Magyar Márs: Újra kiadták Listius László kalandorköltő krónikáját

Zrínyi Miklós remekműve, a Szigeti veszedelem visszhang nélkül maradt a korában, közvetlen hatása alig volt. Egyik követője, nagyköpcsényi Listius László báró (1628–1662) viszont már életében irodalmi halhatatlanságot szerzett, igaz, sokáig csak gonosztevő költőként. Emlékezeténél még szigorú életrajzírója, Komáromy András sem időzött szívesen.

Listius Erdélyben született, karintiai eredetű családban. Szülei rokonságot tartottak a hadadi Wesselényiekkel, a rimaszécsi Széchyekkel, a bethlenfalvi Thurzókkal, az alsólindvai Bánffyakkal és az ország más előkelő famíliáival. Édesapja Bethlen Gábor diplomatája volt, Strasbourgban tanult, és kiadott egy latin nyelvészeti munkát. Az ősei között volt, aki latinul verselt, és volt, aki János néven katolikus püspök lett, ma XVI. századi történetíróink között tartjuk számon.

Ám felmenőitől nemcsak a tudomány iránti hajlamot örökölte. Egyik nagybátyja alkimista és hamispénzverő volt, valamelyik nőrokona pedig kegyetlenkedéseiről vált hírhedté. László sem maradt alul. Hiába vett el feleségül egy Bánffy grófleányt, előkelő társadalmi élete nem tartott sokáig. Az ellene indított perek iratai csalárd vagyonszerzésről, okirat-hamisításról számolnak be. Közéleti tevékenységet sem folytatott, várából alig mozdult ki, és állandó pénzzavarral küzdött. De ismerte a görög és római klasszikusokat, a régi magyar irodalmat, a nemzet történetét. Tájékozott volt a politikában, sikert mégsem ért el politikai téren. Gyakran járt Bécsbe, de ott nem kedvelték. Az udvarnál nem jelentett jó ajánlólevelet, hogy atyja Bethlen Gábor fő embere volt.

Zrínyi Miklós hőskölteménye 1651-ben jelent meg, s a becsvágyó Listiust izgatni kezdte a költői siker. A Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete című eposzát két évvel a Zrínyi-mű megjelenése után adta ki. A kötet kisebb verseket is tartalmaz, néhány epigrammaszerű költeményt a magyar vezérekről, királyokról, Magyarország patrónájáról és az ország címeréről, mutat rá a 2019. évi újrakiadáshoz írt végszavában Rőczei György.

A Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg Forrás: A kiadó

A Magyar Márs eposznak tűnik, de valójában krónika, reneszánsz ízlésű allegorikus és lírai díszítőbetétekkel, a Zrínyi-műre emlékeztető eposzi rekvizitummal. Fő célja a történeti események minél hűebb, részletesebb előadása. A pontos és gazdag adatfelsorolás alapos előtanulmányt, megbízható forrásmunkát sejtet. És csakugyan, Pintér Jenő kimutatta, a mű nem egyéb, mint a Brodarics-krónika versbe szedett magyar fordítása. Az alkotás szerzője, Brodarics István szerémi püspök és kancellár II. Lajos embere volt, aki harcolt a mohácsi csatában. Az összecsapásról ő szerkesztette az első jelentést a pápa számára. A mohácsi csata történetét a lengyel király felkérésére írta meg latin nyelven.

A Brodarics-históriát a XVII. században a Bonfini-kiadásokkal együtt publikálták. Listius is ezen kiadások egyikét használta. S bár művében háromszor is említi Brodaricsot, sosem forrásként idézi, hanem a csata résztvevőjeként. Eleinte alapos történeti kutatásait értékelték a legtöbben, köztük Toldy Ferenc. A XVIII. században származást is igazoltak krónikájával egy bírósági tárgyaláson. Ám miután kiderült, hogy a történet nem teljesen az övé, a nyelvezetét és az előadásmódját kezdték dicsérni.

Listius László valóban könnyed verselő, eposzát lírai formában, Balassa-strófában írta meg. A mű olvasása közben azonban elkerülhetetlen, hogy ne elevenedjenek fel bennünk a Zrínyi-emlékek, nem csupán a szerkesztés egészében, hanem az apró képekben is. A klasszikus példák, az elmélkedések és a leírások szinte elárasztják az eseményeket. Irodalmi vonatkozásait főleg Ovidiusból, Vergiliusból és Plutarkhoszból veszi, de bőven merít a Bibliából is.

„Az elmélet emberei számonkérik Listius Lászlón az eposz formai je­gyeit, amit mellesleg minden iskolás elvileg ismer. Ám Listius egyszerűen nem is akart szabályos eposzt írni. Verselni akart. Mégpedig jól! És ment neki. Vagyis Listius Zrínyivel nem eposzírásban, hanem verselésben rivalizált, s szerintem a magyar nyelvvel szebben bánó költő volt nála” – írja ajánlójában ­Krausz Tivadar, a kötet szerkesztője. A Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg.