Világsikerű vígjáték ősbemutatója a Rákosmentén

Magyarországi ősbemutatóval igyekszik javítani a járvány okozta rossz hangulaton a Gózon Gyula Kamaraszínház. Peter Quilter Függönyt fel! című vígjátékát sajnos csak a virtuális térben nevethette végig a nagyérdemű.

A Gózon Gyula Kamaraszínház Rákosmente teátruma, nem azért, mert elsősorban a XV., XVII. és XVIII. kerületben élők látogatják, hanem mivel komoly önkormányzati segítséggel tavaly már másodízben újították fel az épületet. Kár, hogy a 22 esztendeje alapított színházban a járvány miatt mostanság csupán kintről vagy az online térben gyönyörködhetnek a bérletesek. Az alapító, Szabó Ágnes, a Nemzeti Színház vezérigazgatói megbízottja, a Teátrumi Társaság alelnöke két évtizede következetesen jár a maga által választott úton, méghozzá sikerrel. Olyannyira, hogy a Gózon már állandó társulattal büszkélkedhet. A sikeres út pedig a népszínházi forma, amelynek szellemében a rákosmentiek megkapják a klasszikusokat, a vígjátékokat, a gyerekdarabokat, mi több, a színház a színházpedagógiai programjával gondoskodik a jövendő közönségéről is.

Legújabb premierjük szórakoztatni kíván. Mi mást is eme komor időkben?

Az ősbemutató egyben rendezői debütálás is, hisz Udvaros Dorottya színművész első ízben alkot a rivalda innenső felén. Én pedig első ízben láttam online színházi premiert. Megvallom, megszántam a színészeket, akik közönség nélkül kényszerültek vígjátékot játszani. Nehéz elképzelni, hogy mit érezhettek, amikor a poénok után néma csendben folytatták az előadást.

A cím csalóka, lévén Függöny fel! magyar címmel ment a közelmúltban Michael Frayn Noises offja, amit általában Ugyanaz hátulról vagy Még egyszer hátulrólként közismert. Mindenesetre a két drámaírót nem keverik össze sem a hazájukban, Nagy-Britanniában, sem a nagyvilágban. Peter Quilter neves West End- és Broadway-szerző, akinek A szivárvány vége című darabjából 2019-ben forgattak filmet, a ­Judyt, Renée Zellwegerrel Judy Garland címszerepében, amiért a színésznő kiérdemelt egy Oscar-szobrot. A Függönyt fel! az író első művének átdolgozása.

A fordító- és testvérpáros, Csukás Márton, illetve Barnabás ízléssel ültették át mai magyar nyelvre az angolt, elkerülve a filmszinkronokban oly gyakori anglicizmusokat. Szakértelmüknek hála, megannyi szövegpoén ül itthon is. Mi több, merészkedtek amolyan színházi nota bene!-t beilleszteni, midőn a tombolahúzáskor felidézték azt az esetet, amikor is a komlói nyugalmazott bányász a lottó élő sorsolásán kihúzta a hatost…, a kilencest.

A Függönyt fel! alapszituációja érdekes és átélhető: mit kezdene egy átlagember, ha kapna egy teátrumot? Fotó: Ilovszky Béla

A szín vállaltan díszlet (Ondraschek Péter), egy romos, „patkánylakta, rozoga” színházi előcsarnok. A színház öt nő öröksége. Az eltávozott lánya (Cseke Lilla Csenge), volt felesége s a leány anyja (Túróczi Éva), édesanyja, a nagymama és anyós (Szabados Zsuzsa), egykori titkárnője (Mészáros Piroska) és volt szeretője (Kátai Kinga) közösen kapták azt, ami a megboldogultnak a legfontosabb volt, aminek ellenben nem örülhetett, mert alighogy megvette, meghalt.

Vajon milyen színházba szeretett bele? Erről vallanak az előcsarnok kopott falán a fakult plakátok. Egyikük az Old Vic II. Edwardját hirdeti. Marlowe darabját azért vihették színre, mert az Old Vicet nemzeti színházként alapította Laurence Olivier. (E színházat vezette a közelmúltban Kevin Spacey, aki lemondott, s menten kiderültek abúzusai.) Aztán egy portugál ­Shakespeare „Mac Beth” is ment itt, meg a Globe Hamletje, akad még az 1980–90-es évek lengyel plakátművészetét bemutató kiállítás, az A on ciągle wisi transzparense. Íme az online előnye, ami teret ad a fura kíváncsiság kielégítésére.

A lényeg, hogy az örökül kapott teát­rum befogadószínházként működhetett, amelyben különféle együttesek léptek színre. Vélhetően nem a belvárosban, lévén az öt nő ruhái (jelmez: Szakács Györgyi) láthatóan egy kínai áruházlánc polcáról, nem pedig a Harrodsból valók.

Érdekes és átélhető az alapszituáció: mit kezdene az ember egy színházzal, amennyiben nem színházi ember, se nem színész, se nem rendező, se nem író, legfőképpen pedig nem producer. Az erre épülő helyzeteket karakterazonosan, a szentimentalizmustól a sitcom poénokig bontják ki a színészek. Túróczi Éva a kezdetben ellenséges, távolságtartó, de lányáért aggódó anyát, Cseke Lilla Csenge az álmokból a valóságba fokozatosan belenövő gyereket, a fiatal, szép, öntudatos, önző nőből baráttá lágyuló szeretőt Kátai Kinga, a könnyelmű, kalandvágyó, ám praktikus titkárnőt Mészáros Piroska s a múltból a jelenbe érkező, érző szívű nagymamát Szabados Zsuzsa kelti életre.

Az elhunyt a halála után összehozta azokat, akik „egy csónakban eveznek”. Persze gonosz tréfa volt ez tőle, mint meg is jegyzik egy helyütt: „Fura egy humora volt, az biztos.” Akár Peter Quilter elődeinek, Alan Ayckbournnek, Joe Ortonnak, Ray Cooney-nak meg magának a szerzőnek, akinél az apa urnáját kényszerből kisorsolják tombolanyereményként. Ja, és meghívják Liza Minellit (grátisz), hogy megnyissa a színházat egy amatőr esztrádműsor (tombolával, katolikus leányiskolai balettkarral, amatőr bűvésszel), miként mondják: gálaest sztárvendégeként, akinek háromrétegű toalettpapírról is gondoskodnak… Gondoskodnának. Lesz Liza Minelli. Persze angol vígjátékba illő módon.