Csodálatos hazatérés: száz év után került vissza Hódmezővásárhelyre egy nagy értékű úrvacsorai kehely

Százévnyi lappangást követően került vissza a hódmezővásárhelyi ótemplomi gyülekezethez egy 325 esztendeje a református egyházközségnek adományozott műtárgy. A domborműves úrvacsorai kelyhet még 1700. október 6-án Nagymegyeri Keresztes Sámuel és neje, Kassai Borbála adományozta a hódmezővásárhelyi reformátusoknak.

Forrás: MTI2025. 10. 07. 15:34
Forrás: Hódmezővásárhely, Ótemplomi Református Egyházközség
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bán Csaba lelkipásztor a műtárgyat bemutató keddi sajtótájékoztatón elmondta, a domborműves, tűziaranyozott, ezüstből készített úrvacsorai kehely létezéséről tudtak a gyülekezetben, hiszen a műtárgy szerepelt a leltárakban, jegyzőkönyvekben. 

úrvacsorai kehely
A mesés úrvacsorai kehely (Forrás: Facebook)

A kelyhet Nagymegyeri Keresztes Sámuel és neje, Kassai Borbála adományozta pontosan 325 évvel ezelőtt, 1700. október 6-án a hódmezővásárhelyi reformátusoknak. A pontos dátum onnan ismert, hogy az adományozók nevét és az időpontot utólag belevésték a kehelybe 

– közölte a hódmezővásárhelyi ótemplomi gyülekezet lelkésze. 

Az adományozó Keresztes Sámuel számos világi tisztsége mellett tagja volt az erdélyi református gyülekezeteket és iskolákat vezető testületnek. A gazdag család adományával mecénásként segítette a török hódoltságot követően újrainduló – az abban az időszakban néhány évig használt nevén – Makó-vásárhelyi gyülekezetet. A támogatás része volt a nemesfém műtárgy mellett két úrasztali terítő is, amelyet Kassai Borbála hímzett vagy hímeztetett

– tudatta a lelkipásztor. 

„Bár Erdélyben szép számmal akad olyan úrvacsorai kehely, amely a XV-XVI. századból, sőt esetenként még korábbról származik, az egykori hódoltság területén rendkívül ritka a hasonló liturgikus tárgy. 

A hódmezővásárhelyi református közösségnek pedig ez a legrégebbi, a mai napig használatban lévő tárgyi emléke, korábbi mint maga az ótemplom, amely tornyát 1713-ban emelték”

– mondta Bán Csaba. 

A lelkész hangsúlyozta, a kehely megtestesíti azt, hogy a városban 325 esztendeje létezik olyan református közösség, amely tagjai évente hat-nyolc-tíz alkalommal úrvacsorát vesznek. 

A kehelyről a legrészletesebb leírást Miklovicz Bálint lelkész készítette az ótemplomi gyülekezet 1873-as leltárkönyvében, és a műtárgyról egy bejegyzés még az 1920-as leltárban is szerepelt. 

A gyülekezet által egy, az 1930-as végén Budapesten rendezett kiállításra kölcsönadott műtárgyak között azonban már nem szerepelt, pedig a közösség legbecsesebb kincsét minden bizonnyal bemutatta volna, így azt feltételezik, ekkoriban veszhetett nyoma

– közölte a lelkész. 

A gyülekezetet idén pünkösdkor kereste meg egy adományozó, hogy felajánlja a műtárgyat a közösségnek. Vele ajándékozási szerződést kötöttek, amelyben kérte, hogy név nélkül maradjon

– mondta Bán Csaba. 

A műtárgyat megvizsgálta Kovács Mária Márta, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet művészettörténésze, aki felfedezte rajta a készítő ötvösműhely jelzetét, így további kutatások nyomán kiderülhet, pontosan hol készült a kehely a XVII-XVIII. század fordulóján.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.