Akár csak a Gyűrűk urát, Egyed gazda meséjét is Göncz Árpád fordította. 1988-ban jelent meg először nálunk a Móra gondozásában, Kelemen István szenzációsan vicces rajzaival, amik legalább olyan jópofák, mint a történet. Tolkien a mesét egyébként 1937-ben írta, és 1949-ben publikálták először – beletelt némi időbe, mire eljutott hozzánk.
Az óriást, sárkányt, lovagot, sőt magát a királyt is legyőző, agyafúrt parasztember története ma is megnevetett minden életkorú gyereket és felnőttet. Az alábbi idézetben a Fenevér nevű sárkánnyal próbál zöld ágra vergődni, mellőzve a lovagi viselkedés szabályait:
„ – Eltitkolta előlem tiszteletre méltó nevét, s úgy tett, mintha véletlenül akadtunk volna össze. Pedig uraságod előkelő lovag. Valamikor, uram, az volt a szokás, hogy egy lovag hasonló esetben kihívást intézzen az ellenfeléhez, miután annak rendje és módja szerint mindketten közölték egymással címeiket és bemutatták meghatalmazásukat.
– Lehet, hogy valamikor így volt, s lehet, hogy ma is így van – mondta Egyed gazda egyre elégedettebben önmagával. Ha az ember lábánál ott kushad egy ősi királyi vérből való sárkány, megbocsátható, ha némileg emelkedett hangulatba kerül.
– De maga nem csak egyvalamiben tévedett, öreg féreg. Először is nem vagyok lovag. Aegidius gazda vagyok Sonkádról, úgy ám. És utálom a hívatlan vendégeket. Lőttem én már óriásokat korábban is, mordállyal, pedig kevesebb kárt tettek, mint maga. És azokhoz se intéztem kihívást!”
J. R. R. Tolkien: A sonkádi Egyed gazda. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1988.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!