Tizenöt éve hunyt el Bella István Kossuth-díjas költő, műfordító

Bella István verseiben a népköltészeti szöveghagyomány, az archaikus ritmusok és a XX. századi modernitás nyelvi formái egy- aránt jelen vannak. A kétszeres József Attila-díjas és Kossuth-díjas alkotó történelmi és társadalmi kérdéseket feszegető költeményein kívül írt gyermekverseket, szövegkönyveket, fordított lengyel nyelvből, sőt a könnyűzenei kultúrának is része lett.

A szülőföld egyszerű embereit örökítette meg Fotó: MTI/Penovác Károly

A tizenöt esztendeje, 2006. április 20-án, Budapesten elhunyt Bella István Székesfehérvárott született 1940. augusztus 7-én. Sárkeresztúron nőtt föl, s afféle „csodakamaszként” tizennégy évesen jelent meg első verse a Fejér Megyei Hírlapban. 1956 októberében a Székesfehérvári József Attila Gimnázium diákjaként forradalmi verset is írt. Ezt a zsengéjét azonban – későbbi szerencséjére, hiszen így elkerülhette a megtorlást – nem nyomtatták ki. Ennek ellenére lelkesen gyűjtött élelmiszert a budapesti forradalmárok megsegítésére, s egy nyilvános eseményen elszavalta a Nemzeti dalt.

A hatvanas években a budapesti bölcsészkar magyar–könyvtár szakán szerzett diplomát, s folyamatosan publikált. Tevékeny szervezője volt a Tiszta szívvel című 1964-es antológiának és tagja – Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon mellett – a Hetek költőcsoportjának. Közben Lengyelországban volt ösztöndíjas, ahol elsajátította a nyelvet, s később újrafordította a XIX. századi lengyel romantikus költő, Adam Mickie­wicz Ősök című művét, amelyet aztán Vidnyánszky Attila rendezésében az ezredfordulón be is mutattak. Első kötete huszonhat éves korában jelent meg Szaggatott világ címmel. Négy évvel később József Attila-díjjal tüntették ki, amelyet másodszor 1986-ban nyert el, 2001-ben pedig megkapta a Kossuth-díjat.

A szülőföld egyszerű embereit örökítette meg
Fotó: MTI/Penovác Károly

A rendszerváltozás politikai folyamatai megérintették. Arccal a földnek című 1991-es kötete címadó versében az általa átélt ötvenhatos forradalmi eseményekre reagált, s arra is, hogy a szélesebb közvélemény csak 1989-ben tudhatta meg: 1956 mártírjait dróttal hátul összekötött kézzel, testtel, arccal a földnek fordítva temették el. Bella István ebben a szövegben nemzedékének történelmi élményeit (a második világháborút, ötvenhatot és az azt követő megtorlást) szinte kozmikussá tágító perspektívában vetette papírra. „Arccal a földnek, ahogy éltem, / élek, élő, a föld alatt, / fekete kátránypapír-éjben, / hol nem megy le, s nem kel fel a nap” – írta.

Verseiben név szerint és szövegszerűen is megidézte a magyar költészeti hagyomány klasszikus és modern alakjait: Petőfi Sándortól József Atti­láig, Juhász Ferenctől Weöres Sándorig. Nyelvi világában csodálatosan megfért egymás mellett gyermekverseinek játékos könnyedsége, valamint a történelmi-társadalmi és az egyéni-személyes traumák zord költői eszközökkel való kifejezése. Ilyen „versbe öntött” személyes élménye volt édesapja világháború alatti halálának és kisgyermek testvére elvesztésének traumája.

„Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! / Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld. / Menjünk – füvekként araszolva, / vakondként a földet púpolva, / menjünk – sírokként hullámolva, / sírbarázdákként ringva, ringlódva, / új temetőként kiáradva, / ó-temetőként kiszáradva, / süppedt sírokként apályolva – // menjünk Donkanyar-apánkhoz, / Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz, / Isonzó-Galícia-apánkhoz, / Világos-Temesvár-nagyapánkhoz / Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz, / Volga–Káma-szüleapánkhoz, / vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz” – olvashatjuk a Halotti beszéd című versében.

Szövegíróként Rossa Lászlóval és Tolcsvay Lászlóval is dolgozott. Előbbi zenéjével mutatták be A csodaszarvas című „szertartásjátékot” Novák Ferenc koreográfiájával és rendezésében, Varga Mátyás tervezte díszletek között a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán 1996-ban. Verseit szintetizátor alapú, elektronikus pop stílusban zenésítette meg a Bonanza Banzai egykori alapító tagjából, Hauber Zsoltból és a Kortársak volt frontemberéből, Kormos Zsoltból álló Le Prelude nevű formáció egyetlen, 1995-ben megjelent albumán. A róla elnevezett, idén tizennegyedik alkalommal kiosztott költői díjat a Magyar Írószövetség és Érd város önkormányzata alapította, s olyan – azóta már József Attila-díjjal is kitüntetett – alkotók kapták meg, mint például Falusi Márton, Iancu Laura és Zsille Gábor.

Mint monográfusa, Bakonyi István irodalomtörténész, a Kodolányi János Egyetem nyugalmazott főiskolai tanára írta róla: szövegeiben „megörökíti szűkebb hazája kisembereit, a szülőföld egyszerű embereit. Ezzel is ki tudja fejezni, hogy nagyon fontos számára, honnan jött, kitől kapott szellemi örökséget.” Ugyanő állapította meg Bella István történelmi és közéleti érzékenységéről, hogy „néhol romantikus, másutt hetykén huszadik századi vagy éppen bölcselkedő, bölcsen szemlélődő. Nem tartja távol magát a dolgoktól, de nem is hagyja magát sodródni általuk.”