A régi Európa vörös hajú, fehér bőrű szépségei

Kelta mondák, vörös hajú szépségek gyönyörű, fotorealisztikus képeken – íme hát a preraffaeliták legjava Budapesten. A Vágyott szépség című új, nemzetközi kiállítással nyitotta ki újra a kapuit a Magyar Nemzeti Galéria.

Pataki Tamás
2021. 05. 14. 7:08
A tárlat anyaga kontinensünk emberének egyik csúcsteljesítménye Fotó: Kurucz Árpád
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezt a kiállítást azért érdemes megnézni, mert minden árnyalatában, minden ecsetvonásában egyedi és európai, a nagy mítoszaink, az európai ember szépségeszményének – szellemi és testi – egyik csúcsteljesítménye. Ám a kiállítás címe – Vágyott szépség – merésznek hangzik a mai Európában. Ha végignézzük a preraffaeliták festmé­nyeit, a vörös – vagy éppen fekete – hajú, magas, fehér bőrű nőket, kelta szépségeket, akkor a régi mondák szépségeszményét láthatjuk viszont, de a nyugati világban gyakran kritizálják a preraffaeliták ábrázolásait.

A tárlat anyaga kontinensünk emberének egyik csúcsteljesítménye
Fotó: Kurucz Árpád

Az „eltörlés kultúrájának” képrombolói megjegyzik, hogy nem csak ilyen lehet a szépség, a szépség nagyon is változatos, diverz – és már érezzük a lopakodó rasszista megbélyegzést, amit már sokan rájuk sütnek, hisz „tárgyiasították” a nőket, az általuk teremtett szépségideál túl fehér, és már éppen ideje, hogy „dekolonializálják” a művészetüket. Ha eltekintünk a posztmodern ízlésinkvizítorok agyrémeitől, egy csodálatos világban találjuk magunkat, hisz egy régi, kelta mondavilágból ihletődő, verseket megfestő, de a társadalomnak is tükröt tartó, a rögvalóból vett művészet a preraffaelitáké.

Hogyha a kiállításon járunk, érdemes alaposan szemügyre venni a festményeket, mert a preraffaeliták alkotásaiban minden apró részletnek jelentése, értelme van. És mivel törekedtek a részletességre, olykor hónapokig dolgoztak a természeti környezet, egy folyópart vagy erdőrészlet megfestésén, éppen ezért sokszor nagyon fotorealisztikus hatást keltenek a műveik, jó világításban sokszor olyan érzésem támadt, mintha egy HD-tévét néznék.

Egyik kedvenc akvarellem a Szent György és Sabra hercegnő esküvője című Dante Gabriel Rossetti-mű. Ezen az aranypáncélos lovag szorosan magához öleli a hercegnőt, mellette a sárkány levágott feje fekszik. A nő levágja és a lovag sisakjára köti az egyik hajtincsét. A zsúfolt, pazar kompozició nemcsak a legendát eleveníti fel, hanem rejtetten jelzi azt, hogy Rossetti szerelmes volt a modellbe, Jane Burdenbe – aki később William Morris preraffaelita festő felesége lett –, miközben Elizabeth Sidall-lal, a preraffae­lita női szépségideál vörös hajú megtestesítőjével élt együtt.

De még itt található a mozgalom­alapító Rossetti Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet) és egyik fő műve, az Ábrándozás, John Everett Millais 1852–1853-ban készült Szabadon bocsátó parancs, 1746 című képe, John William Waterhouse 1888-as The lady of Shalottja is.

A londoni Tate Britain múzeum gazdag preraffaelita gyűjteményének csaknem száz lenyűgöző alkotása augusz­tus 22-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.