– A Magyar Rockhírességek Csarnoka régi adósságát rótta le ezzel a kiállítással – jelentette ki László András, a Magyarock a határon túl címmel megrendezendő tárlat kurátora, majd a gondolatsort folytatva rámutatott:
– Amikor a történelem folyamán a trianoni döntéssel húztak egy vonalat, a határainkon túl rekedt honfitársaink a másik oldalra kerültek. Pedig ugyanolyan identitással rendelkeztek, ugyanazt a nyelvet beszélték, egyazon kultúrán nevelkedtek, mint az anyaországiak. Ők ugyanúgy magyarok, mint mi. Nekik is megvolt a saját rockzenéjük, csak éppen itt az anyaországban, pontosabban a rockmúzeumban ez mindeddig dokumentálatlan maradt.
Egészen addig, amíg a Radics Béla R. B. Emléktársaság elnökségében húsz esztendeje dolgozó László András meg nem kapta a fiatalokból álló marosvásárhelyi Stonecrops zenekar egyik feldolgozásszámát, A megátkozott embert. – Bevallom, nagyon megérintett, amikor a zenekar énekesnőjétől, Oli Steeltől tudakolva, hogy miért épp Radicsot választották, visszakérdezett: „Hát ő is magyar, nem?” – mesélte elfogódottan a kiállításszervező. Hozzáfűzte: – Ők ugyanúgy tekintenek a mi értékeinkre, ahogyan annak idején mi is tettük.
Fotó: Bach Máté
A közelgő évforduló, a nemzeti összetartozás napja lehetőséget ad egyfajta történelmi, illetve jelen idejű áttekintésre. László András elmondása szerint kifejezetten azon előadókat állítják fókuszba, akik határon túliként megtartották identitásukat, vagyis magyarul énekeltek és éltek meg sikereket. Az idők során számos olyan előadó szerzett komoly népszerűséget, mint például a Republic néhai frontembere, Bódi László Cipő, aki Ungváron látta meg a napvilágot. – Nekünk magától értetődő volt, hogy magyar, többségében nem is sejtettük, hogy nem az anyaországban született – magyarázta a szervező.
– A kutatómunkában, a relikviák összegyűjtésében sok segítséget kaptunk a kint élő magyar zenészektől, gyűjtőktől – árulta el a kurátor, hozzátéve, hogy felhívásukra Románia több magyarlakta területéről, valamint Felvidékről, de Újvidékről is nagy örömmel és lelkesedéssel küldtek az együttesek hangfelvételeket, plakátokat, fotókat, valamint különböző emléktárgyakat. Sokat segített Lacza Gergő, aki amellett, hogy maga is zenész (Expired Passport) – többször lépett fel Magyarországon –, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének vezetőjeként a felvidéki magyar pop-rock kultúra kiváló ismerője.
Az ő érdeme az is, hogy a június 4-én 16 órakor kaput nyitó kiállítás látogatói megtekinthetik – többek között – a Gravis együttes kislemezét, amelynek különlegessége, hogy ez volt az 1989 előtt kiadott egyetlen magyar nyelvű felvétel az akkori Csehszlovákiában. De az egy zenészgenerációval korábbi Metropol együttest képviselő Virányi Attila is készséggel bocsátotta a rockmúzeum rendelkezésére a mára már legendává nőtt nagyváradi zenekar anyagait. Mindemellett marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi fiatal formációk is jelentkeztek relikviákkal, tárgyakkal, hangszerekkel, de a hazai motoros fesztiválok egyik kedvence, a felvidéki (Somorja) Rómeó Vérzik zenekar tagjai is fontosnak érezték, hogy hozzájáruljanak a kiállítás anyagának bővítéséhez. Budapesten él az egykor külföldre távozott Gajdó Tibor, a hajdani Metamorf együttes billentyűse, aki az évek alatt összegyűjtött plakátjaival, lemezeivel, könyveivel segít eligazodni a nyolcvanas évek temesvári rockzenéjében. Különleges zenei csemegét kínál a marosvásárhelyi színésznő, sanzonénekes Szilágyi Enikő megzenésített verseket tartalmazó progresszívrock-lemeze, a Dúdoló is. Az összegyűjtött anyagok tanúsága szerint a külhoni magyarok – az anyaországival összevetve – zenei tudásban, a kiadványok mai megjelenésében egyaránt megállják a helyüket.
