Olvashatatlan regény. Hiszen a halál is olvashatatlan. Nem lehet elviselni a betűk, a sorok látványát: „Elhaladunk apa mellett. Hanyatt fekszik, a zakója jobb oldalán pici lyuk, ott fúródott be a golyó.”
Letehetetlen regény. Ahogy az írónő elmondja, miként pezsdíti fel ereiben a magyar vért a Lengyelországban turnézó Téka együttes koncertje. S ahogy leírja, miként s mikor kerülhetett a Ferenc család Lengyelországba. Ahogy leteszi elénk, sorra, történelmük tarka kártyalapjait: „A Sochy akció még könnyített feladat is volt, mert ott nem vették tervbe a falu kitelepítését, csak a kiirtását. Amolyan köztes népirtást. Meg kellett büntetni selejtfalva selejtnépét”. Selejtfalva selejtnépe. Beépíteni a megszállott nép tudatába saját kisebbrendűségének érzését. Milyen ismerős kártyalapok ezek.
S akkor most térjünk vissza a kérdéshez: vannak-e az élet, a létezés jogát tekintve nagy és kis népek? Hiszen erről szólnak a „kis” és nagy népirtások.
A könnyen átlátható, fotóillusztrációkat is tartalmazó mű a Magyar Napló Kiadó Rejtőzködő Európa sorozatának első köteteként jelent meg. Az emblémával is jelölt könyvek, miként azt Jánosi Zoltán, a kiadó irodalmi vezetője megfogalmazza előszavában, „Európa eltakart, mindeddig kevéssé látott arcvonásait” teszik majd láthatóbbá.
Anna Janko: Kis népirtás, Magyar Napló, 2020
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!