Érdektelenség és tapsvihar az először megrendezett Magyar Mozgóképfesztiválon

Az Így vagy tökéletes című romantikus vígjáték premier előtti vetítésével szerdán rajtolt el a Magyar Mozgóképfesztivál, amelyen három további, a mozikba csak hetek-hónapok múlva kerülő alkotást is láthatunk. A szombaton késő este záruló mustra az eddigi magyar filmes események hagyományait ötvözi Veszprémben és a Balaton körül.

Fotó: PESTHY MARTON Forrás: EKF

Az utóbbi tizenvalahány évben a CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál számított az ország első számú filmes találkozóhelyének, de azóta, hogy tavaly szeptemberben megtartották az első Veszprém–Balaton Filmpikniket, a koronavírus-járvány miatt pedig elmaradt az acélvárosi mustra, egyre inkább a közép-dunántúli régió ejti rabul a filmesek és filmszeretők szívét. A változatos, szabad- és zárt téri veszprémi és balatonfüredi helyszíneken megvalósult filmünnep idén nem folytatódott és minden jel szerint többé már nem is rendezik meg – legalábbis nem Veszprém–Balaton Filmpiknik néven. „Jogutódja” viszont van: a Magyar Mozgóképfesztivál – amelyet ugyancsak az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) hároméves programsorozat keretében rendeznek meg –, s amely az eddigi magyar filmes ünnepek szellemi örököse kíván lenni.

Az egykor minden június végén megtartott Veszprémi Tévétalálkozó 1991-es megszűnése óta az említett Veszprém–Balaton Filmpiknik volt az első jelentős filmszakmai esemény, amelynek a közép-dunántúli régió biztosított helyszínt. A három napig tartó, negyven új és régi magyar alkotást felvonultató program nem maradt visszhang nélkül: a filmszakma több száz képviselője utazott le a királynék városába és a Balaton partjára, és számtalan esetben sokezernyi ember gyűlt össze a vetítéseken, de a kiállítások, kerekasztal-beszélgetések és konferenciák, valamint a különböző művészeti kísérőprogramok is kisebb-nagyobb tömegeket vonzottak.

Idén, a koronavírus-járvány harmadik hullámának elülésével újra megtelt élettel a kulturális lehetőségekben az év minden szakában dúskáló Veszprém. Az évszázados hőmérsékleti rekordokat megdöntő kánikula, a 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzései, valamint a Magyar Mozgóképfesztivál miatt jószerivel a legtöbb szálláshelyre már június eleje óta nem lehetett foglalni, és azokban a vendégházakban, ahol a véletlen folytán akadt még egy standard szoba, az átlagosnál magasabb árat – mintegy 12-15 ezer forint/éjszaka – kellett érte fizetni. Igaz, a mozgóképfeszt szerdai nyitó- és csütörtöki második napján sokáig nehezen hittük el, hogy a seregszemlének köze lehet a város megnövekedett turistaforgalmához: az első premier, az Így vagy tökéletes című új romantikus magyar vígjáték vetítésén alig háromszázan vettek részt, részben azért, mert Varsics Péter filmjének a veszprémi várban tartott debütálása helyett sokan választották a Németország–Magyarország Eb-mérkőzést, amelyre csak a balatonalmádi szabadstrandon felállított kivetítőnél legalább tízszer annyi szem tapadt.

Erről, persze, nem a szervezők tehetnek, mert ők a lehetőségekhez mérten rendkívül gazdag, dokumentum- és kisjátékfilmben sem szűkölködő programot raktak össze. A kérdés csupán az, hogy vajon milyen alternatívát szolgáltat a bemutatója óta eltelt hatvan év után A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy az ugyancsak a magyar filmjátszás legnagyobbjait felvonultató A Pendragon legenda, amikor a Balaton hűvös vize, egy pohár szomjoltó sör vagy egy jégdarabos kézműves fagylalt, netán meccsközvetítés húzza le a mérleg másik nyelvét? Ami a klasszikusokat illeti: a Mikszáth-adaptáció mindössze tíz embert vonzott az Agóra Kulturális Központba, Szerb Antal regényének feldolgozása még ennyire sem bizonyult kecsegtetőnek.

Nem így Dézsy Zoltán riporter, filmrendező állami támogatás nélkül, a tavalyi nyáron Tihanyban és Budapesten forgatott játékfilmje, a Tíz perc múlva három. A számtalan hibáját csodás légi felvételekkel, valamint a rock, a jazz, a blues, a soul és a funk rekedt hangú előadóművésze, Charlie által énekelt betétdallal ellensúlyozó produkció vetítésére többtucatnyian gyűltek össze. „Remélem, a filmünk elindul a maga útján és megtalálja a maga nézőit” – mondta bizakodva a premieren a szkriptet is jegyző rendező. Csakhogy itt van a kutya elásva: a budapesti és vidéki filmszínházak és multiplex-vetítőhelyek újranyitása óta siralmas nézőszámokat produkálnak a mozifilmek, a hazai filmgyártás új darabjai pedig nehezen lendíthetik át a válságon az iparágat. Herendi Gábor augusztus 19-én debütáló közönségfilmje, a Toxikoma valóban közönségbarát és képes lehet újra tömegeket csábítani a vetítőtermekbe: csütörtökön többméteres sor várt arra, hogy bejusson az első vetítésre, a stáblista lefutását pedig két és fél perces tapsvihar követte.

Másnap itt tartották Krasznahorkai Balázs Hasadék című, erdélyi helyszíneken forgatott drámájának és Badits Ákos Űrpiknik című, sci-fibe oltott fekete komédiájának a premierjét is. Vastaps csendült fel mindkét vetítésen, de nem sok jel mutat arra, hogy meg tudnák váltani a mozis nyarat.

(A borítóképen a veszprémi várban a Magyar Mozgóképfesztivál nyitófilmjének vetítése közben készült felvétel látható. Forrás: EKF)