Vértelen vámpírrománc

A pandémia felpörgette a kosztümös filmek iránti keresletet. A Bridgerton család karácsonyi sikere után 2021 kezdetén az Erzsébet-kori Angliába szökhetünk A boszorkányok elveszett könyvének második évadával, ami a divatosan túlzó véres, erőszakos vagy erotikus jelentek nélkül is szórakoztató.

A második évad az Erzsébet-kori Angliában játszódik Fotó: entertainment-weekly

Regényeket filmre vinni kétélű kard. Bár borítékolható az olvasótábor érdeklődése, ha az adaptáció túlzottan eltér az alapanyagtól, nem tartja magát még a hangulathoz sem, akkor könnyen csalódást okozhat. Deborah Harkness Mindenszentek című trilógiája komoly rajongótáborral rendelkezik, de a brit Sky feldolgozásának két évvel ezelőtti sikere még a készítőket is meglepte. Teresa Palmer és Matthew Goode kettőse azonban olyan megnyerő párost alkottak a képernyőn, hogy a Sky rögtön megrendelte a második és a harmadik évadot is. A pandémia és Palmer terhessége ugyanakkor hátráltatta a forgatást, így a rajongótábornak a megszokottnál tovább kellett várnia a folytatásra, ami nem sikerült rosszra, ám elmarad az első évad kiugró teljesítménytől. (Az előzetes hírek szerint a most forgó, harmadik évad nem fog csalódást okozni.)

Az első évad sikere a főszereplőpáros kémiáján túl annak volt köszönhető, hogy a sorozat megfelelt az urban fantasy klisészerű, kötelező elemeinek, tehát volt benne történelmi helyszíneken játszódó titokzatos nyomozás, szerelmi szállal vegyített véres harc, és emellett modern természetfeletti lényeket mutatott be. A brit sajtó rögtön a „felnőtteknek szóló Alkonyatként” emlegette a szériát, mivel a csillogó vámpírok helyett szereplői tudósok és kutatók, akik saját létkérdéseikre szeretnének választ találni. Így a genetika, a történelem, a filozófia és a kultúrtörténet a szerves részét képezte a sorozatnak.

A második évad gyerekbetegsége éppen az, hogy ezt az okos, modern megközelítést a készítők kénytelenek voltak átformálni, mivel Harkness második regénye az Erzsébet-kori Angliában játszódik, amelybe a jelenkori üldözés elől menekül a két főhős. Egy fantasyban normális, hogy a boszorkányok varázsolnak, a vámpírok pedig nullás vértasakot tartanak a hűtőben, a tudós megközelítés miatt az első évadban a néző elhitte, hogy ezek a különleges lények valóban köztünk él(het)nek. A második évadban a modern eszközök kényszerűen elvesznek az egyetemi körítésből. Diana (Palmer) mint történész és alkímiakutató boldogan sétál a Tudor-kori Temze-parton, nézi a nagy londoni tűzvész előtti Szent Pál katedrálist, vagy vesz részt alkímiai kísérletekben, a hangsúly a boszorkánnyá válására, ezáltal a fantasy elemekre tevődik át. Matthew Clairmont (Goode) sem zseniális biokémikus többé, hanem William Cecil (Adrian Rawlins) katolikusokat gyilkoló ügynöke.

A regénysorozatnak is a második könyv a leggyengébb darabja, így nem csoda, ha az évad tíz része után valójában annyit újat tudunk meg hőseinkről, hogy Diana ügyes boszorkány, Matthew-nak pedig véres múltja volt. Ezen hiányosságokon az sem tud segíteni, hogy a regénnyel ellentétben a jelenkori történetszállal is igyekeztek foglalkozni a készítők. Az előző (és a következő) évadban fontos szereplők leginkább a múltbeli események megfigyelőivé degradálódnak, esetleg a harmadik évadnak ágyaznak meg. Matthew és Diana egyértelmű túlsúlyát James Purefoy zsigerből hozott vámpírcsaládfője és a nagy közönségkedvenc karaktert, Gallowglasst megformáló Steven Cree töri meg. Purefoy jelenetről-jelentre mutat egyre többet a hagymaszerűen rétegzett patriarchából, Cree pedig lubickol a fanyar humorú Gallowglass szerepében, átmentve némi skót életérzést az Outlander Ian Murray-jéből.

A második évad az Erzsébet-kori Angliában játszódik
Fotó: Entertainment-weekly

A hosszabb forgatási periódusból főleg a jelmeztervezők profitálhattak. Diana esküvői ruhájának kidolgozottsága szinte feledteti a jelenet pandémia okozta komikumát, hogy a nyolc statisztát szigorúan másfél méteres távolságra állította be a rendező. (A regényhű, tömegjelenetekkel tarkított feldolgozást a világjárvány akadályozta meg.) Sarah Arthur, Nigel Egerton és Molly Emma Rowe bár modernizált számos jelmezt (leglátványosabban Matthew Goode kék zekéjét), a vonalakat és a Tudor-hangulatot megtartotta. A sminkes csapat szintén tapsot érdemel, mert a folyó vér és a vámpírok okozta sérülések hihető ábrázolása mellett Barbara Martent úgy maszkírozták I. Erzsébetté, mintha annak idősebb kori leghíresebb, ismeretlen festőtől származó képéről lépett volna le.

Sajnos a számítógépes utómunka már nem sikerült ennyire jól. A brit Axis vizuális effektusokat készítő csapata ugyan eredeti utcarajzokat és London Erzsébet-kori térképeit felhasználva igyekezett hiteles hátteret alkotni, a végeredményen azonban határozottan látszik, hogy tévés költségvetésből készült. Hiába való például a számítógépes grafika nappali és éjszakai változata, ha a tíz rész során ugyanazok a képek ismétlődnek.

A boszorkányok elveszett könyvének második évada összességében mégis egész jól rendezett, egész jól megírt, egész ötletes és kreatív sorozat. Ám semmiből nem húsba vágó. A kosztümös és a fantasy sorozatok kedvelőinek azonban épp ezért tökéletes kikapcsolódás a pandémia okozta otthonmaradási kényszerből.

Kedvcsinálónak tekintsenek meg egy rövid előzetest!

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=L7DQheZiLtg&feature=emb_logo[/embed]