Tanulni kell. Mindent tanulni kell az életben. Vámos Zoltán 2018-as Parázs a szívnek című filmje arról szól, hogy szeretni is tanulni kell, mert nagyon kevés az olyan ember, aki jól tud szeretni. Van egy olyan téveszme, valószínűleg a romantika stílusirányzata óta, hogy az lesz igazán nagy művész, aki megjárja a poklok poklát. Aki szenved, nagyon szenved, és ebből a szenvedésből hoz létre egy új minőséget. Vámos Zoltán filmjében is ez az alapállapot. Csakhogy a rendező bemutatja, hogy ez nem igaz. Nem attól lesz igazán nagy művész valaki, hogy tökélyre viszi a szenvedést, hanem attól, hogy megtanul szeretni.
Ha valaki érzékeny ember, akkor annak nagyon tud fájni az élet monotonitása. Az élet monotonitását persze senki emberfia nem szereti, épp ezért találta ki az emberiség a művészetet, a kultúrát. A kultúra, a művészet révén ugyanis kizökkenhetünk a hétköznapokból, találkozhatunk varázslattal egy olyan életben, amelyből – főleg a XXI. századra – szinte teljesen kilúgozták a szellemiséget. Tárgyakért vágyódunk, tárgyak lettünk magunk is, nemcsak a világot, de az embert is sikerült – majdnem sikerült – teljesen eltárgyiasítani. A vallás és a kultúra, a művészet léte a garancia arra, hogy ez soha nem fog sikerülni. Ám ahhoz, hogy a közönség találkozzon a kultúrával, a valódi művészettel, hogy át is érezze, hogy meg is élje amit lát, hall vagy olvas, ahhoz energiáknak kell áramlani. A katarzis a jó energiák révén jön létre, amelyet harmónia, megnyugvás követ. Mindez viszont a szeretetből táplálkozik.
A Parázs a szívnek című film főszereplője egy színész, Viktor Balázs alakítja kellő hisztérikus önsajnálattal. Találkozik egy orvossal, aki szinte megszállottan keres egy párkapcsolatot, mert végtelenül magányos. Viktóriát Szabó Erika játssza, alakításában remekül érzékelteti, hogyan vágyódik egy racionális világban magát jól kiismerő nő az irracionális érzések iránt. A filmben mindkettőjüknek meg kell tanulniuk szeretni és bízni egymásban, valamint ki kell alakítaniuk a közös rendszerüket. A férfinak meg kell tanulnia alkalmazkodni a világhoz, a lánynak pedig meg kell tanulnia figyelni a férfira. Felszínes korunk viszont nem kedvez sem annak, hogy valaki igazán szembe találja magát az igazi szeretettel, arról már nem is beszélve, hogy sztenderd lett a bizalmatlanság mint létállapot.
