Csukás István-mese ősbemutatója készül a fehérvári színházban

 A Vörösmarty Színház május végén tervezi bemutatni Csukás István utolsó, külön a fehérvári színház felkérésére készült mesedarabját, a Diótörőcskét. A legendás mesemondó gyermeki örömmel várta a karácsonyra tervezett bemutatót, aminek létrejöttét sajnos már nem érhette meg. Ugyanilyen gyermeki örömmel várja a társulat a kis nézőket, hogy megnézzék a nagy Mesemondó meséjének ősbemutatóját, amelyet még sosem olvasott, hallott és látott senki és tudják, hogy minden előadásban újra velünk lesz Csukás István. A társulat és az író a garancia arra, hogy a Vörösmarty Színház legújabb gyerekelőadása minden szívet megdobogtat majd.

A jó mese megtanít a vígasztalás művészetére, ezért hatalma van Fotó: MTI

Online olvasópróbával kezdődött meg a Diótörőcske próbafolyamata. Az előadás nem titkoltan a Diótörő „magyar változata”, de amúgy „CsukásIstvánosan”, annak minden bájával, szeretetével, kedvességével. Csukás István úgy tudott szólni a gyerekekhez, mint kevesen a világon. Minden idők legnagyobb magyar mesemondója, Kossuth-díjas költőnk, írónk két éve, 83 éves korában hagyott itt bennünket. Meséin generációk nőttek fel, és a mai gyerekek körében is az ő meséi, mesehősei a legnépszerűbbek.

A társulat dramaturgja, Perczel Enikő az olvasópróbán mesélt arról, hogyan folyt Csukás Istvánnal a munka. Még 2018-ban merült fel a gondolat, hogy a Diótörőből kéne valamit alkotni, aztán a választás Süsü apukájára esett. A munka azonban nem kezdődött egyszerűen, hiszen az eredeti történet Hoffmann tollából jóval nehezebb szöveg és történet, mint amire a karácsonyi balettelőadásokból emlékszünk. A munka mégis elkezdődött, amire Perczel Enikő is nagyon szívesen emlékszik vissza: – Hétfőnként találkoztunk délben, mivel Pista bácsi mindig 11-kor kelt. Édes ember volt, mindig süteménnyel várt, amit a szomszéd néni sütött, és borzalmas kávéval, amit ő főzött. Másfél évig jártam hozzá, és nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg a közös munkát.

Az előadást Kerkay Rita rendezi, aki alapos kutatómunkával állt neki a koncepció kidolgozásának. Hoffmannhoz képest Csukás István jóval szelídebb, mégis pontosan megrajzolt karakterekkel dolgozott. A darab fő vezérmotívuma az elfogadás, legyen szó a gyermeknél önmaga elfogadásáról vagy a másik hiányosságairól. A gyermeki barátság szövődéséről szól, ahogy megpróbálják önmagukat definiálni. Kerkay Rita eddigi rendezései során is egyéni látásmóddal közelített a darabokhoz, nem lesz ez másként most sem: – Két teret képzeltem el, az egyik a játék tere, az álomé, a képzeleté, a másik az íróé, aki folyamatosan befolyásolja, mi történik a színpadon. A játékok is úgy jelennek majd meg, mintha a játékbolt polcairól vettük volna le őket. Minden fel lesz nagyítva, az egész előadás egy nagy szőnyegre kerül.

A zenét Matkó Tamás szerzi, aki mindenképpen bízik a közös munkában a társulattal. Miután Csukás István, Perczel Enikő beszámolói szerint, írógéppel írta meg az előadást, emléke előtt tisztelegve fontos szerepet kap majd ez a régi vágású íróeszköz. Tamás fantáziáját is nagyon megmozgatta, ezért a Diótörőcske zenei világa is erre épül majd: – Azt szeretném, hogy közösen teremtődjön meg a zene. Az alapmotívum az írógép, az író által generált hangok lesznek, nagyon izgalmas, hogyan tevődnek majd át a színpadra.

Az előadás koreográfiáját Kádas József jegyzi, aki alapvetően összművészetben gondolkodik a darab kapcsán: – Nem szeretnék kötött koreográfiát, abban szeretnék közösen gondolkodni, hogy az adott karaktert milyen gesztus, mozgás teheti izgalmassá. Ez közös gondolkodás révén jöhet csak létre, így születhet meg valami különleges, saját.