Száztíz éve született Rodolfo, aki csalt, de jól csinálta + videó

110 éve született Rodolfo, aki egy szerencsés életmentés miatt lett bűvész, és több mint ötezer trükköt tudott a bűvészet minden területéről. Születésnapja egyben a magyar bűvészet napja is – olvasható a közmédia online felületén, a Híradó.hu oldalon.

A képen a margitszigeti Thermal Hotel, Havanna Club, a Magyar Televízió Három kívánság című műsorának gyermeknapi felvétele. Rodolfo (Gács Rezső) bűvész előadása. ÉV: 1985 Forrás: Fortepan - KÉPSZÁM: 187937, ADOMÁNYOZÓ: Szalay Béla

A történet 1924-ben kezdődött, amikor a 13 éves Gács (Gross) Rezső barátaival egy forró nyári napon Lágymányoson fürdött a Dunában, s kimentett egy fuldoklót – olvasható az MTVA Archívum oldalán.

A kínai férfi hálából egy bűvészmutatványt tanított a fiúnak, megalapozva ezzel egész jövőjét. A 13 éves fiú a négy kaviccsal és két zsebkendővel előadott trükkel másnap már a környékbeli gyerekeket szórakoztatta a Mátyás téren. Itt találkozott a kiváló amatőr bűvésszel, Ódry Zuárddal, a színész Ódry Árpád bátyjával, aki ekkor az Amatőr Bűvészklub elnökségi tagja volt. Ódry pártfogásába vette, fellépéseire magával vitte a tehetséges ifjút, s ő maga adta neki a Rodolfo művésznevet.

A Magyar Televízió Három kívánság című műsorának a gyermeknapi felvétele. Rodolfo (Gács Rezső) bűvész előadása a margitszigeti Thermal hotelben, 1985
Fotó: Fortepan/Szalay Béla

Két év alatt megtanította az alapfogásokra, melyekből önállóan fel lehetett építeni a mutatványokat. Rodolfo ezek után könnyűszerrel letette a hivatásos artistavizsgát, így 1931 januárjában a Magyar Artistaegyesület tagja lett, s megkapta a működési engedélyt. Ám nem csak bűvészkedett, Rozsnyai Sándortól, az Arizona mulató tulajdonosától a színpadi lopás magasiskoláját is elsajátította.

A fellépés alatt bámulatos ügyességgel, észrevétlenül pakolta ki egy-egy néző zsebeit, lopta le nadrágtartóját vagy nyakkendőjét. A végén persze a közönség előtt mindent vissza is adott. Magát a világ tíz legügyesebb zsebese közé sorolta.

Gyerekkorától kezdve kitartóan gyakorolt. Amíg a többiek futballoztak, ő naponta több órát állt a tükör előtt, s elismételt, begyakorolt újra és újra minden mozdulatsort.

Szakmai csúcsán saját bevallása szerint nyolc, de később, élete végéig is legalább négy órát trenírozott minden nap. Megszállott volt. A szorgalom és tehetség mellett azonban szerencse is kellett a sikerhez, s neki megadatott. Még a háború, a munkaszolgálat sem tudta megtörni pályáját.

Ötvenedik születésnapján az Érdemes Művész, nyugdíjba vonulásakor a Kiváló Művész kitüntetést vehette át, elsőként az artisták közül. Bejárta az egész országot és a fél világot, s olyan művészekkel együtt lépett fel, mint Karády Katalin, a két Latabár, Feleki Kamill vagy Alfonzo.

Több könyvet írt, tanított az Artistaakadémián és az Állami Artistaképzőben, 1967-től pedig már állandó meghívottként vett részt a Bűvész-világkongresszusokon.

Ugyanakkor óriási érdeme volt az új Fővárosi Nagycirkusz felvirágoztatásában.

Művészetét az akaraterő és a szorgalom eredményeként megszületett csoda és sajátos báj jellemezte. Beszélő bűvészként karizmatikus egyéniségével, humorával magával ragadta közönségét. Játszott, s valójában ő maga volt a bűvészet.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.