A film első felében folyamatosan csak megyünk, mendegélünk a főszereplő Olivier-t alakító Olivier Gourmet után, sokszor csak a tarkóját látjuk, meg leginkább azt, amit néz, keres, amit kutat az életben, tudjuk, érezzük, hogy az igazságot keresi, de, hogy mivel kapcsolatban, az csak később derül ki. Jóval később. A Dardenne fivérek állandó operatőre, Alain Marcoen könnyű kézi kamerával, már-már megszállottként, kevés vágással követi a főhőst, aki egyrészt az asztalosmesterség ezernyi fogására oktatja a nevelőintézetben szakmát tanuló fiatalokat, másrészt keres, de nagyon keres valamit az életben. A rendezők és az operatőr munkája révén a hétköznapi apró cselekvések sora egyre inkább valamiféle rituálévá állnak össze. Egy idő után úgy érzi a néző, hogy ezek az apró cselekvések tartják össze a férfi személyiségét, amely szét akar esni.
A Keresztapa rendezője soha többé nem forgathat filmet?
Az idén 85. életévét betöltő Coppolát nem a kora fogja megakadályozni a rendezésben, hanem hogy legújabb filmje elképesztő érdektelenségbe ütközött a mozikban.