Világsztárok és magyarok egy színpadon, Pakson

A tavalyi virtuális paksi Gastro Blues Fesztivál után most ismét, immáron huszonkilencedik ízben, június 28. és július 4. között élőben szól a blues, a rock, a magyar népzene, csordul a méltán híres tolnai szőlőnedű, és gőzölögnek a bográcsokban rotyogó finomságok, köztük persze a legendás dunai halászlé.

Erre a fesztiválra mindenkinek el kell mennie egyszer Fotó: Molnár Gyula

S hogy valahára visszakanyarodjak Robben Fordra, már mint gitáros 17 esztendős korában megalapította a Ford Blues Bandet, természetesen a testvéreivel. Később dzsesszgitárosként varázsolta el a nagyérdeműt. Virtuóz tudását például Miles Davis zenekarában pallérozta. Nos, akik a legendás trombitás együttesébe bekerülhettek, azok mind legendássá váltak: John Colt­rane, Herbie Hancock, John McLaughlin, Wayne Shorter, Ron Carter, Joe Zawinul, John Sco­field, Marcus Miller, Wynton Marsalis, vagy Bill Evans. Egy másik, ezen a néven, a dzsesszzongorázás megújítója. Ám a mi Evansünk szintén csatlakozott Davis zenekarához, mindössze 23 évesen. Sőt a szaxofonos egy másik ex-Miles Davis-essel a gitárvirtuóz Mike Sternnel is járja a világot. Nem véletlen a paksi koncert címe: Miles, blues and beyond.

Sztárvendég az örökifjú Bikini
Fotó: 29. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál

Jut színpad olyan hazai sztárnak is, mint a Bikini. A zenekar, amelyik a Beat­rice pártállami szétveretését követően a Dinamit zenészeivel a rock­életből az ellehetetlenülésbe száműzött Nagy Ferót hozta vissza a pályára. A Beatrice és a Bizottság sajátos elegyét játszó, ma Ős-Bikini néven futó formációnak Feró távozása után D. Nagy Lajos lett a frontembere. Vele a nyolcvanas évek második felének vezető rockzenekarává váltak. Csúcsra érésüket őrzi a Temesvári vasárnap című 1990-es dupla koncertalbum. A korongok híven őrzik a rendszerváltozás, a szabadság, a trianoni határok lelki leomlásának az eufóriáját.

Németh Lajosék sztárzenekarnak járó turnéról érkeztek vissza Moszkvából a Petőfi Csarnokba. A Szovjet­unióban nem tudósítottak a keleti blokk összeomlásáról, a romániai megmozdulásokról, hogy Tőkés Lászlót élőlánccal védték magyarok és románok a kommunista hatalom kitelepítési szándékának a végrehajtásától. Hogy végül kivezényelték a hadsereget, amely a tüntetők közé lőtt. Hogy a Securitate a kórházba került sebesülteket kivégezte, holttestüket elégette s a szenny­vízcsatornába szórta. Hogy hiába vette át a háromszázezres város irányítását százezer tüntető, Ceaușescu rájuk küldte a Zsilvölgyi bányászokat az ő bunkósbotjaikkal, akik aztán átálltak – az akkor már – forradalmárok oldalára, csakúgy, akár a katonák. Ezt látva Lajos azonnal jótékonysági koncertet szervezett Temesvárra, ahol katonai sorfal közt léptek fel a színpadra, ám az egyenruhások kisvártatva félmeztelenre vetkőzve csápoltak az első sorokban.

Nem lenne sajátosan magyar a fesztivál pusztán attól, hogy a fenti világsztárok mellett a honi bluesélet meghatározói szintén fellépnek, de attól már annál inkább, mert a hagyományos gasztronómiánk mellett Kárpát-medencei muzsikánk is megmutatja magát a templomi koncerteken.