Várkonyi Nándor feltárta nekünk a világ valódi értelmét is

Várkonyi Nándor, a százhuszonöt éve született kultúrakutató, irodalomtörténész, tudós könyvtáros munkásságának íve a Dunántúl szellemi értékeinek, Petőfi Sándor irodalmi emlékezetünkben elfoglalt helyének és a XX. század első fele magyar irodalmi törekvéseinek a méltatásától egészen az ősi kultúrák, az emberi tudás gyökereinek és útjainak szintetizáló kísérletéig terjedt.

Várkonyi Nándor Forrás: Fortepan/Hunyadi József

Néhány évvel ezelőtt Jókai Anna Válaszoltam című interjúkötetének hódmezővásárhelyi bemutatóján lehettem az írónő beszélgetőpartnere, aki akkor azt mondta, hogy pályája kezdetén a saját hangja megtalálásában – amelyet keresztény alapokon álló spirituális realizmusnak nevezett, s amely nem jelent mást, mint a valóság leírásán keresztül is a természetfölöttit, az istenit megmutatni az emberi életekben, döntésekben, cselekvésekben – három magyar szerző volt rá nagy hatással:

Hamvas Béla, Kodolányi János és Várkonyi Nándor.

Várkonyi Nándor 1896. május 19-én született Pécsett, a nyitrai piarista gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar–francia–filozófia szakon végzett. Néhány évvel később, az első világháborúban szerzett betegsége következtében előbb egyik oldalon, majd teljesen elveszítette a hallását. Szülővárosába visszaköltözve családot alapított, majd a pécsi egyetemi könyvtár munkatársa volt, s előbb doktori fokozatot, majd egyetemi magántanári címet szerzett a magyar és a világirodalom kapcsolatai témakörben.

A pécsi Janus Pannonius Társaság egyik alapító tagja, majd alelnöke, a Sorsunk című, 1941 és 1948 között megjelent folyóirat szerkesztője, 1945 után egy ideig a Nemzeti Parasztpárt pécsi szervezetének vezetőjeként tevékenykedett. Közben pedig szakadatlanul és legendásan sokat dolgozott az emberi tudás, az írás, a könyv és a kulturális emlékezet tudáselemeinek egymásra rakódó hagyományrétegei históriájának a rekonstrukcióján. Szerkesztőként, tudósként, alkotó emberként rengeteget levelezett, ezek közül a Kodolányi Jánossal váltott levelei vaskos kötetben láttak napvilágot.

Az erkölcsről szóló gondolatai ma is időszerűek Fotó: Fortepan/Hunyady József

Kodolányinak írta a következőket, 1950. március 12-én: „A misztikus szemlélet lényege az, hogy minden dolognak két jelentőséget tulajdonít: az egyik a közvetlenül adott, érzékelhető jelentés, a reális tény – a másik a misztikus, az érzékfölötti, az erkölcsi jelentés. (Az isteni »értelme« a dolgoknak.) Az erkölcs nem származtatható a dolgok érzéki és értelmi rendjéből, semmiféle racionális okoskodással etikai rendszert alkotni nem lehet, a jó és a rossz értelmetlen. Az erkölcs mint második jelentés, mint érzékfölötti valóság rejlik a dolgokban, s ezt fölismerhetjük bennük; a jó és a rossz a fölismerés dolga, nem a magyarázaté. S egyúttal a világ, a dolgok mélyebb, valódi »értelme« is.”

Saját kutatásairól és említett szintéziskísérletéről pedig ezt mondta a Bertha Bulcsúnak adott interjújában 1974-ben:

„Lényege: az emberi művelődés történetének új koncepciója. Ennek az alapvető mozzanata, képletesen szólva kissé az emberiségnek az a felismerése, hogy kozmikus lény, tehát alkalmazkodnia kell a környezetéhez, beleértve a kozmikus környezetet is. Az emberiség bűnbe esik, s ami utána történik, az az elveszett paradicsom visszavárásának története.”

A szülővárosában, 1975. március 11-én elhunyt Várkonyi Nándor műveinek kiadása és teljes szövegű megjelentetése évtizedes munka eredményeként valósult meg, s így tetralógiája (Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember, Varázstudomány) kötetei ma már olvashatók.

Riport Várkonyi Nándorral

Az irodalomtudományi kutatások (s ennek részeként például Tüskés Tibor irodalomtörténész, szerkesztő és Nagy Imre irodalomtörténész professzor művei) elismeréssel számon tartják és értő módon elemzik munkásságát, leszármazottai pedig (idén januárban elhunyt fia, Várkonyi Péter és unokája, Kende Katalin) ápolják emlékét, gondozzák hagyatékát és működtetnek róla irodalomtörténeti forrásértékű és komoly tudományos színvonalat képviselő oldalt a világhálón.

Végezetül fölmerülhet a kérdés, hogy mennyire aktuálisak napjainkban Várkonyi Nándor gondolatai. Válaszként álljon itt egy részlet, a föntebb már idézett, Bertha Bulcsu készítette interjúból:

„Az eszközök megvannak hozzá, hogy a földgolyóból pusztaságot csináljunk. Egy ládányi magbombában, ebben az új frigyládában elegendő energia van ehhez. Az ember egyelőre berondította a tengert. Az a kérdés, hogy az emberiség el tudja-e szánni magát ekkora ostobaságra. Félek, hogy adott esetben az ember képes lenne rá.”