A jelen kötetben is van minden: jókedvű, derűs emlékezés, szellemes limerick (Barna Imre műfordító, kritikus például idézi a limericket, amelyet saját maga számára írt a hatvanadik születésnapi köszöntésként: „Van egy úr, a neve: Imre. / Hasonlít gyermekeimre. / Azt mondják, most hatvan. / Én volnék? Hallatlan! / (Nem kéne még ide rím? De.)”), megfontolandó jó tanácsnak is felfogható zárlat („Életem során mindig is az idő megszállottja voltam; féltő gonddal vigyáztam rá, nehogy eltékozoljam. Most, életem alkonyán úgy érzem, hogy nem gazdálkodtam rosszul vele. S majd ha eljön az ideje, nyugodt szívvel állhatok Legfőbb Bírám színe elé: megtettem, ami tőlem tellett”, Csejtei Dezső filozófiatörténész, hispanista, műfordító), szíven ütő szomorú sorok („Becses Főszerkesztő Úr! Köszönöm kedves sorait. Két éve depressziózgatva pocsékolom a drága időt, olvasni sem igen tudom, fogalmazni csak nagy néha. Elértem a 70-et, hát oda jutottam, hogy nulla vagyok. Semmi jót nem tudok magamról írni Önödnek”, Cukor György, költő), „zokon vétel” („Ezt a hetvenet, amennyi lettem, eléggé zokon veszem, nem értem, hogy történhetett meg velem, nem tartok ott. Úgy képzelem, lesz még kaland”, Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvíró), és a „Ki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli-érzet: „Végül az is erővel tölt el, hogy életem első 68 évét koronavírus-fenyegetés nélkül élhettem le.”
De itt találkoztam az egyik legjobb kifejezéssel is: „boldogságszéria” – „Ilyen boldogságszéria jó, ha egyszer adódik az ember életében: nekem megadatott”, összegzi életútját Csokonai Attila költő, műfordító, szerkesztő.
Hetvennyolc jeles hetvenes. Napút évkönyv 2021. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!