Rögtön beszélgetésünk elején tisztáztuk, hogy a Magyarország Érdemes Művésze díj állami elismerés, amely azokat illet, akik a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka (színház-, zene-, tánc-, artista-, mozgókép-, képző-, fotó-, iparművészet) területén huzamosabb ideig kiemelkedő művészeti értékeket hoztak létre, és már van a kultúráért felelős miniszter által adományozott művészeti díjuk. Tehát alkotó tevékenysége alapján illet meg bárkit is, azonban a miniszterelnök adja át, így feltettem a kérdést: az elismerés átvételét követően nem kapta meg a NER-író-rendező jelzőt?
– Nem kaptam ilyen jelzőt. Nehéz lenne az életművem alapján rám fogni – nyugtatott meg Pozsgai Zsolt, aki érdeklődésemre, milyen ez az életmű, így felelt:
– Az előző szakmai díjak a munkásságom egy-egy területére vonatkoztak, ez azonban egy összefoglalás. Mi mindenben sikerült tennem valamit valakikért. Színházi emberként, a pécsi, lázadó amatőr színpadtól a profi színházi életig. A csodás időszak a Pécsi Nemzeti Színházban, az első drámaírói bemutatkozásom Zalaegerszegen, mindkét helyről életre szóló barátságok. A Madách Színház, ahol az évad legjobb drámájáért járó díjat kaphattam, vele Jókai Anna és Szabó Magda szeretetét. 1996-ban Arthur és Paul című darabom Berlinben az év legjobb európai drámája elismerést kapta. Aztán megesett, hogy egyszerre 16 színház játszotta valamely művemet, és közben rendezhettem is. Pécsvárad, ahol megalapítottuk a várszínházat, a Komédium Színház vezetése, az Aranytíz Teátrum alapítása, közben boldog dramaturg-
idők Kecskeméten, Békéscsabán, a Magyar Színházban. Az első külföldi bemutatók, a genfi rendezéseim. Házi szerzője lettem egy grazi színháznak, ez a munka azóta is tart. Az Új Színházban színpadra vihettem régi álmaimat: Tamásit, Márait, Jókait, Csurkát és másokat. Színházi fesztiválok szerte a világban, ahol a zsűriben dolgozhattam. Nagyon megtisztelő volt, hogy egy szombathelyi egyetemista a pályámról írta a szakdolgozatát, ő számolta ki: a 168 darabom közül, egy kivételével, mindegyik színpadra került, sok több helyen is, így a bemutatóim száma a 250 felé tart. Drámáimat tizenhat nyelvre fordították le és játszották el.