Karcsú, viszont mind tematikájukat, mind szövegminőségüket, mind gondolati mélységüket tekintve „sűrű” köteteiben fontos filozófiai és metafizikai tartalmak jelennek meg, hiszen azokban az ember és az Isten, az anyagba zárt valóság és a szellemi tartalmak végtelensége, a bűnre való megátalkodott hajlam és az erény felé irányuló állandó törekvés összeegyeztethetetlennek tűnő ellentétei egyaránt jelen vannak.
Érett, csiszolt, szinte mérnöki pontossággal megkonstruált szövegei minden kor emberéhez szólnak, hiszen örök érvényű értékeket hordoznak. A fegyenc alakja, aki régi világába visszatérve csak ül és hallgat, az egymásnak feleselő fehér és fekete pápa karaktere vagy éppen a plakátmagányban ázó éjjelek elesettsége mindannyiunk számára ismerős. S ezek Pilinszky János lírai világának alappillérei, aki az emberi kultúrában és az emberi magatartásformákban – derül ki szövegeiből – az istenit, az „emberen túlit”, az örökkévaló tartalmakat kereste. Úgy, hogy közben megőrizte, megörökítette és tisztelte az „örök emberi” tulajdonságokat és sorsokat is. Ahogy írta Amiként kezdtem című versében: „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. / Mint a fegyenc, ki visszatérve / falujába, továbbra is csak hallgat, / szótlanul ül pohár bora előtt.”
