Erről, persze, nem a szervezők tehetnek, mert ők a lehetőségekhez mérten rendkívül gazdag, dokumentum- és kisjátékfilmben sem szűkölködő programot raktak össze. A kérdés csupán az, hogy vajon milyen alternatívát szolgáltat a bemutatója óta eltelt hatvan év után A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy az ugyancsak a magyar filmjátszás legnagyobbjait felvonultató A Pendragon legenda, amikor a Balaton hűvös vize, egy pohár szomjoltó sör vagy egy jégdarabos kézműves fagylalt, netán meccsközvetítés húzza le a mérleg másik nyelvét? Ami a klasszikusokat illeti: a Mikszáth-adaptáció mindössze tíz embert vonzott az Agóra Kulturális Központba, Szerb Antal regényének feldolgozása még ennyire sem bizonyult kecsegtetőnek.
Nem így Dézsy Zoltán riporter, filmrendező állami támogatás nélkül, a tavalyi nyáron Tihanyban és Budapesten forgatott játékfilmje, a Tíz perc múlva három. A számtalan hibáját csodás légi felvételekkel, valamint a rock, a jazz, a blues, a soul és a funk rekedt hangú előadóművésze, Charlie által énekelt betétdallal ellensúlyozó produkció vetítésére többtucatnyian gyűltek össze. „Remélem, a filmünk elindul a maga útján és megtalálja a maga nézőit” – mondta bizakodva a premieren a szkriptet is jegyző rendező. Csakhogy itt van a kutya elásva: a budapesti és vidéki filmszínházak és multiplex-vetítőhelyek újranyitása óta siralmas nézőszámokat produkálnak a mozifilmek, a hazai filmgyártás új darabjai pedig nehezen lendíthetik át a válságon az iparágat. Herendi Gábor augusztus 19-én debütáló közönségfilmje, a Toxikoma valóban közönségbarát és képes lehet újra tömegeket csábítani a vetítőtermekbe: csütörtökön többméteres sor várt arra, hogy bejusson az első vetítésre, a stáblista lefutását pedig két és fél perces tapsvihar követte.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!