A filmben egy végtelenül önző színészt látunk, akit semmi és senki nem érdekel önmagán és a sikerein kívül. Pedig még nem igazán nagy színész, még csak arra képes, hogy valamennyit megcsillantson a tehetségéből. Még nem tud szeretni. A történet során arra kell rájönnie, hogy az önzőség és az önimádat, amely korunk legnagyobb betegsége, nem egyeztethető össze a szeretettel, a szerelemmel, sőt a művészettel sem. Alázat és kitartó munka nélkül nincs igazán mély és komoly alakítás, ha egy színész önmaga elől, a tehetsége elől az alkoholba és egyéb kábító szerekbe menekül, hogyan tudná a közönséget elvarázsolni. A film kegyetlenül szembesít azzal, mi a művészet válsága a romantika korszaka óta. Az a művész, aki energiáit képtelen kezelni, kordába tartani, aki a kreativitást a pusztításból építi fel, az nem alkot, hanem rombol. A Parázs a szívnek azzal szembesíti a nézőket, hogy egy igazán nagy művészeti alakítás és egy valódi szerelem között nincsen különbség. Mindkettő esetében le kell győzni az egót és önzetlenül, tiszta és nyitott szívvel kell nézni a másik tekintetébe. A közönségnek is ugyanazokat az energiákat kell éreznie, mint amilyen energiák áradnak akkor, amikor egy férfi igaz és tiszta, önzetlen és önfeláldozó szerelemmel néz egy nőre.
A film elérhető a Filmion.
Fotó: Cameo Film
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!