voltak a „fekete falvak.” Az írónő elmondja mindazt, amit a népirtásról megtudott: hogy zajlik, kik követik el, milyen motivációk alapján. Még egy lépés hátrafelé. Amit az emberről megtudott. (Boethius két kérdése: si est Deus, unde malum, ha van Isten, honnan a rossz? Si non est Deus, unde bonum, ha nincs Isten, honnan a jó?)
Olvashatatlan regény. Hiszen a halál is olvashatatlan. Nem lehet elviselni a betűk, a sorok látványát: „Elhaladunk apa mellett. Hanyatt fekszik, a zakója jobb oldalán pici lyuk, ott fúródott be a golyó.”
Letehetetlen regény. Ahogy az írónő elmondja, miként pezsdíti fel ereiben a magyar vért a Lengyelországban turnézó Téka együttes koncertje. S ahogy leírja, miként s mikor kerülhetett a Ferenc család Lengyelországba. Ahogy leteszi elénk, sorra, történelmük tarka kártyalapjait: „A Sochy akció még könnyített feladat is volt, mert ott nem vették tervbe a falu kitelepítését, csak a kiirtását. Amolyan köztes népirtást. Meg kellett büntetni selejtfalva selejtnépét”. Selejtfalva selejtnépe. Beépíteni a megszállott nép tudatába saját kisebbrendűségének érzését. Milyen ismerős kártyalapok ezek.
S akkor most térjünk vissza a kérdéshez: vannak-e az élet, a létezés jogát tekintve nagy és kis népek? Hiszen erről szólnak a „kis” és nagy népirtások.
A könnyen átlátható, fotóillusztrációkat is tartalmazó mű a Magyar Napló Kiadó Rejtőzködő Európa sorozatának első köteteként jelent meg. Az emblémával is jelölt könyvek, miként azt Jánosi Zoltán, a kiadó irodalmi vezetője megfogalmazza előszavában, „Európa eltakart, mindeddig kevéssé látott arcvonásait” teszik majd láthatóbbá.
Anna Janko: Kis népirtás, Magyar Napló, 2020
