Vidnyánszky Attila megemlékezése Törőcsik Mariról

– Gyulán 40 fokban próbáltunk, én megkértem, menjen árnyékba, de azt válaszolta: engem nem kell kímélni, tudni akarom, miben veszek részt, majd fejére tette vízbe merített pólóját. Később, amikor észrevette, hogy műszak nem lévén, a színészek pakolnak a buszba, ő is segíteni akart. Nem sikerült lebeszélni – emlékezett Vidnyánszky Attila.

Fotó:Teknős MiklósFotó:Teknős Miklós Fotó: Teknos

– Tulajdonképpen az egyetlen világhírű magyar színészünk hagyott itt bennünket – fogalmazott a Nemzeti Színház vezérigazgatója.

– Törőcsik Mari minden idők egyik legnagyobb magyar színésze volt – mondta Vidnyánszky Attila, aki emlékeztetett: a teljes orosz színházi szakma ismerte. – Nem túlzás, ha azt mondom: rajongtak érte – fűzte hozzá a rendező. – Úgy beszéltek róla Moszkvában, mint a legeslegnagyobbak egyikéről. Hatalmas tett volt részéről, hogy elutazott, és magyarul játszott Oroszországban – folytatta a színidirektor, magyarázatként hozzáfűzve: akkoriban a vendéglátó Anatolij Vasziljev együttese, a Drámai Művészet Iskolája az első számú színháznak számított egész Európában.

– A filmezést jó játéknak tartotta. Egy-két évvel ezelőtt, amikor még remekül lehetett társalogni vele, elmondta: a film nem hiányzik neki, ellenben a színház, az rettenetesen – így Vidnyánszky Attila, majd megjegyezte: igazi csoda volt az elmúlt évtizedbéli alkotómunkája.

– Megmagyarázhatatlan módon úgy játszott végig előadásokat, hogy a kulisszák mögötti takarásban már tartani kellett, ám amint belépett a színpadra, húsz évet fiatalodott. Ennek a Nemzeti Színház társulatának minden tagja tanúja lehetett – hangsúlyozta a vezérigazgató, majd megjegyezte: az utolsó, ahol ezzel szembesülhettek, Brecht Galilei élete című művének előadása volt.

– Tehetsége, érzékenysége mellett végtelen alázattal próbált – mesélte Vidnyánszky Attila, s azt is: tankönyvet lehetne írni arról, ahogy dolgozott.

– Kettős folyamat zajlott le benne, amikor egy-egy szerepére készült: egyszerre azonosult a figurával, miközben saját magára formálta azt. Ezért volt döbbenetes igazsága a színpadon – mutatott rá a rendező, felidézve: szakmai kíváncsisága vezette el Beregszászba.

– Úgy szólítottam meg annak idején A szarvassá változott fiú kapcsán, hogy gondoltam, már az is megtisztelő, ha leül velem egy kávéra, majd a megbeszélés után udvariasan nemet mond. Ezzel szemben ott ült velünk a turnébuszban – emlékeztetett a színdidirektor, hozzátéve: amikor filmet forgattak az előadásból, Törőcsik Mari inkább a debreceni színészházban lakott, nem szállodában, hogy annak költségeit is a filmre fordíthassák.

Kásler Miklós, Rátóti Zoltán, Fekete Péter a Nemzeti Színház megemlékezésén Törőcsik Mari kedvenc virágával
Fotó: Teknős Miklós