időjárás 30°C Ibolya 2022. augusztus 7.
logo

Két napja magyar népmeséket olvasnak a mennyországban

Zana Diána
2021.05.31. 12:00
Két napja magyar népmeséket olvasnak a mennyországban

Magyar népmesei szám a hét. Éppen hét évvel ezelőtt találkoztam először személyesen Jankovics Marcellel. Mondhatni, gyermeki lelkesedéssel vártam az alkalmat, hogy meghatározó kiskori élményeim megalkotóját megismerhessem. Aztán benyitott az ajtón, és olyan volt, mintha saját rajzfilmjeiből lépett volna elő: hórihorgas termetű, egyenes hátú, ősz szakállú, derűs arcú és kedvességet sugárzó, mint az öreg, bölcs király karaktere.

Egy hosszabb beszélgetésünk alkalmával azt mondta, a magyarság megmaradásának azért tulajdonít nagy jelentőséget, mert nélkülünk szegényebb lenne a világ. Két napja bizony szegényebb a világ. Ezúttal nem a harmadik királyfi vagy a szegénylegény indult el a hosszú útra, hanem az őket megformáló Jankovics Marcell. Gubík László szavaival élve, azóta magyar népmeséket olvasnak a mennyországban.

Hálás vagyok, amiért a János vitézen, a Fehérlófián, a Mondák a magyar történelemből és a Magyar népmesék sorozaton cseperedhettem fel, mert ezek nekünk szóltak: magyar gyermekeknek, magyarul, a magyar történelemről, a magyar értékekről.

A sajátosan magyar szimbólumok tömkelege, amelyeket filmjeiben és képzőművészeti alkotásaiban használt, ha nem is tudatosan, de beépültek, és nagyban meghatározták, hogy milyen felnőttekké váltunk.

„Non scholae, sed vitae discimus” – mondta Cicero, vagyis: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Így gondolta ezt Jankovics Marcell is, aki nagy hibának tartotta, hogy a gyermekek világát a lehető legjobban igyekeznek elválasztani a felnőttekétől. Úgy vélte, éppen azért olyan sérülékenyek a kamaszok, mert nincsenek felkészítve az életre, hirtelen kell szembesülniük a tömérdek újdonsággal. Elítélte a virtuális világ térnyerését is, amely természetellenessége miatt a fiatalok abnormálissá válnak. A vizuális nevelésről című könyvében részletesen kifejti, hogy a gyermek alapjában véve vizuális lényként születik, amelyet az iskolai légkör fokozatosan leépít.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyar gyermekeknek évente meghirdetett rajzpályázat zsűrielnökeként is sokszor hangsúlyozta ezt. Mikor órákon keresztül válogattuk a több ezer beérkezett alkotást, sokszor megjegyezte, hogy minél fiatalabb a pályázó, annál érdekesebb és értékesebb, és ahogy idősödik, úgy fakul, szürkül a munkája. Az óvodások rajzait szerette a legjobban, az egyediséget díjazta. Előfordult, hogy több hasonló alkotás érkezett egy-egy intézményből, azokat rögtön félre is söpörte, mondván, ez a tanító néni ötlete volt.

Egyszer azt mesélte nekem, hogy általános iskolában nem tartották jól rajzoló gyereknek, hiszen kilógott a sorból, mert nem követte a tanári utasításokat. Aztán nevetve tette hozzá, hogy jobban rajzolt, mint az egész iskola. A különlegességet, az egyéniséget szerette az egyes emberekben, ahogy a különböző népekben is. A globalizmust, az egységesítést, a hasonulást éppen ezért elítélte. Ezek ellenében határozta meg magát, mikor azt mondta: „Én a lassítás eszköze vagyok.”

Alkotómunkájában elsődleges feladatának tartotta, hogy nemzeti történelmünket sikerüljön átadni a következő generációknak.

Atlasznak nevezte magát, aki a múltat hordozza a vállán. Nehezményezte, hogy a fiatalok manapság azt hiszik, a születésükkel kezdődött az élet, és csak az a fontos, ami előttük áll. A jövő pedig csupán egy science fiction a számukra, és nem azt látják, hogy a tengereket lassan feltöltjük PET-palackkal, és az összes élőlényt elpusztítjuk. „Egyszerűen egy őrültek házává kezd válni a Föld” – panaszolta, majd mintegy intésként hozzátette: a múltnak kellene kapaszkodóként szolgálnia, hogy abból tanuljunk.

Hogy mennyire fontosnak tartotta az egyéni és a közösségi múltat egyaránt, jól mutatja Lékiratok című könyve, amely a családi emlék összegzése mintegy hétszázötven oldalon keresztül, és saját életének csupán első tizenkilenc évét tartalmazza, hiszen leginkább felmenőivel foglalkozik. Jankovics Marcell emlékiratait olvasva – aki dokumentálni tudja, hogy atyafiságban állt többek között Kossuth Lajossal, Arany Jánossal és Madách Imrével is –, eszembe jutott, hogy Keleten, a hajdani lovas nomád népek fiai között a legtöbben ma is úgy határozzák meg magukat, hogy elődeiket öt-hat generációra visszamenően felsorolják és ismerik. Mennyivel erősebb lenne a magyar nemzeti identitás, ha gyermekeink csupán töredékét ismernék annak saját magukra nézve, amit Jankovics tudott családjának a múltjáról.

Animációs filmjeit is ebben a szellemben készítette. Arra törekedett, hogy a nézőnek érzékelhetőek legyenek a magyar jellegzetességek. Abból a bizonyos tiszta forrásból merített. Mint mondta, az egész világon arra kapják fel a fejüket, ami ismerősnek hat ugyan, de nem az unalomig ismételt. Mikor a Kecskemétfilm megnyerte a Toldi Miklósról szóló sorozatra kiírt pályázatot, Jankovics Marcellt kérték fel rendezőnek, aki kihívásnak tartotta, hogy – saját szavaival élve – a XIX. századi superman-históriát miként lehet úgy megalkotni, hogy ne váljon avíttassá, ugyanakkor emelkedjen ki a számtalan ilyen jellegű hollywoodi történet közül. A tizenkét részes sorozatból mozifilmet is terveztek. Az év elején egy nyilatkozatában azt mondta, már csak az az egy vágya van, hogy befejezze a Toldi filmes változatát, a többit a Fennebbvalóra bízza.

Az egyik kedvenc Jankovics-kötetem a Csillagok között fényességes csillag, amely Szent László legendáját művelődéstörténeti szempontok alapján, a legapróbb részletekbe menően taglalja. Lovagkirályunk életpéldája Jankovics szerint azért élt olyan erősen évszázadokon keresztül a nép emlékezetében, mert csodáinak és tetteinek egyetlen közös nevezője van: az élet győzelme. Utolsó kívánsága nem adatott meg, el kellett mennie; mégis győzött a halál felett, hiszen olyan életművet hagyott maga után, amely erkölcsi iránytűként szolgálja tovább a magyarságot. Immár Jankovics Marcell csillaga is ott ragyog a nemzet kihunyhatatlan fényű csillagainak egén.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=09Ycs68fJgM[/embed]

 

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.