Ötvenöt éve lépett először színpadra a Cream

A Cream több dologban számít úttörőnek. Ez a zenekar volt az első supergroup, vagyis olyan együttes, amelynek tagjai már addigi munkásságukkal sztárokká váltak, miként Magyarországon az LGT 1971-ben. Azonban a Cream 1966. július 17-én (más források szerint 31-én) adta első koncertjét. Mondhatnánk, mi az az öt esztendő a történelemben. Ott semmi, de a rocktörténelemben, akár a való életben, öt évtized.

Ginger Baker, Jack Bruce és Eric Clapton, minden idők egyik legnagyobb gitárkirálya Fotó: Wikipédia

Egy csárdába gyűlt hát három dudás, lévén ők számítottak a korszak legjobb hangszerjátékosainak. Három hangszervirtuóz, három erős egyéniség. Az ilyesmi az álmoskönyv szerint nem szerencsés. Olyan esetekben, ahol a muzsikusok zenei ízlése, elképzelése eltért, hamar szét is mentek a bandák. A Creamet hallgatva azonban mintha együtt tolták volna, amióta világ a világ. A közös gyökér nyilván a blues, ám a három hangszer mindegyike azonosat ad hozzá a hangszereléshez. Nem is lyukas egyik szerzemény sem, s üresjárat sincs sehol. Ginger Baker dobja úgy szól, akár később Bonhamé a Led Zeppelinben, vagy a kevés cint, sok tamot használó Bill Ward keze alatt, a Black Sabbathban, netán mint a szintén trió Police figurista ütőse, Stewart Coppeland szerelése.

Ginger Baker, Jack Bruce és Eric Clapton, minden idők egyik legnagyobb gitárkirálya
Fotó: Wikipédia

Jack Bruce magas hangszínt nélkülöző basszusjátéka köszön vissza a Zeppelinnél, John Paul Jones szólamaiban, illetve a másik virtuóznál, a Black Sabbath basszistájánál, Geezer Buttlernél, avagy az ugyancsak trió formáció, Rush énekes-basszusgitárosa, Geddy Lee esetében.

És Clapton. Ő a mai napig minden idők egyik legnagyobb gitárosa. A Rolling Stone magazin 2011-es különszámában, a minden idők száz legjobb gitárosában így fest az első három hely: Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page. Ehhez jön még, hogy Clapton a Creamben énekelt, vokálozott, Bruce fantasztikus magas és drámai vezető énekét kiegészítve. Akkor annyira ment neki. Ám az 1994-es From the Cradle című albumán, ami a tetejében élő módon készült, és a blues legnagyobb dalait tartalmazza, már igazi fekete hangon tolja.

A titok talán abban lehet, miként Bruce fogalmazott, hogy „a Cream dzsessztrió volt. Csak soha nem mondtuk el Ericnek.” Kétesztendős működésük alatt mindössze két teljes stúdióalbumot rögzítettek. Harmadik lemezük fele ugyanis koncert. Szerencsére! Amíg az első korongon korát megelőző progresszív rock szól, billentyűssel, csellóval, fúvósokkal, addig a második koncertfelvételt őriz. És azt hallgatva megértjük Jack Bruce-t, ugyanis az első rockzenekar a Cream volt, amelyik a dzsesszben megszokott improvizációt átemelte a műfajba.

Sajnos döbbenetesen kevés élő felvétel maradt utánuk, noha a menedzsment hihetetlen hosszú és fárasztó turnékra kényszerítette őket. Utolsó lemezüket egy amerikai koncertkörút szüneteiben vették fel apránként. Egyik texasi fellépés előtt Clapton fáradtan mondta Ginger Bakernek: „Elegem van”. Mire a dobos így felelt: „Igen, nekem is.” Még utolsó albumuk megjelenése előtt megszüntették a Creamet.

„Úgy gondolom, a korai heavy metal zenekarok közé tartoztunk anélkül, hogy ezt tudtuk volna. Miután feloszlottunk, a Zeppelin töltötte be az űrt” – vélekedett később Eric Clapton.