Új könyv jelent meg a nevelés társadalmi metszeteiről

Malatyinszki Szilárd, a Kodolányi János Egyetem adjunktusa legújabb, Térségfejlesztés és emberi erőforrás című könyvéről.

„Minden dolognak mértéke az ember” – vallotta Prótagorasz, az ókori görög filozófus. Ezt a fontos alaptételt nagyon korán, szinte kialakulásával egy időben, már a XIX. században fölismerte a gazdálkodástudomány is, hiszen megértette azt és – szó szerint – számolt vele, hogy egyik legfontosabb tényezője a gazdasági és társadalmi fejlődésnek az emberi erőforrás megfelelő kihasználása. Nem a kisajtolása és nem a kizsákmányolása, hanem az elérése annak, hogy mindenki a saját kompetencia- és képességkészletének megfelelően, a munkaerőpiacon és a társadalmi munkamegosztásban szerepet vállalva megtalálja a saját helyét a világban, s így legyen sikeres és önmagával elégedett, valamint mind gazdasági, mind társadalmi értelemben véve „értékteremtő ember”.

Malatyinszki Szilárd, a Kodolányi János Egyetem adjunktusa és a székesfehérvári központú, de Budapesten is működő felsőoktatási intézmény orosházi képzési központjának vezetője legújabb, Térségfejlesztés és emberi erőforrás című könyvében ezeket a kérdéseket járja körül a szervezés és vezetés, illetve a képzés és fejlesztés dimenziójából. A nemzetközi trendek és az országos tendenciák bemutatása mellett a kötet fejezetei elsősorban a dél-alföldi régió – főleg Békés megye – elmúlt két évtizede térségfejlesztésének és képzési gyakorlatainak a jelenségeit mutatja be különböző kutatások alapján.

A kötet szerzője munkája elején kijelenti, hogy szerinte a „nevelés, oktatás és képzés három elválaszthatatlan, egymást erősítő fogalom a gyermekek és a felnőttek számára egy­aránt. A pedagógia színterei nem csupán az oktatási intézményekben jelennek meg, hanem a hétköznapi élet minden egyes szegletében.

Bár a formális oktatási rendszerek számára az intézmények is szintekben kezelhetők, a valódi élet sokkal bonyolultabb ennél. A humán­erőforrás-fejlesztés valójában több mint az óvodától a felsőoktatási létig megvalósuló tudatos, szervezett nevelési-oktatási folyamat, amelyet kiegészít a felnőttoktatás és felnőttképzés, ha a munkaerőpiac vagy az egyéni motiváció megköveteli.”

A vaskos kötetben olyan szempontok mentén vizsgálja a szakember az intézményes tudásátadás és az értékközvetítés folyamatait, mint az oktatás, az emberierőforrás-menedzsment, a foglalkoztatás, a vállalkozásfejlesztés vagy éppen a térségfejlesztés. Az általános és összefoglaló egységek mellett az egyes esettanulmányokból ­például a digitalizáció okozta kihívások, a nemzedékeken átívelő családi vállalkozások jelentős gazdasági szerepe, illetve a társadalmi környezet egészségi hatásmechanizmusai számbavételének fontossága egyaránt kirajzolódik. Az egész könyv nagy tanulsága, s ezt minden fejezete komoly kutatásokkal igazolja, hogy az ember nemcsak vevőként, „fogyasztási egységként” piaci szereplő, hanem alakítója is a gazdaságszerkezetnek. Ilyen típusú gazdasági szereplőként pedig értéket teremt, amely mérhető, megragadható és leírható.

Végső soron a kötet egyértelműen meggyőző érvrendszer amellett, hogy a tudás az az érték, amely megfelelő nyelvismerettel társulva, a leghatékonyabban és a leggyorsabban transzformálható: vagyis olyan erőforrás, amely az embernek mindig rendelkezésre áll, egyéb erőforrások (termelőeszköz, alapanyag, technológia stb.) nélkül is.

Malatyinszki Szilárd kitűnő könyve a hazai és a nemzetközi szakirodalom eredményeinek biztos ismeretében megírt, a szerző saját társadalomtudományi alapkutatásai eredményeit összegző munka, amely hitvallás amellett, hogy – s ebben, a XXI. század információs társadalmait és tudásalapú gazdaságait ismerve egyetérthetünk vele – a tudás az elsődleges munkaerőpiaci érték.

Malatyinszki Szilárd: Térségfejlesztés és emberi erőforrás. A neveléstudomány társadalmi metszetei. Gondolat Kiadó, Budapest, 2021.