„Az Artisjus sokak által szorgalmazott változása most már elkerülhetetlen”

– Véleménycikkéből arra következtetek, hogy a változó, gazdagodó, a szekértáboroktól – lassan, de biztatóan – megszabaduló magyar kulturális élet egyik „szürke zónája” az Artisjus, a Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület. Miként lehetne egy civil szervezetet (az egyesület vette át a Szerzői Jogvédő Hivatal szerepét) a vélt jó irány, a múltbéli anomáliák megszüntetése felé irányítani?

– Nem gondolom és nem is írtam, hogy a hazai kulturális életben szürke zónák lennének az Artisjuson kívül. Abban viszont egyetértek önnel, hogy az Artisjus telis-tele van anomáliákkal, mint ezt olyan sokan megfogalmazták már. Egy kiegészítést azonban hadd tegyek hozzá: nemcsak a múltban, de a jelenben is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a cikkemre néhány nappal ezelőtt válaszoló Németh Alajos úrnak, az Artisjus elnökségi tagjának levele. Németh úr egészen egyszerűen nincs tisztában az Artisjus költségvetésével, írásában csak úgy röpködnek a milliárdok. Pedig ha két kattintással letöltené az egyesület honlapjáról a vonatkozó dokumentumokat, és nem a kért vagy kéretlen tanácsokat osztogató jóakarókra hallgatna, elkerülhetné, hogy ilyen végtelenül kellemetlen szituációba kerüljön. A kérdésére válaszolva, egy egyesület jogi személyiségként nem minősül gazdasági társaságnak. Az Artisjus indokolt költségeivel kapcsolatban a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Kjkt.) 39. §-a ad iránymutatást. Vagyis a törvény azt mondja, hogy a közös jogkezeléssel elért jogdíjbevételből az indokolt – ez a legfontosabb szó! – kezelési költség vonható le. A kezelési költség indokolt, ha a közös jogkezelési tevékenység ellátásához észszerűen szükséges, az érintett jogosultak számára hasznos és igazoltan a rendes és okszerű gazdálkodás során merült fel. Nyilván mindenkiben megfogalmazódik tehát a kérdés, hogy indokolt-e a kezelési költség ilyen nagy, több milliárdot kitevő aránya. Észszerűen szükséges-e ez az óriási összeg, valamint az érintett jogosultak számára hasznos-e, igazoltan, a rendes és okszerű gazdálkodás körében merül-e fel?

– Publicisztikájában úgy fogalmaz: „A szervezet kénye-kedve szerint eluralja az irodalmi és zenei jogdíjak szinte teljes piacát.” Vélhetően az Artisjus a jogszabályok szerint jár el e téren, nem? Bár megjegyzem, az üres adathordozó díja tulajdonképpen feleslegessé vált, hiszen szinte teljesen megszűnt a zenék otthoni CD-re írása.

– Már a kérdésében is érezhető némi bizonytalanság, de erre hiteles választ csak akkor kaphatunk, ha – elfogadva Németh úr invitálását, amelyet a válaszában felajánlott – valóban alaposan átnézzük, hogy mi is történt és történik az Artisjus háza táján. Egyébként megint csak igazat kell adnom önnek: az üres adathordozók is több milliárd forintot tesznek ki, ami szintén indokolatlan és jelentős összeg. Már a 2008-as válság is megrogyasztotta például a CD-ket és DVD-ket gyártó szektort, néhány évvel ezelőtt pedig a digitális letöltések végleg bedöntötték az iparágat. Ebből is látszik, hogy bármennyire is hivatkozik Németh Alajos úr a dicső múltra, az Artisjus, úgy tűnik, nehezen birkózik meg a jelenkor kihívásaival.

A probléma azonban, sajnos, ennél összetettebb: sok-sok civil szervezet örülne, ha egy évben 117 milliót költhetne autókra, majdnem 38 milliót vállalati wifieszközökre, csaknem 30 milliót PC-kre, laptopokra és monitorokra.

Emellett jócskán szemet szúr az is, hogy a szerzői jogokkal foglalkozó egyesület több millió forintot költött fogászati kezelőegységekre.

Fülöp Péter szerint az alkotók és nem szervezet javára kellene fordítanunk a forrásokat
Fotó: Kurucz Árpád

– Cikkére hamar érkezett válasz, a már említett Németh Alajos zenész, zeneszerző, a Bikini alapítója részéről, aki több ponton vitába szállt önnel. Cikkében ön azt írja: érthetetlen, hogy a pandémiás időkben miért csökkenti az egyesület negyedével a szerzői jogokat. Utánanéztem, s a következő adatokra bukkantam: a Covid miatt a nyilvános előadás jogdíja 32,4, a nyilvános gépzenei jogdíj 26,6, a nyilvános élőzenei jogdíj 54,1 százalékkal csökkent. Nem lehet, hogy ezért hozta a fenti döntést a jogvédő, miként Németh Alajos is erre hivatkozik válaszcikkében?

– Ismét leszögezném, hogy a Németh Alajos úr által megfogalmazott személyeskedésről – mint mindenki számára ismert, írásomat a Sargentini-jelentéshez hasonlította – a tényszerűséget, a szakmaiságot és az átláthatóságot alapul véve egészen egyszerűen nem veszek tudomást. Mint ahogyan az Artisjus elnökségi tagjához méltatlannak tartom azt a hangnemet is, amelyet személyemmel kapcsolatban megütött. Vitáról pedig akkor lehetne beszélni, ha az Artisjus elnökségi tagja tisztában lenne a saját egyesületének gazdálkodásával és a számokkal. Miután az általa leírtak köszönőviszonyban sincsenek a tényekkel, így nehéz a józan ész diktálta érvekkel vitatkozni. Azonban készséggel elfogadom ­Németh úr meghívását mindazokkal együtt, akik kíváncsiak az Artisjus működésére, így Németh úr invitálásából fakadóan az ügy tovább folytatódik. Első cikkemben írtam, még Németh Alajos válasza előtt: hivatkozni mindig lehet, megszoktuk. Mindenkinek elképesztően nehéz volt a mögöttünk álló több mint egy év, mégis arra törekedtünk, hogy megoldást találjunk a fölmerülő kérdésekre. Egy több milliárd forintos működési költséggel bíró civil szervezet esetében visszásnak tartom, hogy negyedével csökkenti a kifizetéseket a koronavírus-járványra hivatkozva, már csak azért is, mert a pandémiás időszak alatt a kezelési költségek is egyre csak nőttek. Az Artisjus évről évre arányaiban egyre többet fordít a saját működésére a bevételeiből. Az egyesület lekötött betétei, amelyek a működést finanszírozzák, 2018-ban 8,25 milliárd, 2019-ben 7,73 milliárd, 2020-ban pedig 7,2 milliárdot tettek ki. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt felélni egymilliárdnyi megtakarítást? S miképpen fordulhat elő, hogy a pandémiás időszak alatt – amire a kifizetések csökkentésekor hivatkoztak – százmillióval nőttek az ügyvédi és egyéb szakértői díjak? Míg 2019-ben ez a tétel 162,2 millió forintot tett ki, addig 2020-ban már 260,5 millió forint volt. Az Artisjus sok esetben még azt a kicsi összeget is elveszi az alkotóktól, ami gyakran valóban a család, a gyermekek mindennapi betevőjéhez szükséges.

– Mint a muzsikus írja: a szerzői jogvédő nem lehet az előadó-művészet szürke foltja, lévén az alkotói jogokkal foglalkoznak, az előadó-művészetivel az Előadó-művészeti Jogvédő Iroda.

– Mint írtam is a Mindenki egyesülete! című válaszomban, a dalszerzők több esetben előadóművészek, a színpadon játszó zenészek is egyben, ez nem képezheti vita tárgyát. Ráadásul az Artisjus éppen tavaly tavasszal, az Előadó-művészi Jogvédő Iroda Egyesülettel (EJI) szoros együttműködésben határozta meg az egyes kifizetések összegét, figyelemmel az előadóművészekre, és mindez megjelent a sajtó legszélesebb körében. Ezt most negligálni több mint visszatetsző.

– Írásában ön felrója, hogy az Artisjus nem indított az Emmi Köszönjük, Magyarország! programjához hasonlót a világjárvány miatt nehéz helyzetbe került művészek megsegítésére. Németh Alajos az írásában jelzi: van gyermekek után járó, rászorultsági vagy éppen nyugdíj-kiegészítő segítő programjuk.

– Sokatmondó tény, hogy e programok közül egyik sem volt nyitott a honlapjuk néhány nappal ezelőtti, lementett állapota szerint.

Ezek a töredéknyi összegek egyébként is valahogy úgy állnak szemben az Artisjus többmilliárdos éves működési költségével, mint Kanada és a Kajmán-szigetek éves gabonatermelési statisztikája.

Másrészt, az Artisjus a saját munkavállalói – tehát nem a művészek! – számára lakásépítési, -vásárlási, -felújítási céllal kamatmentes kölcsönt biztosít. Ez az összeg 2020-ban majdnem 74 millió forint volt. Valóban nem lett volna jobb helye ennek a pénznek, az alkotók javára fordítva?

– Németh Alajos a keresztény-konzervatív értelmiség jeles szószólója. Mi lehet vajon, amit másként látnak az Artisjusszal kapcsolatban?

– Úgy hiszem, hogy a fentiek világos magyarázattal szolgálnak a kérdésére. Nem gondolom, hogy a világnézet – egyébként tiszteletre méltó – vállalása önmagában fölülírhatná a tényszerű, objektív, szakmaiságon alapuló, hiteles tájékozódást és véleményformálást. Az Artisjusszal évek óta többek által kimondott problémák járnak együtt. Egy biztos: ez így nem mehet tovább. A sokak által szorgalmazott változás most már elkerülhetetlen.