A nyitófalon csoportkép őrzi az alapítókat, akik közül ketten már sajnos nincsenek közöttünk.
Baki Péter elmagyarázta, miért éppen a Szinopszis címet választották a tárlatnak:
Fotó: Havran Zoltán
– Az FFS-tagok szinopszissal jelentkezhettek a szövetségbe, amelyben vázolták megvalósítani kívánt terveiket, amelyeket elbírálva biztosított pénzt és lehetőséget az MFSZ. A szinopszismunkákat kötelezően le kellett adni, amik azután bekerültek a fotóművész-szövetség archívumába, később pedig a Magyar Fotográfiai Múzeumba.
A rögtönzött tárlatvezetésen kiderült, hogy Urbán Tamás – aki fiatal kora ellenére már MFSZ-tag volt – kapta feladatul az utánpótlás, azaz a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának megszervezését, így lett első titkára az FFS-nek, amiről aztán hamar lemondott, lévén a fiatalok azóta is maguk választják a titkárukat.
A kiállított számos szociofotó a szocializmus valódi arcáról számolt be, mint Kanyó Ferenc képei, amelyeket ezért a hatalom a tűrt kategóriába száműzött, elrejtve ezzel a műfajt a közönség elől.
Benkő Imre vizuális világa mit sem változott az évtizedek során, ennek megfelelően az alkotó fényképezési attitűdjéből nem, csak a megörökített látványból olvashatjuk ki a kort.
Tasnádi László polaroidképei kapcsán Baki Péter szólt a fotográfus sajátos munkamódszeréről. A gépből előjövő, ám még nem kész felvételről lehúzta a műanyag hártyát, s a nedves festékanyagot ráhengerelte egy itatóspapírra. A polaroidkép így köztes állapot volt a valóság és a műtárgy között. Tasnádi képi világát a mai napig követik egyes fiatal művészek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!