Bereményi Géza összegyűjtött novelláinak gyűjteménye két olyan mondattal indul, amelyben a figyelmes olvasó rögtön meghallja a szerző semmivel és senkiével össze nem téveszthető hangját: „1953. november 25-én, szerdán a konyhában ültem az alacsony sámlin. Onnan minden nagy volt.” Majd nem sokkal később folytatódik az érzékletes leírás: „Kerültem a kemény sarkokat, kidudorodásokat, óvakodtam a forrótól és az élestől. Bolyhos anyagokból csomókat téptem ki, és kéjesen csiklandoztam velük a szemöldökömet. Lámpaburát és szentképeket figyeltem borzongással, megkülönböztettem a bal kézre eső, nehéz kredencfiókba zsúfolt szögek, csapok, csaptelepek, szerszámok és fémdarabok metsző szagát a jobb oldali, könnyedén sikló fiók evőeszközeinek buja mosogatólészagától, ami sejtelmekkel szorongatott, ha beszívtam, valami fényes ijesztővel szédített. A törékeny porcelánok felül helyezkedtek el, különböző méretű lábasok fölött.”
Csodálatos Beatles-relikvia talált új gazdára
Elárverezték George Harrison gitárját.