Ennek a törekvésnek a jegyében adták ki idén a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A gulágkutatás fehér foltjai című kötetet Kovács Emőke szerkesztésében. Mint Nagyné Pintér Jolán, az alapítvány elnöke megfogalmazta a kötet nyitócikkében: „A mai kor embere – érthető módon – általában csak szép és békés dolgokról szeret olvasni. Közel nyolcvan esztendeje térségünket elkerülik a háborúk, és már csak hírből ismerjük az elhurcolások, a szovjet és hazai kényszermunkatáborok történetét. De mégis mindannyiunk családtörténetében fellelhetők nyomok ezen nehéz időszakokból. Generációink múltfeldolgozási stratégiáiban, múltunk megértésében, tiszteletében, a tanulságok levonásában, de a jövőbeni tervek és értékek kialakításában segíthet e kötet is. Nem lesz könnyű olvasmány, elég, ha csak részenként olvassák, és elgondolkodnak rajta: milyen sors jutott eleinknek a Kárpát-medencében 1945 táján? Milyen sors jutott a szovjet rabságba hurcoltaknak a hazatérést követően? S mi várt rájuk a rendszerváltoztatás után? Milyen tendenciák, történelmi folyamatok húzódtak a háttérben, hogyan viszonyult mindehhez a fejlett nyugati világ?”
Megválasztották az Opera új örökös tagjait
Díjátadóval ünnepelte Erkel Ferenc születésnapját a dalszínház.