Egy üldözött utcazenész, aki időnként Szakcsi-Lakatos Bélával lép fel

Az erősítőjén ülve villanyciterán játszó Ökrös Zoltán Sztojka régi bútordarabnak számít Budapest fontosabb terein. Ahogy a rendszerváltás előtt az underground zenekarok, ma ugyanúgy ő is kitartóan vívja harcait a vele szemben hivatalból – igaz, csak tessék-lássék – fellépő rendőrökkel, közteresekkel. Kényelmetlen dolog belekötni az amúgy kitűnő jazzt és világzenét játszó muzsikusba, akinek ráadásul az emberek is a védelmére kelnek. Az utcazenészt megjelent CD-je kapcsán kerestük fel a Margit híd közelében.

2021. 07. 31. 8:30
Nyolc éve utcazenész, szinte a terek tartozéka Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jászai Mari tér, 2021. július. Harminchárom fok árnyékban. Fortyogva nyüzsgő metropolisz, a turisták zavartan kerülgetik a bűzlő rongyaik felett részeg-rekedten röhögő hajléktalanokat. Az aszfalton felszáradt folyadékok bizarr foltjai, amott egy nő épp a parlamenti irodaház melletti park bokrai árnyékában könnyít magán. Karácsony óta – mint tudjuk – ez „a város mindenkié”.

A Hollán Ernő utca sarkán ismerős arc: a villanyciterás srác. Ökrös Zoltán, művésznevén Sztojka. Virtuóz játéka a minőség szigeteként emelkedik ki a húgyszagú hanyatlás tengeréből. Addig zenélhet közterületen, amíg ide nem érnek az egyenruhások. Csak ritkán büntetik, inkább elhessegetik; olyankor feltűnik a Nyugatinál, a Corvin negyednél, a Széll Kálmán téren, zenél, míg el nem hajtják onnan is. Nehéz kenyér, de megél ebből kislányával. Az emberek szemlátomást kedvelik, ez abból is látszik, hogy bőkezűen dobják az aprót hangszertokjába. Huszonkilenc éves. Már egy évtizede annak, hogy naivan elindult a Csillag születikben, majd az X-Faktorban is, míg rá nem eszmélt, hogy nevükkel ellentétben ezek a műsorok nem is igazi tehetségkutatók, valójában csak a showbizniszről szólnak. Ez szerinte nem volna ördögtől való, ha annak neveznék, ami.

Ökrös Zoltán Sztojka még nem futott be, noha őstehetség. Nyolc éve utcazenész, szinte a terek tartozéka. Menedzsere nincs, az önmenedzseléshez pedig nem eléggé erőszakos. Véletlenszerűen kap meghívásokat színpadi fellépésekre, olykor még esküvőre is. Legutóbb egy olyan pár hívta lakodalmába, akik az utcáról ismerik. Sokszor megesik, hogy neves pályatársak lépnek oda hozzá, elhívják maguk mellé zenélni. Így került közös színpadra Szakcsi-Lakatos Béla jazz-zongoristával, egy jóízűt improvizáltak a mester által bedobott zenei témákra. Fellépett Müller Péter Sziámival, akinek a verseit meg is zenésítette, és így ismerkedett meg Polgár Odett-tel, aki egy kisfilm tanúsága szerint egy aluljáróban mellé állt énekelni. Ilyen módon lépett fel a Fran Palermo zenekarral, Krasznai Tündével és Kettős Tamással is. Dédelgetett álma, hogy ifjúsága legmeghatározóbb zenekarával, az Európa Kiadóval együtt is színpadra állhasson. Erre azt követően nyílt esélye, hogy egy utcazenész-interjúban e vágyát megemlítette, majd az ikonikus zenekar menedzsere – akár egy tündérmesében – megkereste őt. Talán ősszel lehet ebből valami…

Ökrös Zoltán Sztojka nyolc éve utcazenész, szinte a terek tartozéka
Fotó: Bach Máté

 

– Evolutív úton, az utcán alakultak ki a Más-Kor+ című lemezemen szereplő számok – meséli. – Ölemben a hangszerrel játszom a témát, építgetem, de minden alkalommal kicsit másként. Amelyik változat tetszik a hallgatóságnak, megjegyzem, legközelebb azt variálom tovább. Minden nap tanulok valami újat, és nem szeretnék kétszer egyformán lejátszani mindent. Ahogy az Európa Kiadó is kreált egy számot mondjuk ’82-ben, ami ’92-ben másképp szólt, 2002-ben megint másképp és napjainkban is, mert mindig az adott korhangulatra reflektálnak. Igazuk van, semmi sem állandó, mindannyian változunk, és nincs az az ember, aki egy történetet kétszer betűpontosan ugyanúgy mesél el.

– A CD-n egy zenekart hallunk, de nem látom a zenésztársakat.

– Jelenleg nincs zenekarom, az összes hangszeren – villanycitera, japán Koto citera, nagybőgő, basszusgitár, szintetizátor – én játszom, csak a dobokon közreműködött Nagy Attila, aki nem mellesleg a hangmérnök is volt. Az egész tehát kettőnk munkája.

– Honnan a Sztojka művésznév? Marian Cosma gyilkosára tekintettel nekem nem tűnik túl szerencsés választásnak…

– Ezt a nevet még gyerekkoromban adták a zenésztársaim, mert úgy hangoltam a citerámat, mint Sztojka Mihály brácsás: a három húrból a középsőt egy oktávval mélyebbre, ez az úgynevezett Sztojka-hangolás. Úgyhogy már sok évvel a gyilkosság előtt Sztojka voltam, de mivel ez a névegyezés engem is kezd zavarni, ezért a lemezemen már az ElVisz nevet használom.

– Bocsánat, de már ez a név is dereng valahonnan!

– Na jó, de legalább pozitív előjellel…

(Ökrös Zoltán Sztojka ElVisz: Más- Kor+ zenei anyaga letölthető sztojkavillanycitera.hu weboldalról.)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.