Fotó: Juhász Kristóf
Az idézet magáért beszél. A könyv nagy részét a hazánkra jellemző fafajok ismertetése teszi ki egy-másfél oldalpáron, mindegyikhez egy hasonló szépségű irodalmi idézet társul (ez a körülbelül nyolcvan fajnál nem kis munka lehetett), és egy-egy bekezdésben foglalják össze röviden és olvasmányosan a fa kultúrtörténetét, tulajdonságait, használhatóságát praktikus vagy dísztárgyként, gyógykészítményként, fűtőanyagként… Ha józan paraszti ésszel belegondolunk, ez a fölsorolás végtelen lehetne. Ahogy az ismeretterjesztés spektruma is az, hisz a néprajztól a természetvédelmen át történelmi, energetikai és faipari kérdésekig minden szóba kerül, vagy mindenre történik utalás.
A kiváló minőségű képanyaggal bőségesen ellátott kötet szerkesztése is tökéletes, minden kiemelés a helyén, minden oldal jól áttekinthető. Persze morgolódhatnék azon, hogy a füzek közül csak a fehér fűzről esik szó, nagy kedvenceimről, a szomorú- és csavaros fűzről meg semmi, de hát ha mindenkinek kedvére tettek volna a szerzők, külön serpát kellene bérelni a könyv cipelésére. Vagy a hársfánál is ábrázolhatták volna a levél színének és fonákjának a látványos színkülönbségét – én erről ismerem föl a legkönnyebben, de hát a profi fabarát télen is tudni akarja, mivel találkozik, a kéreg pedig gyönyörűen le van fotózva, meg kell jegyezni a mintázatot, nincs mese…
Túrazsákba vele, és irány az erdő, most látszanak jól a termőrügyek!
Molnár Sándor–Börcsök Zoltán: Barátaink a fák. Napkor. Sopron, 2011.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!