A legendás Queen együttes szárnyashajóval, Bécs felől érkezett Budapestre, ahol öt napot töltöttek el. Azonban nem ott kötöttek ki, ahol eredetileg tervezték, mert olyan tömeg gyűlt össze a rakparton a rajongókból. Az országba való beléptetést emiatt már Komáromban letudták.
A zenekart Hegedűs László koncertszervező hívta meg hazánkba, ami nem volt egy egyszerű feladat. Már 1983-ban is megkísérelte, végül pár évvel később járt sikerrel.
Bár ekkor sem tudott annyi pénzt ajánlani a magyar állam, amennyiért a Queen akkoriban fellépett, így mással kellett idecsábítani az együttest.
Hegedűs a magyar filmipar legjavát ajánlotta fel egy koncertfilm elkészítéséhez, amely végül nyereségessé tette a koncertet.
A Live in Budapest című filmet az állam fizette és a Mafilm készítette. Rendezőnek Zsombolyai Jánost kérték fel, és 17 operatőr dolgozott rajta. Az ország összes, szám szerint 17 darab 35 milliméteres filmre forgató kameráját összegyűjtötték a film elkészítéséhez, s ez akkoriban nagy dolognak számított, a VHS korában ez igazi csúcstechnológia volt.
A Mafilm teljes lámpaparkját a Népstadionba szállították, hiszen a felvételen nemcsak a zenekarnak, de a közönségnek is látszania kellett. Később azt nyilatkozták, hogy a stadion áramfogyasztása aznap este felérhetett egy egész városéval.
Az utómunkálatok villámsebességgel zajlottak, a film bemutatója 1986. december 12-én volt.
A film 1987-ben Londonban a British Video Awards díjkiosztóján elnyerte az év Legjobb zenés videója díjat. De az egyik legnagyobb elismerés talán az, amit a gitáros, Brian May mondott róla: „Maga a film egy nyugati jelenséget kelet-európai szemmel láttat, ettől külön érdekes. Ha Angliában készül, nem ilyen lett volna, illetve, ami ott készült velünk, nem is ilyen lett. A különbség például az, hogy sokkal emberibb az egész. A filmesek, ahogy mi megszoktuk, arra törekszenek, hogy a fényhatásokat, a zene erejét megragadják. Ez a film viszont tele van ritka szép pillanatokkal. Például Fred a reflektorfényben áll, aztán a reflektort másra irányítják, de a kamera rajta marad, és ő elmosolyodik. Szóval látjuk a nagy jelenetet, aztán egyszerre csak… (Freddiet utánozza, aki egy fintorral elfordul), és ez nagyon emberi. A másik meg az, hogy a kameramozgatás nagyon szenzációs, ez nagyon feldobja a filmet, a zoomok, a plánok. És a vágás… csodálatos, igazán remek.”
