Kiss József: Világromboló helyett világalkotó művészet kell

Tizenkét esztendeig művészeti vezetőként irányította a szolnoki Szigligeti Színház munkáját Kiss József Jászai Mari-díjas színész, rendező, drámaíró, tudását 2019 nyarától 2021 februárjáig az egri Gárdonyi Géza Színházban kamatoztatta. Mivel Balázs Péter többé nem pályázza meg a szolnoki teátrum igazgatását, a művészeti vezető síkra száll, hogy egykori társulatát a jövőben direktorként vezethesse.

Kiss József Rendező. 20210208 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

„Hamvas Béla és Márai Sándor művészetelméletét tanítani kellene a művészeti egyetemeken”

A művészeti vezető szerint Hamvas Béla erre világos iránymutatást adott.

– Van világalkotó és világromboló művészet.

Ez utóbbi egy olyanfajta gondolatból jön létre, amely többnyire jó szándékú: azzal jobbítom a világot, ha az ember aljasságát, ösztönvilágát, a hitványságot, az árulást, a gyilkosságot mutatom nagy beleérzéssel és színesen, ezzel megszabadítva a rossztól, a bűntől a világot, mert a néző megijed, és elfordul a rossztól. Ezek a művészek csak a hibákkal foglalkoznak. Lehetőleg feloldás, katarzis nélkül, a kérdéseket nyitva hagyva, mert úgy „korszerű”. Ám mint Hamvas mondja: a világ paradox, ezért ez pont fordítva történik, s aki csak a hibákat mutatja meg, az tovább rontja a világot, rászabadítva a sötétség démonait. Hamvas Béla úgy tartja, hogy a művészek a világ utolsó mágusai, akik képesek élettel megtölteni az élettelen dolgokat. Az nem varázslás, ami alacsony színvonalú emberi cselekedet, mert a mágia a legmagasabb, a teremtéshez közeli gesztus – magyarázta Kiss József. Ám hiába fogadjuk el Hamvas Béla bölcs gondolatait, amikor bő negyven évig az ítészek az efféle világromboló előadásokra ütötték rá a magasművészet pecsétjét. Éppen ezért számítani lehet arra, hogy ha Kiss József „világalkotó” színházat csinál Szolnokon, akkor bízvást kívül kerül a kánonon. Ám a művészeti vezető bízik abban, hogy a valódi minőséget egy idő után végre elkönyvelik minőségként.

– Hadd idézzem most Márai Sándort: „Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendű emberi erőfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára.” Márai ugyanazt vallotta, mint Hamvas. Kettejük művészetelméletét tanítani kellene a művészeti egyetemeken – fogalmazott Kiss József, majd így folytatta:

– ­Shakespeare mondatait a színészeknek úgy kell előadniuk, hogy a közönség átélhesse a katarzist. Tizenkét év alatt közel kerültem a szolnoki közönséghez, tudom, hogy a legbonyolultabb dolgokról is beszélhetek nekik, mert bárhova követnek, ha érzik a gesztusomat, hogy fontosat szeretnék mondani nekik.

A katarzis során elmozdul a lélek, megrázkódtatás éri. Ha fény és szeretet veszi körül az embert, amikor összetörik a lelke, majd újra összeáll, akkor már új ember ül ott a nézőtéren, lelkében megerősödve, nem elbizonytalanodva. Ez a színház feladata.