Kiss József: Világromboló helyett világalkotó művészet kell

Tizenkét esztendeig művészeti vezetőként irányította a szolnoki Szigligeti Színház munkáját Kiss József Jászai Mari-díjas színész, rendező, drámaíró, tudását 2019 nyarától 2021 februárjáig az egri Gárdonyi Géza Színházban kamatoztatta. Mivel Balázs Péter többé nem pályázza meg a szolnoki teátrum igazgatását, a művészeti vezető síkra száll, hogy egykori társulatát a jövőben direktorként vezethesse.

Kiss József Rendező. 20210208 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

A színházi titkokat kevéssé ismerők, azaz legtöbbünk, értetlenül szemléli a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körüli helyzetet. Nem értjük, hogy miért kezdődött hisztérikus tüntetéshullám, amikor fenntartóváltás, ezzel pedig vezetőségváltás történt, több más egyetemhez hasonlóan. Kiss József készséggel elmagyarázta, hogy miért szabadultak el az indulatok.

– 2001-ig, Huszti Péter rektorságának végéig nem volt érezhető az a balratolódás, ami Ascher Tamás 2006-os kinevezésével odavezetett, hogy teljesen kiszorítottak minden másként gondolkodó tanárt – magyarázta a művészeti vezető, s felidézett egy fontos találkozót.

– Hármasban beszélgettünk Kerényi Imrével és Pintér Tamással, ismertebben Oroszlánnal, a remek kaszkadőrrel, akinek kirúgásakor annyit mondott Ascher: rossz oldalra álltál, Tamás. Mire megszólalt Kerényi: nekem is ezt mondta – elevenítette fel Kiss József az időközben Balogh ­Erika színművész, Pintér Tamás özvegye által nyilvánosságra hozott megdöbbentő esetet.

– Ha a baloldali jogvédők korrektek lennének, akkor ezt számonkérték volna az egyetem rektorán – figyelmeztetett a rendező.

Kiss József szerint itt kell keresni az okokat, ha meg akarjuk érteni, ­miért történik, ami történik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A diákok viszont nem Ascher Tamás ellen, hanem az új vezetés ellen tüntetnek.

„Beteges, hogy a többség ma fél a kisebbség hangoskodásától” Fotó: Bach Máté

– Mert a diákoknak fogalmuk sincs erről a vérlázító, kirekesztő, antidemokratikus magatartásról. Nem tudják, hogy mit csinálnak, hisz pont azt a magatartást védik – válaszolta Kiss József arra a felvetésemre, hogy a diá­kok nagy részének nem lehet fogalma sok mindenről, amennyiben a tíz esztendő és három kétharmad után a kulturális élet zömét mind a mai napig a baloldali szellemiség vagy baloldali szellemiségűek tartják fogva.

– Én örülök, ha baloldali gondolkodású emberek csodálatos művészeti alkotásokat hoznak létre, itt azonban nem erről, hanem politikai kiszorítósdiról van szó – mutatott rá a rendező,

majd kifejtette, hogy egy demokráciában a választások győztesétől azt várják el a választói, hogy az ő világnézetük, ízlésük érvényesüljön a politikában, a kultúrában. – Beteges, hogy a többség ma fél a kisebbség hangoskodásától – summázta a rendező.

Okvetlenül felmerül a kérdés, hogy Kiss József ilyen közegben miféle színházat tervez Szolnokon.

– Korszerű, dinamikus, innovatív, ötletes, európai színvonalú színházat szeretnék, ami tele van fiatal energiá­val. Ebben segít nekem Bozsik ­Yvette és Dobszay Péter a zene, Gyevi-Bíró Eszter és Markó Róbert az ifjúsági színház, Németh Ákos és Lázár Balázs az irodalom területén.

Nagyon nyitott színházra készülünk, amelyben csak az a fontos, hogy amit csinálunk, az építsen és ne leépítsen. Ennek szellemében olyan produktum, ami leépít, nem kerülhet a színpadra, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali alkotó munkája – válaszolta Kiss József, mire felvetettem, hogy bajos eldönteni, mi az, ami épít és mi az, ami leépít.

„Hamvas Béla és Márai Sándor művészetelméletét tanítani kellene a művészeti egyetemeken”

A művészeti vezető szerint Hamvas Béla erre világos iránymutatást adott.

– Van világalkotó és világromboló művészet.

Ez utóbbi egy olyanfajta gondolatból jön létre, amely többnyire jó szándékú: azzal jobbítom a világot, ha az ember aljasságát, ösztönvilágát, a hitványságot, az árulást, a gyilkosságot mutatom nagy beleérzéssel és színesen, ezzel megszabadítva a rossztól, a bűntől a világot, mert a néző megijed, és elfordul a rossztól. Ezek a művészek csak a hibákkal foglalkoznak. Lehetőleg feloldás, katarzis nélkül, a kérdéseket nyitva hagyva, mert úgy „korszerű”. Ám mint Hamvas mondja: a világ paradox, ezért ez pont fordítva történik, s aki csak a hibákat mutatja meg, az tovább rontja a világot, rászabadítva a sötétség démonait. Hamvas Béla úgy tartja, hogy a művészek a világ utolsó mágusai, akik képesek élettel megtölteni az élettelen dolgokat. Az nem varázslás, ami alacsony színvonalú emberi cselekedet, mert a mágia a legmagasabb, a teremtéshez közeli gesztus – magyarázta Kiss József. Ám hiába fogadjuk el Hamvas Béla bölcs gondolatait, amikor bő negyven évig az ítészek az efféle világromboló előadásokra ütötték rá a magasművészet pecsétjét. Éppen ezért számítani lehet arra, hogy ha Kiss József „világalkotó” színházat csinál Szolnokon, akkor bízvást kívül kerül a kánonon. Ám a művészeti vezető bízik abban, hogy a valódi minőséget egy idő után végre elkönyvelik minőségként.

– Hadd idézzem most Márai Sándort: „Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendű emberi erőfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára.” Márai ugyanazt vallotta, mint Hamvas. Kettejük művészetelméletét tanítani kellene a művészeti egyetemeken – fogalmazott Kiss József, majd így folytatta:

– ­Shakespeare mondatait a színészeknek úgy kell előadniuk, hogy a közönség átélhesse a katarzist. Tizenkét év alatt közel kerültem a szolnoki közönséghez, tudom, hogy a legbonyolultabb dolgokról is beszélhetek nekik, mert bárhova követnek, ha érzik a gesztusomat, hogy fontosat szeretnék mondani nekik.

A katarzis során elmozdul a lélek, megrázkódtatás éri. Ha fény és szeretet veszi körül az embert, amikor összetörik a lelke, majd újra összeáll, akkor már új ember ül ott a nézőtéren, lelkében megerősödve, nem elbizonytalanodva. Ez a színház feladata.