Egy kiállítás képei, relikviái a határon túli zenekarokról a rockmúzeumban

Hiánypótló, különleges kiállítást rendeznek a nemzeti összetartozás napján a Magyar Rockhírességek Csarnokában. Az időszakos tárlat anyaga az identitásukat megtartó, magyar nyelvű rockkultúrát ápoló, határainkon túli zenekarok, előadók relikviáiból, fotóiból, hangszereiből áll össze, amelyeket az elszakított országrészben élő, illetve hazaköltözött zenészek bocsátottak a rockmúzeum rendelkezésére. László Andrástól, a kiállítás szervezőjétől, kurátorától azt is megtudtuk, hogy a június 4-én megnyitó, 16 órától látogatható tárlat csupán a kezdet, hosszú évek gyűjtőmunkája áll még előttük.

Rock Múzeum 20210601 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– A Magyar Rockhírességek Csarnoka régi adósságát rótta le ezzel a kiállítással – jelentette ki László András, a Magyarock a határon túl címmel megrendezendő tárlat kurátora, majd a gondolatsort folytatva rámutatott:

– Amikor a történelem folyamán a tria­noni döntéssel húztak egy vonalat, a határainkon túl rekedt honfitársaink a másik oldalra kerültek. Pedig ugyanolyan identitással rendelkeztek, ugyanazt a nyelvet beszélték, egyazon kultúrán nevelkedtek, mint az anyaországiak. Ők ugyanúgy magyarok, mint mi. Nekik is megvolt a saját rockzenéjük, csak éppen itt az anyaországban, pontosabban a rockmúzeumban ez mindeddig dokumentálatlan maradt.

Egészen addig, amíg a Radics Béla R. B. Emléktársaság elnökségében húsz esztendeje dolgozó László András meg nem kapta a fiatalokból álló marosvásárhelyi Stonecrops zenekar egyik feldolgozásszámát, A megátkozott embert. – Bevallom, nagyon megérintett, amikor a zenekar énekesnőjétől, Oli Steeltől tudakolva, hogy miért épp Radicsot választották, visszakérdezett: „Hát ő is magyar, nem?” – mesélte elfogódottan a kiállításszervező. Hozzáfűzte: – Ők ugyanúgy tekintenek a mi értékeinkre, ahogyan annak idején mi is tettük.

Az erdélyi Metropol együttes fiatalon elhunyt dobosának, énekesének fellépő ruhája
Fotó: Bach Máté

A közelgő évforduló, a nemzeti összetartozás napja lehetőséget ad egyfajta történelmi, illetve jelen idejű áttekintésre. László András elmondása szerint kifejezetten azon előadókat állítják fókuszba, akik határon túliként megtartották identitásukat, vagyis magyarul énekeltek és éltek meg sikereket. Az idők során számos olyan előadó szerzett komoly népszerűséget, mint például a Republic néhai frontembere, Bódi László Cipő, aki Ungváron látta meg a napvilágot. – Nekünk magától értetődő volt, hogy magyar, többségében nem is sejtettük, hogy nem az anyaországban született – magyarázta a szervező.

– A kutatómunkában, a relikviák összegyűjtésében sok segítséget kaptunk a kint élő magyar zenészektől, gyűjtőktől – árulta el a kurátor, hozzátéve, hogy felhívásukra Románia több magyarlakta területéről, valamint Felvidékről, de Újvidékről is nagy örömmel és lelkesedéssel küldtek az együttesek hangfelvételeket, plakátokat, fotókat, valamint különböző emléktárgyakat. Sokat segített Lacza Gergő, aki amellett, hogy maga is zenész (Expired Passport) – többször lépett fel Magyarországon –, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének vezetőjeként a felvidéki magyar pop-rock kultúra kiváló ismerője.

Az ő érdeme az is, hogy a június 4-én 16 órakor kaput nyitó kiállítás látogatói megtekinthetik – többek között – a Gravis együttes kislemezét, amelynek különlegessége, hogy ez volt az 1989 előtt kiadott egyetlen magyar nyelvű felvétel az akkori Csehszlovákiában. De az egy zenészgenerációval korábbi Metropol együttest képviselő Virányi Attila is készséggel bocsátotta a rockmúzeum rendelkezésére a mára már legendává nőtt nagyváradi zenekar anyagait. Mindemellett marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi fiatal formációk is jelentkeztek relikviákkal, tárgyakkal, hangszerekkel, de a hazai motoros fesztiválok egyik kedvence, a felvidéki (Somorja) Rómeó Vérzik zenekar tagjai is fontosnak érezték, hogy hozzájáruljanak a kiállítás anyagának bővítéséhez. Budapesten él az egykor külföldre távozott Gajdó Tibor, a hajdani Metamorf együttes billentyűse, aki az évek alatt összegyűjtött plakátjaival, lemezeivel, könyveivel segít eligazodni a nyolcvanas évek temesvári rockzenéjében. Különleges zenei csemegét kínál a marosvásárhelyi színésznő, sanzonénekes Szilágyi Enikő megzenésített verseket tartalmazó progresszívrock-lemeze, a Dúdoló is. Az összegyűjtött anyagok tanúsága szerint a külhoni magyarok – az anyaországival összevetve – zenei tudásban, a kiadványok mai megjelenésében egyaránt megállják a helyüket.

Rómeó Vérzik
Fotó: romeoverzik.sk

– Miután a kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetés okán a rockzenekarok Erdélyben nem csupán az anyaországtól, de egymástól is elszigetelten működtek, ezért inkább ösztönösen, semmint tudatosan próbálták ezt a fajta muzsikát művelni – hívta fel a figyelmet László András. – Ráadásul kettős szorításban, hiszen nem csupán kisebbségi magyarságuk, de rockerségük miatt is el kellett szenvedniük a diszkriminációt. Mindezek ellenére, saját tapasztalataim alapján, Temesváron a zenekar tagjai békében, barátságban együttműködve több nemzetiséget képviseltek – mutatott rá, hozzátéve, hogy az uszítást mindig felülről kezdeményezik a politikusok. Némileg másképpen alakult a helyzet az egykori Csehszlovákiában – hiszen a Collegium Musicum tagjai között Jozef Farkas gitáros személyében vagy a Fermata zenekarban, ahol az Oláh fivérek játszottak, is található magyar muzsikus –, ahol kevésbé domináns módon érvényesült a nemzetiség. – Úgy gondolom, talán a környező országokhoz viszonyított kisebb létszámú populáció miatt Romániához képest nagyobb nyomás helyeződött az ott élő kisebbségre – vélekedett a kiállítás kurátora.

– Meglehetősen gazdag anyagot sikerült összegyűjtenünk, ám ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy – fejtegette végezetül László András. Hozzáfűzte: – A szervezők és a látogatók is egyelőre kénytelenek beérni szűk keresztmetszettel, ám a későbbiekben a téma bőséggel szolgálhat értékes anyaggal. Messze vagyunk a teljességtől, további anyagokat várunk Kárpátaljáról és Délvidékről is, ahol ugyancsak zajlott a zenei élet. De nem állunk meg ezen a ponton: azon túlmenően, hogy a kiállítást országszerte több helyszínen népszerűsítenénk, a begyűjtött anyagot az elkövetkező időkben területileg szeretnénk tematizálni. Sok munka vár még ránk.

A kiállítás
Fotó: Bach Máté