Az 1862-ben festett, 41×33 centiméteres vászonkép két félmeztelen nőt ábrázol, akik fürdőt vesznek az erdő mélyén. Courbet szívesen hódolt az akt műfajának – a festmény majdnem tíz évvel a polgárpukkasztó Fürdőzők című képe után készült, melynek idealizálatlan női alakjai hatalmas botrányt kavartak az 1853-as párizsi szalonon. Noha a festő ebben az esetben is ragaszkodott realista elveihez, a természethűséget érzékiséggel vegyítette: a hölgyek önfeledten mártóznak a vízben, csaknem kacéran tekintenek a néző irányába. Alakjuk kontrasztot képez az erdő erőteljes zöld tónusaival, a vizuális ellentétet Courbet technikája is felerősíti: míg a figurákat hagyományos módon ecsettel ábrázolta, a sokkal nyersebbnek ható tájat festőkéssel formálta meg.

Olyan viccesen dolgozta fel az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánkat, hogy Csarnóy Zsuzsannának le kellett szállnia a metróról, annyira nevetett
A Szélesvásznú történelem mai adásában az Isten hozta, őrnagy úr! című film és a Tóték legújabb adaptációja kerül terítékre.