Bereményi Géza összegyűjtött novelláinak gyűjteménye két olyan mondattal indul, amelyben a figyelmes olvasó rögtön meghallja a szerző semmivel és senkiével össze nem téveszthető hangját: „1953. november 25-én, szerdán a konyhában ültem az alacsony sámlin. Onnan minden nagy volt.” Majd nem sokkal később folytatódik az érzékletes leírás: „Kerültem a kemény sarkokat, kidudorodásokat, óvakodtam a forrótól és az élestől. Bolyhos anyagokból csomókat téptem ki, és kéjesen csiklandoztam velük a szemöldökömet. Lámpaburát és szentképeket figyeltem borzongással, megkülönböztettem a bal kézre eső, nehéz kredencfiókba zsúfolt szögek, csapok, csaptelepek, szerszámok és fémdarabok metsző szagát a jobb oldali, könnyedén sikló fiók evőeszközeinek buja mosogatólészagától, ami sejtelmekkel szorongatott, ha beszívtam, valami fényes ijesztővel szédített. A törékeny porcelánok felül helyezkedtek el, különböző méretű lábasok fölött.”
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/pTS1VtRSA7VNiKeBza3Izu1kvx7BkEYRoIpMFLFSrAU/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzYwMzczMjBiODI0MDQzNDQ5MzQwNjUyMGEyMDk4NTZj.jpg)
Az öt legjobb Donald Sutherland-film – A testrablók támadása + videó
A sci-fi-horror műfaj egyik klasszikus mozija.