Saját kutatásairól és említett szintéziskísérletéről pedig ezt mondta a Bertha Bulcsúnak adott interjújában 1974-ben:
„Lényege: az emberi művelődés történetének új koncepciója. Ennek az alapvető mozzanata, képletesen szólva kissé az emberiségnek az a felismerése, hogy kozmikus lény, tehát alkalmazkodnia kell a környezetéhez, beleértve a kozmikus környezetet is. Az emberiség bűnbe esik, s ami utána történik, az az elveszett paradicsom visszavárásának története.”
A szülővárosában, 1975. március 11-én elhunyt Várkonyi Nándor műveinek kiadása és teljes szövegű megjelentetése évtizedes munka eredményeként valósult meg, s így tetralógiája (Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember, Varázstudomány) kötetei ma már olvashatók.
Riport Várkonyi Nándorral
Az irodalomtudományi kutatások (s ennek részeként például Tüskés Tibor irodalomtörténész, szerkesztő és Nagy Imre irodalomtörténész professzor művei) elismeréssel számon tartják és értő módon elemzik munkásságát, leszármazottai pedig (idén januárban elhunyt fia, Várkonyi Péter és unokája, Kende Katalin) ápolják emlékét, gondozzák hagyatékát és működtetnek róla irodalomtörténeti forrásértékű és komoly tudományos színvonalat képviselő oldalt a világhálón.
Végezetül fölmerülhet a kérdés, hogy mennyire aktuálisak napjainkban Várkonyi Nándor gondolatai. Válaszként álljon itt egy részlet, a föntebb már idézett, Bertha Bulcsu készítette interjúból:
„Az eszközök megvannak hozzá, hogy a földgolyóból pusztaságot csináljunk. Egy ládányi magbombában, ebben az új frigyládában elegendő energia van ehhez. Az ember egyelőre berondította a tengert. Az a kérdés, hogy az emberiség el tudja-e szánni magát ekkora ostobaságra. Félek, hogy adott esetben az ember képes lenne rá.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!