Wonder Woman 1984: erős kezdés után közepes folytatás

2017-ben Wonder Woman első része 820 millió dolláros bevételt ért el világszerte, ráadásul nemcsak a közönség szerette, hanem a kritikusok is. Így nem lehetett kérdés, hogy folytatás készül hozzá. A második fejezet tavaly ősszel debütált Amerikában – egyidejűleg a mozikban, és az interneten, a csak a tengerentúlon hozzáférhető HBO Maxon. Idehaza az HBO Go kínálatában érhető el, április 1-jétől. Lássuk hát, megközelíti-e az első rész színvonalát.

A nyolcvanas évek közepén járunk. Wonder Woman (Gal Gadot) a halandó emberek között él, szuperhősként kisebb-nagyobb baleseteket hárít el, bolti rablókat tesz ártalmatlanná, civil életében pedig – Diana Prince néven – a Smithsonian Intézet munkatársa. Mindkét minőségben teszi a dolgát, csupán egyvalaki hiányzik az életéből: az első részben megismert szerelme, Steve (Chris Pine).

Aztán az FBI egy rejtélyes tárgy azonosítására kéri fel az Intézetet. Egy új belépőnek, a rút kiskacsa Barbara Minervának (Kristen Wiig) jut a feladat, aki nem igazán tud mit kezdeni az első ránézésre jellegtelennek tűnő kődarabbal. Ám Diana felfedezi, hogy latin nyelvű szöveg olvasható rajta, miszerint kívánni lehet tőle, és valóra váltja, amire az ember igazán vágyik.

Nem sokkal később egy magát nagymenőként bemutató üzletember – valójában a környezete megtévesztéséből élő, kisstílű szélhámos – Maxwell Lord (Pedro Pascal) bukkan fel a Smithsoniannél. Állítása szerint nagyobb összeget szeretne adományozni a tudományos műhelynek, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy csakis az a bizonyos kő érdekli.

A néző e ponton gyanítani kezdi: az addig kedvezőnek tűnő fordulatok (Minerva alaposan megváltozik; Diana elhunyt kedvese, Steve visszatér az életen túlról) távolról sem véletlenszerű és megmagyarázhatatlan események, és semmiképp sem jelenthetnek jót…

A Wonder Woman 1984 – az eddig írottak alapján – akár el is nyerhette volna a közönség és az ítészek tetszését. Hogy nem így történt, abban több kisebb és néhány nagyobb hiba játszott döntő szerepet.

Hogy az előbbiek közül csak a legnyilvánvalóbbat említsük: a két és fél órás játékidő túlságosan hosszú. Legalább harminc perccel könnyedén meg lehetett volna kurtítani, e vágás után jóval feszesebb és összefogottabb lett volna a végeredmény. Így viszont jócskán akad a műsoridőt ugyan növelő, de a cselekményt előbbre nem vivő epizódokból.

Bár Chris Pine jól játszik, és Gal Gadottal együtt izgalmas párt alkotnak a vásznon, igazából Steve visszatérése is ilyen – nincs érdemi szerepe, csupán az elmaradhatatlan románc kedvéért szerepelhet a filmben.

(Ugyanakkor e szálhoz kötődik egy mozzanat, ami rajongói berkekben – és különböző internetes felületeken – némi értetlenségre és megrökönyödésre adott okot. Steve egy vadidegen férfi testében tér vissza Diana mellé, és csak a nő látja őt egykori kedvesének, senki más. Mégis az ágyban kötnek ki, függetlenül attól, hogy az a bizonyos idegen – Steve „szállásadója” – beleegyezett-e a dologba, vagy sem.

Lehetséges, hogy Wonder Woman ezzel visszaélést követett el. Végső soron tehát szexuális erőszaktevő lenne? Vetődött fel a kérdés azokban, akik rossz szemmel nézték a fejleményt. Akik viszont nem találták kifogásolhatónak ezt a jelenetet, azzal válaszoltak minderre, hogy Wonder Womanről van szó – ugyan, melyik férfi ne találná őt vonzónak? )

A további hibák közül talán a legsúlyosabb, hogy az antagonisták – Barbara Minerva és Maxwell Lord – egyszerűen nem eléggé fenyegetőek, és nem érdemi ellenfelek Wonder Woman számára. A velük folytatott tusa jeleneteiből hiányzik a feszültség, és annak érzékeltetése, hogy valóban van tétje az összecsapásnak.

Ráadásul a Lordot alakító Pedro Pascal – A mandalori című sorozatban feltűnt színész, ezúttal bajusz nélkül – ripacsot csinál a rá bízott karakterből, így az pusztán irritálja a nézőt, semhogy félelemmel vagy aggodalommal töltené el – ami egy főgonosz esetében, lássuk be, hiba.

Végül: a címben szereplő év semmiféle funkcióval nem bír. Leginkább egy plázabeli jelenet, és az akkori divat megidézése jelzi, hogy a nyolcvanas évek közepén járunk, a korszak általános bemutatása, a miliő megidézése viszont egyszerűen kimarad a filmből.

Holott eme évtized kapcsán számos társadalmi, politikai és közéleti kérdést lehetett volna érinteni – sőt, talán George Orwell híres disztópiájára is ki lehetett volna kacsintani, hiszen mégiscsak ez az az alkotás, amely önmagán túlmutató jelentéssel ruházta fel az 1984-es évet.

A készítőknek azonban – jól látható módon – nem voltak ilyen szándékaik. Feltehetőleg a mostanában divatos retróhullámot kívánták meglovagolni azzal, hogy a múltba helyezték a cselekményt, ám a választott korszak már nem igazán foglalkoztatta őket – a film ennyi erővel játszódhatott volna az ötvenes, hatvanas, hetvenes években is.

A Wonder Woman 1984 így sem nézhetetlenül rossz – egy közepesre sikeredett, misztikus elemekkel operáló, ám végső soron „csak te mentheted meg a világot” típusú, akció-kalandfilm. Látványosnak látványos, Gal Gadot változatlanul tökéletes választás a főszerepre, összességében tehát leköti a nézőt – még úgy is, hogy a számítógépes trükkök olykor nem legtökéletesebbek, és „A világnak szüksége van rád!”, meg a „Hazugságból nem születhet semmi jó”-féle mondatok közhelyfaktora meglehetősen magas.

Hans Zimmer kísérőzenéje ugyanakkor ezúttal is számos emlékezetes témát tartalmaz, és a felütés – amely Wonder Woman gyerekkori emlékét eleveníti fel: a bizonyítási vágytól hajtott, bakfis Diana elindul a felnőtteknek rendezett amazon-olimpián – egy tizenegy perces mestermunka. Igazán magasra helyezi a lécet, nagy kár, hogy a későbbiekben következő képsorok már meg sem közelítik, sem ötletességüket, sem feszültségüket, sem kidolgozottságukat tekintve.

De ki ez a Wonder Woman?

Röviden: az amerikai képregénytörténet legnépszerűbb női szuperhőse. Hosszabban: a Detective Comics (DC) karaktere, Superman és Batman mellett a DC-univerzum talán legismertebb alakja. 1941 decemberében mutatkozott be a kiadó egyik képregényfüzetében. Megalkotója, William Moulton Marston a görög és római mitológiát vette alapul a figura létrehozásakor. Így az örök életű – bár nem halhatatlan – Diána az amazonok királynőjének lányaként született és nevelkedett a külvilág elől elrejtett Themüszkira szigetén, hogy később a halandók közé költözve az emberiség segítője és védelmezője legyen. Felszerelése – szuperhősi énjének jellegzetes attribútumai – a lasszója, amely mindenkit igazmondásra kényszerít, akit csak elér, a karkötői, melyekkel képes kivédeni a golyókat, továbbá a bumerángként visszatérő, ezért dobófegyverként is használható homlokpántja. A külvilág előtt titkolja kilétét, és Diana Prince néven éli az életét.

(Wonder Woman 1984. Szinkronizált amerikai fantasy/akciófilm, 2020. Rendezte: Patty Jenkins. Játékidő: 151 perc. Magyarországon 2021. április 1-jétől érhető el az HBO Go kínálatában.)

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=JqRRfUPaNuU[/embed]