„Az Artisjus sokak által szorgalmazott változása most már elkerülhetetlen”

Fülöp Péter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára publicisztikájában kifogásolta az Artisjus működésében tapasztalható visszásságokat, mint például a pazarló pénzköltést vagy a pandémia alatt indokolatlanul csökkentett jogdíjakat. Jegyzetére Németh Alajos, a Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnökségi tagja véleménycikkben reagált. Az Artisjus megreformálása miatt felmerülő kérdéseket feltettük Fülöp Péternek.

2021.05.26. Budapest Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Véleménycikkéből arra következtetek, hogy a változó, gazdagodó, a szekértáboroktól – lassan, de biztatóan – megszabaduló magyar kulturális élet egyik „szürke zónája” az Artisjus, a Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület. Miként lehetne egy civil szervezetet (az egyesület vette át a Szerzői Jogvédő Hivatal szerepét) a vélt jó irány, a múltbéli anomáliák megszüntetése felé irányítani?

– Nem gondolom és nem is írtam, hogy a hazai kulturális életben szürke zónák lennének az Artisjuson kívül. Abban viszont egyetértek önnel, hogy az Artisjus telis-tele van anomáliákkal, mint ezt olyan sokan megfogalmazták már. Egy kiegészítést azonban hadd tegyek hozzá: nemcsak a múltban, de a jelenben is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a cikkemre néhány nappal ezelőtt válaszoló Németh Alajos úrnak, az Artisjus elnökségi tagjának levele. Németh úr egészen egyszerűen nincs tisztában az Artisjus költségvetésével, írásában csak úgy röpködnek a milliárdok. Pedig ha két kattintással letöltené az egyesület honlapjáról a vonatkozó dokumentumokat, és nem a kért vagy kéretlen tanácsokat osztogató jóakarókra hallgatna, elkerülhetné, hogy ilyen végtelenül kellemetlen szituációba kerüljön. A kérdésére válaszolva, egy egyesület jogi személyiségként nem minősül gazdasági társaságnak. Az Artisjus indokolt költségeivel kapcsolatban a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Kjkt.) 39. §-a ad iránymutatást. Vagyis a törvény azt mondja, hogy a közös jogkezeléssel elért jogdíjbevételből az indokolt – ez a legfontosabb szó! – kezelési költség vonható le. A kezelési költség indokolt, ha a közös jogkezelési tevékenység ellátásához észszerűen szükséges, az érintett jogosultak számára hasznos és igazoltan a rendes és okszerű gazdálkodás során merült fel. Nyilván mindenkiben megfogalmazódik tehát a kérdés, hogy indokolt-e a kezelési költség ilyen nagy, több milliárdot kitevő aránya. Észszerűen szükséges-e ez az óriási összeg, valamint az érintett jogosultak számára hasznos-e, igazoltan, a rendes és okszerű gazdálkodás körében merül-e fel?

– Publicisztikájában úgy fogalmaz: „A szervezet kénye-kedve szerint eluralja az irodalmi és zenei jogdíjak szinte teljes piacát.” Vélhetően az Artisjus a jogszabályok szerint jár el e téren, nem? Bár megjegyzem, az üres adathordozó díja tulajdonképpen feleslegessé vált, hiszen szinte teljesen megszűnt a zenék otthoni CD-re írása.

– Már a kérdésében is érezhető némi bizonytalanság, de erre hiteles választ csak akkor kaphatunk, ha – elfogadva Németh úr invitálását, amelyet a válaszában felajánlott – valóban alaposan átnézzük, hogy mi is történt és történik az Artisjus háza táján. Egyébként megint csak igazat kell adnom önnek: az üres adathordozók is több milliárd forintot tesznek ki, ami szintén indokolatlan és jelentős összeg. Már a 2008-as válság is megrogyasztotta például a CD-ket és DVD-ket gyártó szektort, néhány évvel ezelőtt pedig a digitális letöltések végleg bedöntötték az iparágat. Ebből is látszik, hogy bármennyire is hivatkozik Németh Alajos úr a dicső múltra, az Artisjus, úgy tűnik, nehezen birkózik meg a jelenkor kihívásaival.

A probléma azonban, sajnos, ennél összetettebb: sok-sok civil szervezet örülne, ha egy évben 117 milliót költhetne autókra, majdnem 38 milliót vállalati wifieszközökre, csaknem 30 milliót PC-kre, laptopokra és monitorokra.

Emellett jócskán szemet szúr az is, hogy a szerzői jogokkal foglalkozó egyesület több millió forintot költött fogászati kezelőegységekre.

Fülöp Péter szerint az alkotók és nem szervezet javára kellene fordítanunk a forrásokat
Fotó: Kurucz Árpád

– Cikkére hamar érkezett válasz, a már említett Németh Alajos zenész, zeneszerző, a Bikini alapítója részéről, aki több ponton vitába szállt önnel. Cikkében ön azt írja: érthetetlen, hogy a pandémiás időkben miért csökkenti az egyesület negyedével a szerzői jogokat. Utánanéztem, s a következő adatokra bukkantam: a Covid miatt a nyilvános előadás jogdíja 32,4, a nyilvános gépzenei jogdíj 26,6, a nyilvános élőzenei jogdíj 54,1 százalékkal csökkent. Nem lehet, hogy ezért hozta a fenti döntést a jogvédő, miként Németh Alajos is erre hivatkozik válaszcikkében?

– Ismét leszögezném, hogy a Németh Alajos úr által megfogalmazott személyeskedésről – mint mindenki számára ismert, írásomat a Sargentini-jelentéshez hasonlította – a tényszerűséget, a szakmaiságot és az átláthatóságot alapul véve egészen egyszerűen nem veszek tudomást. Mint ahogyan az Artisjus elnökségi tagjához méltatlannak tartom azt a hangnemet is, amelyet személyemmel kapcsolatban megütött. Vitáról pedig akkor lehetne beszélni, ha az Artisjus elnökségi tagja tisztában lenne a saját egyesületének gazdálkodásával és a számokkal. Miután az általa leírtak köszönőviszonyban sincsenek a tényekkel, így nehéz a józan ész diktálta érvekkel vitatkozni. Azonban készséggel elfogadom ­Németh úr meghívását mindazokkal együtt, akik kíváncsiak az Artisjus működésére, így Németh úr invitálásából fakadóan az ügy tovább folytatódik. Első cikkemben írtam, még Németh Alajos válasza előtt: hivatkozni mindig lehet, megszoktuk. Mindenkinek elképesztően nehéz volt a mögöttünk álló több mint egy év, mégis arra törekedtünk, hogy megoldást találjunk a fölmerülő kérdésekre. Egy több milliárd forintos működési költséggel bíró civil szervezet esetében visszásnak tartom, hogy negyedével csökkenti a kifizetéseket a koronavírus-járványra hivatkozva, már csak azért is, mert a pandémiás időszak alatt a kezelési költségek is egyre csak nőttek. Az Artisjus évről évre arányaiban egyre többet fordít a saját működésére a bevételeiből. Az egyesület lekötött betétei, amelyek a működést finanszírozzák, 2018-ban 8,25 milliárd, 2019-ben 7,73 milliárd, 2020-ban pedig 7,2 milliárdot tettek ki. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt felélni egymilliárdnyi megtakarítást? S miképpen fordulhat elő, hogy a pandémiás időszak alatt – amire a kifizetések csökkentésekor hivatkoztak – százmillióval nőttek az ügyvédi és egyéb szakértői díjak? Míg 2019-ben ez a tétel 162,2 millió forintot tett ki, addig 2020-ban már 260,5 millió forint volt. Az Artisjus sok esetben még azt a kicsi összeget is elveszi az alkotóktól, ami gyakran valóban a család, a gyermekek mindennapi betevőjéhez szükséges.

– Mint a muzsikus írja: a szerzői jogvédő nem lehet az előadó-művészet szürke foltja, lévén az alkotói jogokkal foglalkoznak, az előadó-művészetivel az Előadó-művészeti Jogvédő Iroda.

– Mint írtam is a Mindenki egyesülete! című válaszomban, a dalszerzők több esetben előadóművészek, a színpadon játszó zenészek is egyben, ez nem képezheti vita tárgyát. Ráadásul az Artisjus éppen tavaly tavasszal, az Előadó-művészi Jogvédő Iroda Egyesülettel (EJI) szoros együttműködésben határozta meg az egyes kifizetések összegét, figyelemmel az előadóművészekre, és mindez megjelent a sajtó legszélesebb körében. Ezt most negligálni több mint visszatetsző.

– Írásában ön felrója, hogy az Artisjus nem indított az Emmi Köszönjük, Magyarország! programjához hasonlót a világjárvány miatt nehéz helyzetbe került művészek megsegítésére. Németh Alajos az írásában jelzi: van gyermekek után járó, rászorultsági vagy éppen nyugdíj-kiegészítő segítő programjuk.

– Sokatmondó tény, hogy e programok közül egyik sem volt nyitott a honlapjuk néhány nappal ezelőtti, lementett állapota szerint.

Ezek a töredéknyi összegek egyébként is valahogy úgy állnak szemben az Artisjus többmilliárdos éves működési költségével, mint Kanada és a Kajmán-szigetek éves gabonatermelési statisztikája.

Másrészt, az Artisjus a saját munkavállalói – tehát nem a művészek! – számára lakásépítési, -vásárlási, -felújítási céllal kamatmentes kölcsönt biztosít. Ez az összeg 2020-ban majdnem 74 millió forint volt. Valóban nem lett volna jobb helye ennek a pénznek, az alkotók javára fordítva?

– Németh Alajos a keresztény-konzervatív értelmiség jeles szószólója. Mi lehet vajon, amit másként látnak az Artisjusszal kapcsolatban?

– Úgy hiszem, hogy a fentiek világos magyarázattal szolgálnak a kérdésére. Nem gondolom, hogy a világnézet – egyébként tiszteletre méltó – vállalása önmagában fölülírhatná a tényszerű, objektív, szakmaiságon alapuló, hiteles tájékozódást és véleményformálást. Az Artisjusszal évek óta többek által kimondott problémák járnak együtt. Egy biztos: ez így nem mehet tovább. A sokak által szorgalmazott változás most már elkerülhetetlen.