A világ minden táján, de nálunk, Kelet-Közép-Európában talán különösen kissé összerezzennünk, ha valamin a didaktikus, magyarán tanító jellegű címkét látjuk. Hisz tele vagyunk ideológiai alapon erőlködő művek befogadói élményeivel, mint amikor a Bob és Bobekben a nagyobbik nyuszi azzal ébresztgette reggel a kisebbiket, hogy megyünk dolgozni, mert a munka nemesít. De gondolhatunk a jóval magasabb művészi értéket képviselő állatmesékre Aiszóposztól (és La Fontaine-től és Heltai Gáspártól), amikben a normális élethez szükséges tudás átadása általában a szereplők megevésében, agyonverésében, fölkoncolásában artikulálódik. Kétségkívül hatásos, legalábbis rövid távon. Jelen kultúrkorszakunkban, amikor a távok egyre rövidebbek, joggal vágyunk kifinomultabb, és ha lassabban is, de valamivel tovább ható, inspirálóbb didaktikára. Szerencsénkre új források mindig föltörnek, újabb impulzusok mindig fakadnak.
A Kárpátok visszhangja Dél-Koreában
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes ősszel utazott el az ázsiai országba.