Kedves, de még nem elég zűrös

Csupán egy kis balkáni kosz, egy kis kocsmaszag, egy kis punkos odaverés hiányzik, vagyis pontosan az a zűrösség, amit a banda a nevében ígér.

Juhász Kristóf
2021. 07. 04. 8:08
Fotó: Barcsik Géza
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Zűrös Banda öt éve adta ki első lemezét, ami nyomban föl is került a World Music Charts Europe nevezetű nemzetközi zenei toplistára – hiába, ha valaki anyanyelvi szinten zenéli a Kárpát-medencei olvasztótégely magyar, cigány, szerb, makedón dallamkincsét, és ízlésesen képes alátenni egy beat-rock ritmusszekciót vagy hozzápakolni némi dzsesszes virtuózkodást, annak általában nyert ügye van. Tudjuk ezt már a Boban Marković Orkestar vagy a mi Besh o DroMunk töretlen tündöklése óta. A Zűrös Banda idei, egyszerűen 2021-re keresztelt, második lemezén körülbelül a fenti recepttel keresi saját útját és hangját, és tagadhatatlanul akadnak lelkesítő és szívhez szóló pillanatok az albumon.

A Zűrös Banda friss lemezének borítója
Fotó: Fonó Budai Zeneház

Érdekes módon az első dal, A mérai hegytetőn korántsem egy elsöprő intenzitású förgeteg, hanem amolyan könnyed, nyáresti pilinckázás. Joggal hiányoljuk belőle a dögöt és az erőt, no meg az egész nóta alját is, pedig rendes dobszerkó meg basszusgitár szól, de úgy látszik, a keverésnél nem kaptak elég testet a mélyek. Ez az elektromos gitárról is elmondható – hangsúlytalan, jellegtelen szegény. A fúvósok és az ének tökéletesen szól. A végén a férfi csordavokál jó ötlet, de szintén halványra sikerült, és túl hamar van lecsapva, még ahhoz mérten is, hogy poén­nak szánták.

A Palatkai című második tétel fő témájának viszont akkora húzása van, a lendületes alapokra ültetett, fájdalmasan szép vokál és a rákontrázó fúvósok sírva vigadós komplexitása a lemez slágerévé teszi a nótát. Mintha a ritmus­szekció is több teret kapna, vagy egyszerűen csak olyan jó a dal, hogy nem érzékeljük az első szám problémáit – persze lehet, hogy azt csak a lemez hangulati bevezetőjének szánták, ilyen is van…

A Humphrey bolgár (vajon valóban kínosak ezek a szóvicces címadások, vagy csak a sznobériámtól nem nevetek?), ha még egyet tekernének a verzén, szabályos ska lenne. De így is jólesik.

Az én Istenem adj egyet könyörgését már-már monumentálissá teszik a nagy dallamívek, az akusztikus gitár lírai csattogása és a cintányérok olykori szétpüfölése – utóbbiak jóleső, punkos ellenpontja teszi szinte teljessé a karaktert.

Az instrumentális Méhkerékiben a ritmusszekció erőre kap, végre dübög a dob, brummog a basszus, méltó párjaként a főszereplő fúvósoknak.

A Fenn a csillag staccatós vezérmotívuma és elvágyódós énekdallama egyszerre táncolós és szerelmes-összebújós dalt épít. Ez a 11 számos lemez (majdnem) közepe, van is egy pici töltelékszaga a nótának. A minőséggel nincs gond, épp csak semmi meglepetés. A szintén instrumentális Moldír gyönyörű, katartikus főtémáját a bolgár kaval adja, a brácsa finom kis feszültségfokozó, a szám felénél pedig egy olyan Jethro Tull-os, progresszív rockos váltás van, hogy a fülünk kettéáll – három percével a lemez legrövidebb, mégis egyik legfényesebb pillanata.

A fájdalmasan szép Mementóban szintén a bolgár kavar fájdítja a szíveket akusztikus gitárkísérettel. A Nyisd ki babámmal újra bulizós vizekre evezünk, az alapritmika itt már a sramli szintjére egyszerűsödik, de szerencsére néhány tempóváltással föloldják a nagy bólogatósdit. A Kako kolan igazi balkáni életenergia-fröccs, a rezesek pörgetik, Brásits Branka énekes meg szépen lebegteti a dallamokat, minden a helyén.

A végére biggyesztett bolgár outro egy kis elektrofolkos, szintipruttyogós, jóleső hülyéskedés, kicsit a legújabb Marković-lemezt, a Mrakot idézi, az öblös ütősök nagyszerűek – ilyenből lehetett volna több is. Ez egyébként sok kis finomságról elmondható még a lemez kapcsán. A Zűrös Banda profi és gyakorlott, ehhez nem fér kétség. Csupán egy kis balkáni kosz, egy kis kocsmaszag, egy kis punkos odaverés hiányzik, vagyis pontosan az a zűrösség, amit a banda a nevében ígér. Kedves és ügyes lemez a 2021, de zűrből bőven lenne mit pakolni még. Sebaj, a harmadik lemezre még jobban összeérik majd a dolog.

Zűrös Banda: 2021. Fonó Budai Zeneház, 2021

(A borítóképen a Zűrös Banda. Fotó: Barcsik Géza)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.