Egy kiállítás képei, relikviái a határon túli zenekarokról a rockmúzeumban

Hiánypótló, különleges kiállítást rendeznek a nemzeti összetartozás napján a Magyar Rockhírességek Csarnokában. Az időszakos tárlat anyaga az identitásukat megtartó, magyar nyelvű rockkultúrát ápoló, határainkon túli zenekarok, előadók relikviáiból, fotóiból, hangszereiből áll össze, amelyeket az elszakított országrészben élő, illetve hazaköltözött zenészek bocsátottak a rockmúzeum rendelkezésére. László Andrástól, a kiállítás szervezőjétől, kurátorától azt is megtudtuk, hogy a június 4-én megnyitó, 16 órától látogatható tárlat csupán a kezdet, hosszú évek gyűjtőmunkája áll még előttük.

Rock Múzeum 20210601 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Rómeó Vérzik
Fotó: romeoverzik.sk

– Miután a kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetés okán a rockzenekarok Erdélyben nem csupán az anyaországtól, de egymástól is elszigetelten működtek, ezért inkább ösztönösen, semmint tudatosan próbálták ezt a fajta muzsikát művelni – hívta fel a figyelmet László András. – Ráadásul kettős szorításban, hiszen nem csupán kisebbségi magyarságuk, de rockerségük miatt is el kellett szenvedniük a diszkriminációt. Mindezek ellenére, saját tapasztalataim alapján, Temesváron a zenekar tagjai békében, barátságban együttműködve több nemzetiséget képviseltek – mutatott rá, hozzátéve, hogy az uszítást mindig felülről kezdeményezik a politikusok. Némileg másképpen alakult a helyzet az egykori Csehszlovákiában – hiszen a Collegium Musicum tagjai között Jozef Farkas gitáros személyében vagy a Fermata zenekarban, ahol az Oláh fivérek játszottak, is található magyar muzsikus –, ahol kevésbé domináns módon érvényesült a nemzetiség. – Úgy gondolom, talán a környező országokhoz viszonyított kisebb létszámú populáció miatt Romániához képest nagyobb nyomás helyeződött az ott élő kisebbségre – vélekedett a kiállítás kurátora.

– Meglehetősen gazdag anyagot sikerült összegyűjtenünk, ám ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy – fejtegette végezetül László András. Hozzáfűzte: – A szervezők és a látogatók is egyelőre kénytelenek beérni szűk keresztmetszettel, ám a későbbiekben a téma bőséggel szolgálhat értékes anyaggal. Messze vagyunk a teljességtől, további anyagokat várunk Kárpátaljáról és Délvidékről is, ahol ugyancsak zajlott a zenei élet. De nem állunk meg ezen a ponton: azon túlmenően, hogy a kiállítást országszerte több helyszínen népszerűsítenénk, a begyűjtött anyagot az elkövetkező időkben területileg szeretnénk tematizálni. Sok munka vár még ránk.

A kiállítás
Fotó: Bach Máté