Fotótörténeti keresztmetszet a Mai Manó Házban

A Kecskeméten felkereshető Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből válogatott a Mai Manó Ház még egy bő hétig nyitva tartó kiállítása, az Újranézve című. Kivételes módon öt kurátor – Baki Péter, Balogh Viktória, Barta Edit, Kiss Imre, Schuller Judit Flóra – állította össze a falakra került anyagot, amely a XX. század fotográfiatörténetébe enged bepillantást, a tízestől egészen a nyolcvanas évekig.

Babits, Móricz, Ady portréi. A tárlat kronologikusan visszafelé, Székely Aladár munkáival kezdődik Fotó: Kurucz Árpád

– Mentális betegséggel küzdött, utolsó évtizedét a pomázi elmeszociális intézetben töltötte, ám a fényképezőgépet akkor sem tette le – mesélte Kiss Imre, aki az életművet fiktív kronológiát felállítva, eltérve valódi keletkezési idejük sorrendjétől, igyekszik bemutatni az alkotó személyiségének a változásait.

A felvételek döbbenetesen összefüggnek, mivel egy nagy folyam részei, nincsenek individuális képek.

Teljesen más, nagypolgári sors jutott Haller F. G.-nek, polgári nevén Haller Frigyes Gézának.

Barta Edit kurátor elmesélte, hogy nemcsak fotográfus, de esztéta is volt, méghozzá az elsők között foglalkozott a 30-as évektől kezdődően a fotóesztétikával.

– A fényképezésre elsősorban művészeti médiumként tekintett, s maga is aktívan fotózott 1927-től haláláig, 1954-ig – így a kurátor.

Mint a magyaros stílus képviselője, rendszeresen szervezett fotós túrákat vidéki falvakba, ez részét képezte az amatőr fotós mozgalomban vitt szerepének. Nemcsak tanítványai, de jeles művészkollégái is vele tartottak ezekre az utakra.

Azonban Barta Edit nem ezeket válogatta össze, hanem olyan képeket, amelyeket családjával tett európai utazá­sain készített.

– Pillanatfelvételeknek tűnnek, azonban felesége beszámolóiból tudjuk, hogy szigorúan ragaszkodott a jó kompozí­ciókhoz, ezért egy-egy felvételt többször elkészített – mondta el a kurátor. Akkurátussága talán betudható annak, hogy mérnökként kereste a kenyerét mint a Láng Gépgyár főmérnöke, illetve a Radiátorgyár igazgatója.

Máté Olga a kiállításon szintén szereplő Székely Aladár mellett az egyik legnépszerűbb alkotója a hazai fotográfiatörténetnek. Mondhatni, szinte mindenki ismeri Babits Mihály vagy Kaffka Margit portréit. Schuller Judit Flóra azonban pontosított:

– Noha saját korában is népszerű volt, az igazi elismertség posztumusz jött, az 1980-as évek végén, amikor egy olasz kutató tárta fel a korszakot – magyarázta a kurátor. – Nagypolgári ­zsidó családban született, így mint minden testvére, ő is tanulhatott. A fotózást választotta. Nem csupán itthon, de Németországban is jelentős mesterek mellett képezhette magát. Ott az 1910-es években sajátította el a különféle laboreljárásokat. A piktorializmus időszakában – amely a képzőművészeti szecessziónak felel meg – kezdte pályáját, ekkor számos aktot fotografált – fejtette ki a kurátor.

Ezek közül szép számmal válogatott Schuller Judit Flóra, mellettük mozdulatművészi és csendéletei alkotásait tárta a nagyérdemű elé.

Kronologikusan visszafelé haladva Székely Aladár munkáit láthatjuk – maga a tárlat ezzel kezdődik. A Baki Péter által kurált terem falán sok ismerős kép köszön vissza: az irodalomtankönyvekben sokat látott magyar költők, írók portréit láthatjuk most az eredeti nemes eljárással készült vintage nyomatokon. Olyan fotográfiák által tekinthetünk be a festőies fotográfia évtizedeibe, mint Babits, Móricz, Ady vagy Csinszka portréi.