Napjainkban – nem kell magyarázni, hogy miért – különösen aktuális a járványok okozta társadalmi jelenségek történeti dimenzióból való vizsgálata. Hiszen – mint Pászka Imre kutatásaiból kiderül – az atomizálódás, az egyének elszigetelődése és a társadalmi együttélési keretek (területi intézmények, egész települések, helyi jogalkotás stb.) megszűnése járt a pusztító betegséggel például a pestisjárványok idején. Az emberek pedig – tudjuk meg Cserei Mihály (1667–1756) erdélyi emlékiratíró munkájából – „nemhogy megjobbulnának, sőt annál inkább elfajultanak. Beszélik, hogy Segesváratt, akik megmaradnak is, esznek, isznak, házasodnak és ha a templomban harangoznak, azt mondják a papnak: »Miért mennénk mi a templomba, lám eleget könyörge, síra ez a város az Istennek, mégsem könyörüle meg rajtunk, ezen két nap mi is meghalunk, mint a többi, akár csak addig éljünk kedvünkre«”.
Pászka Imre könyvének legnagyobb erénye, hogy elsősorban elbeszélt források alapján mutatja be az emberi létfenntartás természeti és gazdasági körülményei, valamint a járványok modernkori jelenségvilágának az eredőit és következményeit: klimatikus, biológiai, antropológiai, epidemiológiai szempontok alapján, nagyszámú történeti forrásszöveg felhasználásával, a történeti szociológia módszertanának alkalmazásával. A szegedi professzor ezzel a monumentális munkájával a társadalom- és az életmódtörténet, illetve szociológiai narratívakutatások számára egyaránt értékes művet állított össze.
Pászka Imre: Együtthatás-reprezentációk. A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében. I–II. köt. Belvedere Meridionale, Szeged, 2020
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!