A Déryné Társulat tavaly szeptemberben mutatta be Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című művét, amely a vándorszínészet hőskorába, a magyar nyelvű színjátszás születésének reményekkel és sikerekkel, nélkülözéssel és küzdelmekkel teli világába kalauzol bennünket. Az előadásból tévéjáték készült, ám a szöveg, a jelenetek, a díszlet és a jelmezek abszolút hűek maradtak a színpadi megvalósításhoz. Emellett a rendező, Vidnyánszky Attila meghagyta a színház a színházban történetet is. – A tévéjáték utolsó felvonása tér el a színdarabtól, ugyanis a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert egyik gyönyörű szegletében játszódik. Így a filmben különleges látvány- és hangulatvilág elevenedik meg.
Olyan az egész miliő, mint egy hatalmas festmény: Monet impresszionista alkotásaira vagy Szinyei Merse Pál Majálisára emlékeztet.
A tér légiessége, illata, színei, a madarak csicsergése, a bogarak zümmögése festői háttérként szolgált – avatott be a forgatás részleteibe a Déryné Széppataki Rózát alakító Tarpai Viktória, akit leginkább az fogott meg a karakterben, hogy a színészi hivatás misszió volt számára.
A kóborlás titokzatos célja
Ahogy Herczeg Ferenc és mások írják Dérynéről: egy törékeny, jólelkű, ugyanakkor karakteres és határozott személyiség volt. Bár teljesült az álma, hogy egy olyan színpadon játszhasson, ahol nem lát el a nézőtér végéig, mégis visszatért a vidéki közönséghez, s bejárta egész Magyarországot.
Tarpai Viktória szintén sokat utazott a világban, ráadásul a Déryné programnak köszönhetően olyan kis falvak kultúrházaiba is eljutott, mint például Girincs, Géberjén, Hercegszántó, Mátraderecske, hogy csak párat említsünk.
„De mi célja az örökös kóborlásának?” – hangzik el a kérdés a darabban. Déryné erre azt feleli: „Talán semmi. Olykor mégis azt hiszem, van valami titokzatos célja. Olykor úgy gondolom, mi egy láthatatlan kincset viszünk magunkkal, amelynek bizonyos időre el kell érkeznie valahova. Most mi visszük – ha kidőlünk, vállára veszi más –, de egyszer csak elérkezik oda, ahol szükség van rá.” Tarpai Viktória ezt a gondolatot azzal egészítette ki, hogy a kulturális örökségünket óvni és szeretni kell. Nagyon lebutítani, kifordítani és átszínezni nem érdemes, mert a lényeg adott.
A filmezés más világ
A színésznő elárulta, hogy a Déryné ifjasszony forgatása előtt furcsa szorongás fogta el, hiszen hosszú hónapok óta nem állt színpadon. – Bár az online tér adott némi lehetőséget, hogy dolgozhassunk, illetve a Déryné Társulattal elkezdtük próbálni A falu rossza című előadást, amelyet Mészáros Tibor rendez, s júliusban mutatjuk be, de a napi rutin nagyon hiányzik. Várom, hogy újra teljes egészében megélhessem a próbákat, a bemutatókat, a kollégákkal való szakmai beszélgetéseket. Hiányzik az a fajta társadalmi élet, amit a színház képes adni, ám jó volt újra maszk nélkül játszani, kamera előtt állni. A filmezés más világ, hihetetlenül izgalmas, ami számomra többletenergiát adott – mesélte lelkesen Tarpai Viktória.
