A könnyűzenei programokat is érintette a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának 1971. november 29-i ülése, amelyen a kultúráért felelős főosztály beszámolt az addigi közművelődési és művészetpolitikai tapasztalatairól. Ebben egyebek mellett hiányolták, hogy a kerületi tanácsok, illetve a szakszervezetek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) között nincs mindig összhang a koncertszervezésében, ami különösképpen azért fájhatott a hatalomnak, mert ekkoriban a klubmozgalom nagyon népszerű volt.
Egymást keresztező ellenőrök
A fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya a kerületekkel együttműködve szeretett volna nagyobb befolyásra szert tenni a könnyűzenei életben, de mivel addig is túlterheltek voltak saját bevallásuk szerint, ebből a célból létszámfejlesztést irányoztak elő. Némi nyitásként értékelhető, hogy feladataik közé vették azt is, hogy immáron ne csak a szocialista világnézetre neveljenek és a közízlést formálják, hanem a kulturális és szórakozási igényeket is kielégítsék. A kerületi tanácsok kulturális osztályait felügyelő fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya részben gyakorolta – mintegy a Művelődésügyi Minisztériumot tehermentesítve – a kulturális intézmények rendezvényei feletti szakmai felügyeletet. Ennek megfelelően egyrészt ellenőrizte, hogy a jogszabályoknak megfelelő gázsit fizetik-e ki a zenészeknek, másrészt figyelemmel kísérte az Országos Rendező Iroda (ORI) budapesti műsorait . Ez abból állt, hogy a főosztályvezető előzetesen jóváhagyta a kulturális intézmények műsortervét, valamint bizonyos időközönként beszámolókat készíttetett velük.
A feljelentést túlélő tánciskola
A művelődési házakba és klubokba azonban rendszeresen jártak ellenőrizni a művelődésügyi főosztály és a kerületi tanácsi osztályok alkalmazottai is, nem bíztak mindent a kötelező beszámolókra. Szükséges esetekben – koncerteken történő rendbontás, anyagiakkal való visszaélés, ideológiai problémák – a közvetlen felettes szervhez, a Művelődésügyi Minisztérium zene- és táncművészeti főosztályához vagy közművelődési főosztályához fordultak. A VI. kerület Majakovszkij (ma Király) utca 58. szám alatti, városszerte ismert, Gyenes Rudolf által vezetett tánciskolát – a Modern Táncok Iskoláját – túlságosan hangos össztáncai miatt a házban lakók nagyon nem szerették, de a feljelentés ellenére hosszas huzavona után végül működésüket engedélyező határozatot hozott a fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya 1972. november 9-én, és erről tájékoztatta is a tárca közművelődési főosztályát. Az egyik lakó ugyanis – Fillecz Sándorné lakóbizottsági elnökhelyettes – ezt megelőzően bepanaszolta a táncosokat a zajérték határának (40 decibel) átlépése miatt, ami a hivatalos mérések során be is bizonyosodott. A fővárosi tanács ezután az előírások betartására szólította fel a tánciskolát, amit kénytelenek voltak betartani annak érdekében, hogy egyáltalán megmaradjanak. A födém viszont továbbra is közvetítette a lakoshoz a zajt, ezért a tanács gálánsan cserelakást ajánlott fel a panaszosnak. Kérdés, hogy ha nem ennyire befolyásos lakó tett volna feljelentést, akkor is teljesítették volna-e a kívánságát. Mindenesetre erről a határozatról a sértett, a tánciskola, a minisztérium és a VI. kerületi tanács építési osztálya is kapott értesítést. A tánciskola túlélte ezt az intermezzót, 1973 januárjában beattanfolyamnak hirdették meg programjaikat a napi sajtóban, ami további működésüket is bizonyítja. Olyannyira, hogy még a nyolcvanas években is működtek.