Dobozolni szívvel-lélekkel

Örkény István klasszikusa, a Tóték a kiszolgáltatott kisember történetén keresztül fogalmazza meg azt a ma is időszerű üzenetet, miszerint az elnyomó hatalommal szemben csak drasztikusan lehet fellépni. A Veres 1 Színház vasárnapig megtekinthető online előadása az ehhez vezető utat ábrázolja groteszk humorral.

A kiszolgáltatottak tragikomédiájának nevezte Tóték című művét Örkény István, akinek az 1964-ben írt, s a Thália Színházban 1967-ben nagy sikerrel bemutatott darab hozta meg a világhírnevet. A drámából 1969-ben filmszatíra is készült Isten hozta, őrnagy úr! címmel Fábri Zoltán rendezésében. Az őrnagyot megformáló Latinovits Zoltán filmbeli és színpadi alakítása a mai napig felejthetetlen. Azóta persze számos színpadi változata született a darabnak, ám mind közül Vidnyánszky Attila Beregszászon bemutatott rendezését érdemes kiemelni, már csak azért is, mert sokak szerint Trill Zsolt alakítása vetekedett Latinovits Zoltánéval. Hét évvel ezelőtt ezt az előadást a Nemzeti Színház is műsorra tűzte a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégjátékaként.

A Veres 1 Színház könnyed komédiákhoz szokott közönsége ezúttal egy komorabb előadást láthat Dicső Dániel rendezésében. A Tóték története arra az alapszituációra épül, hogy a második világháborúban az idilli hegyvidéki községben, Mátraszentannán élő Tót családhoz megérkezik az orosz fronton harcoló fiuk, Gyula parancsnoka, hogy kéthetes betegszabadságát töltse, s teljes nyugalomban pihenjen. Ám amint betoppan az őrnagy, felborul a család addig megszokott, nyugodt élete. Természetesen mindenben a vendég kedvében kívánnak járni, s ehhez a legelvetemültebb óhajait, pontosabban parancsait is szolgalelkűen végrehajtják, ami az egyszerű családfőnek, Tótnak esik igazán nehezére.

A család szolgalelkűen mindenben az őrnagy kedvében akar járni Fotó: Veres 1 Színház

Ellenben felesége, Tótné és lánya, Ágika mindent megtesznek, sőt eltűrnek annak reményében, hogy Gyula – az őrnagy jóindulatának köszönhetően – kedvezményekben részesüljön a fronton. Az őrnagy hosszasan fejtegeti, hogy a semmittevés mennyire káros, mire a legabszurdabb kérését is teljesítik: dobozolásba kezdenek, amit csakis szívvel-lélekkel lehet végezni. „Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő, valami tiszta szépség, valami örök nyugalom… Dobozolni a legjobb a világon!” […] „Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség.” Ez az a pont, amikor az őrnagyot megérinti a totális hatalom tébolya. A dobozok gyarapodnak, Tóték lelkesedése pedig egyre fogy, míg végül Tót megöli az őrnagyot. Azt viszont nem is sejtik, hogy áldozatuk és a gyilkosság is hiábavaló. A falu félnótás postása ugyanis megsemmisíti a rossz hírt közlő leveleket, így azt is, amiben Gyula halálhíre áll. Örkény a Tóték előszavában ezt úgy fogalmazta meg: „A történelem sokféleképpen ismétli önmagát. Nem egy ilyen kor volt, sok tehát a Tótunk. Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább – és maga zúdítja le a sziklát a völgybe. Igaz, a percet nem jól választotta meg: lázadása már hiá­bavaló, elkésett, esztelen.”

Dicső Dániel nemcsak a tragédiához vezető utat ábrázolja jókora groteszk humorral, de az autentikus atmoszférát is megidézi, ráadásul nagyszerű színészi alakításokkal. Tót szerepében az eddig nagyrészt operettekből és filmekből, sorozatokból ismert Faragó Andrást láthatjuk, aki komótos mozdulatai, egészen finom arcjátéka mellett képes kellő dühvel és humorral árnyalni karakterét. Mihályfi Balázs kitűnően megragadja az őrült őrnagy figurájának lényegét, egyszerre félelmetes és nevetséges. Balázs Andrea Tótné szerepében meggyőző alakítást nyújt, ahogy a lányukat, Ágikát alakító Csáki Edina is.

Ha azonban elvonatkoztatunk Tót és az őrnagy remek párosától, a darab kulcsszereplője egyértelműen a torz külsejű, félkegyelmű postás, aki folyton a levelekkel manipulál – van, amit megsemmisít, van, amit félretesz –, s akit Mohai Tamás elképesztő érzékenységgel formál meg. Az egész előadás pattanásig feszült hangulatát Bátonyi György díszlettervező autentikus díszletei ellensúlyozzák olyannyira, hogy az „Üdvözlet Mátraszent­annáról” feliratú háttér képeslapra kívánkozik.