A Brodarics-históriát a XVII. században a Bonfini-kiadásokkal együtt publikálták. Listius is ezen kiadások egyikét használta. S bár művében háromszor is említi Brodaricsot, sosem forrásként idézi, hanem a csata résztvevőjeként. Eleinte alapos történeti kutatásait értékelték a legtöbben, köztük Toldy Ferenc. A XVIII. században származást is igazoltak krónikájával egy bírósági tárgyaláson. Ám miután kiderült, hogy a történet nem teljesen az övé, a nyelvezetét és az előadásmódját kezdték dicsérni.
Listius László valóban könnyed verselő, eposzát lírai formában, Balassa-strófában írta meg. A mű olvasása közben azonban elkerülhetetlen, hogy ne elevenedjenek fel bennünk a Zrínyi-emlékek, nem csupán a szerkesztés egészében, hanem az apró képekben is. A klasszikus példák, az elmélkedések és a leírások szinte elárasztják az eseményeket. Irodalmi vonatkozásait főleg Ovidiusból, Vergiliusból és Plutarkhoszból veszi, de bőven merít a Bibliából is.
„Az elmélet emberei számonkérik Listius Lászlón az eposz formai jegyeit, amit mellesleg minden iskolás elvileg ismer. Ám Listius egyszerűen nem is akart szabályos eposzt írni. Verselni akart. Mégpedig jól! És ment neki. Vagyis Listius Zrínyivel nem eposzírásban, hanem verselésben rivalizált, s szerintem a magyar nyelvvel szebben bánó költő volt nála” – írja ajánlójában Krausz Tivadar, a kötet szerkesztője. A Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!